Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

N Y O L C

A telefonért nyultam és felhívtam egy számot. Eddie kételkedve lépett oda hozzám és figyelemmel követte minden mozzanásomat. A telefon kicsörgött, amikor felvették
- Алло? (halló?) - szólt a telefonba apám
- Привет папа! (szia apa!) - köszöntem neki boldogan - Есть небольшая проблема. Эдди чем-то занят, кому вы можете помочь? (Van egykis gond. Eddie belekeveredett valamibe, ki tudnád segíteni?) - Eddie kikerekedett szemekkel nézett rám, én csak egy "én megmondtam" pillantással válaszoltam neki. Beszéltem még néhány mondatot apámmal majd leraktam a telefont - Ügy megoldva. Már nem kell aggódnod a behajtó miatt, apám elintézi, már holnap reggel tenni fog érted - néztem rá büszkén
- Az apád? - kérdezte megsemmisülve. Ekkor fogta csak fel, a szavaimat és boldogan elkezdte csókolgatni az arcom minden szegletét - köszönöm köszönöm köszönöm! Egy isten vagy!
- Semmiség. Az az ember apámnak fél fogára sem lesz elég - nevettem gonoszan - szerencséd van, hogy el kellett tolniuk az utazást egy héttel és még Oroszországban van
- Nem is tudtam hogy orosz vagy - mondta miután szorosan megölelt
- Orosz, szerb, magyar, ukrán... Igazából minden is, de legfőképp orosz. Elárulok egy titkot - vettem lejjebb a hangerőm - van bennem egy kis kazahsztáni vér is - mondtam fenyegetően
- Olyan kevés dolgot tudok rólad - mondta szomorúan
- Elmegyek fürdeni és mindent elmesélek amit csak tudnod kell - simogattam meg az arcát, majd elindultam a fürdőszobába.
Levettem a ruháim, majd a forró vizet a testemre engedtem. Nagyon hosszú napom volt, ezt már megérdemeltem. Megkerestem Eddie tusfürdőjét és megszagoltam. Olyan illata volt mint neki. Imádom az illatát.
Amikor végeztem, bementem a szobába, Eddie az ágy szélén ült és gondolkozott. Stresszesnek tűnt. Nem vette észre, hogy bejöttem a szobába, ezért odaültem mellé és a vállának támasztottam a fejem és megfogtam a kezét.
- Ne aggódj, nem lesz baj - mondtam nyugtatóan
- Honnan veszed olyan biztosra? - kérdezte görcsösen a falat nézve - és ha mégis? Akkor nekem innen minél hamarabb el kell tűnnöm
- Apa elintézi. Bizz benne - pusziltam meg a kezét
- Apád mivel fogalalkozik?
- Hát papíron katona
- Papíron? - nevetett kínosan - és gyakorlatban?
- Azt jobb ha nem tudod - paskoltam meg a kezét - menj zuhanyozz le, hajas babám

Amikor Eddie végzett, visszajött a szobába. Én az ágyon feküdtem, majdnem elaludtam, de nélküle nem akartam. És amúgy is sok mindent kell neki mesélnem.
Én felültem, vártam hogy lefeküdjön mellém és hozzábújhassak, csakhogy ő ezt előbb tette meg. A fejét az ölembe tette és a szemembe nézett. Én az arcát simogattam, ekkor szörnyű bűntudat kezdett gyötörni.
- Amikor ma az ebédlőben azt mondtad hogy a szíved választottja vagyok... az nagyon sokat jelentett nekem - néztem rá hálálkodva - még senki sem hívott így engem
- Pedig megérdemled. A világ összes bókját megérdemled - lehellt csókot a kezemre
- Te annyira más vagy - mondtam elcsukló hanggal. A könnyeimmel küszködtem - más vagy mint Billy
- Persze hogy más vagyok - ült mostmár fel, hogy rendesen a szemembe tudjon nézni. Észrevette, hogy kishíján elsírtam magam az előző mondatomnál - ő egy tapló, aki nem képes értékelni az emberek szeretetét és csak a hormonjai hajtják. Én pedig én vagyok. - vont vállat - egy egyszerű narkós, akit mindenki utál - nevetett halkan - tudod én már hónapokkal ezelőtt is szerettelek Y/n. Még mielőtt Billy-vel összejöttél volna, én már akkor is fülig beléd voltam esve, csak nem volt bátorságom lépni - nézett a szemembe komolyan - aztán amikor láttam hogy te léptél és bevertél neki, akkor nekem is megjött a bátorságom és én is léptem - ekkor előtörtek a könnyeim és elkezdtem sírni. Eddie átölelt és a hátamat simogatva csitítgatott
- Te túl jó vagy hozzám... Tönkre foglak tenni - mondtam szipogásokkal megszakítva. A bűntudatom a tetőfokára hágott, szinte marta a szívemet
- Érted vállalom a világ összes kínját - ekkor mégjobban elkezdtem zokogni
- Semmit sem tudsz rólam - néztem a szemébe. Patakokban csorogtak a könnyeim amiket Eddie törölgetett le az arcomról - veszélyt jelentek rád. A családom veszélyes és én is. - mondtam még mindig sírva - mi szörnyek vagyunk Eddie, nem érted?! Szörnyek! Érzések nélküli vadállatok! - ő türelmesen várta, hogy elmondjam amit szeretnék majd ártatlanul rám mosolygott
- Ha egy érzések nélküli vadállat lennél akkor most nem zokognál a szobámban