Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

H Ú S Z O N H Á R O M

Nem tudtam eldönteni, hogy véletlenül elaludtam üve és ezt az egészet csak álmodtam, vagy tényleg megtörtént.
- Ez nem történhetett meg. Svetlana halott és én öltem meg. Az egészet csak álmodtam... Egy rossz álom volt - suttogtam magam elé. Az asztalnál ültem és görcsösen fogtam a kávémat. A lábam reszketett és doboltam az ujjaimmal
- Hogyhogy ilyen hamar fent vagy? - kérdezte Eddie, amikor belépett az ajtón. A hangjára összerezzentem és riadtam ugrottam fel, székemet felborítva. Azt hittem visszajött. Aggódva lépett oda hozzám, én akaratlanul is, de egy lépést hátráltam - minden rendben hercegnőm? Bántott valaki? - traumatizálva néztem rá, egy hang sem jött ki a számon. Féltve megölelt, kétségbeesetten kapaszkodtam a pólójába. Nem tudtam sírni, nem is akartam
- Bocsánat, csak nem hallottam, hogy jössz - hazudtam miután elengedett. Tudta, hogy hazudok, de mégsem mondhattam, hogy az egy éve halott barátnőmet láttam a házban. Nem faggatott és ezt értékeltem.

A kanapén ültünk és kávéztunk, amikor telefoncsörgés ütötte meg a fülünket. Felvettem a telefont és Anastasia hangja csapta meg a fülemet.
- Y/n van egy jó és egy nagyon rossz hírem - mondta aggódóan
- Kezd a rosszal - vágtam rá egyből. Eddie kíváncsian jött oda mellém és hallgatta a beszélgetést
- Van egy olyan sejtésünk, hogy Max lesz a következő áldozata Vecna-nak - hadarta
- É-és ezt miből gondoljátok? - faggattam tovább miközben partnerem kezét fogtam idegesen
- Látomása volt. Egy ingaóráról és Vecna-ról
- De hát... Ma én is hallottam az órát - mondtam halkan. Eddie rámkapta a tekintetét
- MIÉRT NEM MONDTAD HAMARABB? - váltott át hisztérikus hangnembe
- Azt hittem, hogy csak álmodtam. Nem láttam az órát, csak hallottam és - csuklott el a hangom - egy régen halott barátnőmet is...
- Vissza kell jönnötök - hallottam meg Nancy hangját
- Még ma elindulunk, holnapra remélhetőleg ott leszünk - mondtam határozottan - de mondjátok a jó hírt is, legalább ennyivel legyen jobb a helyzet
- Ma voltunk Viktor Creel-nél és megtudtunk, hogyan lehet megmenekülni Vecna elől - folytatta Nancy
- Na pont kapóra jön - viccelődtem keserűen
- A zene a kulcs. A kedvenc zenéd meg tud menteni tőle, mert olyan részekre is hatással van az agyon, amire a beszéd nem - hadarta el
- Akkor kénytelen leszek a hátralévő életemben The Clash-t hallgatni - húztam a számat
- Nem kell egész életedben hallgatnod - hallottam a hangján, hogy mosolyog - van egy tervünk, de szükségünk van rátok ezért siessetek - mondta majd lerakta a telefont

Újra összepakoltuk az összes holminkat, majd felhívtam a labort, hogy küldjenek értünk egy kocsit. Percek alatt megérkezett a fuvarunk és kértem, hogy vigyenek apámhoz. Az út odafele sem volt hosszú, mondtam, hogy siessenek ezért a sofőr úgy hajtott, mintha az élete múlt volna rajta.

Elvezettek minket ugyanahhoz a tárgyalóhoz, ahol néhány napja én is bent voltam. Szinte feltéptem az ajtót és úgy vihazottam be. Apám éppen Dr. Tihonravov-val beszélt.
- Apa most azonnal vissza kell vinned Hawkinsba - kezdtem neki köszönés nélkül - elnézést, hogy így megzavartam, de ez most élet-halál kérdés - néztem rájuk komolyan - ezt most nem fejthetem ki, de mindent megmagyarázok, de minél előbb el kell oda jutnom - hangsúlyoztam ki
- Rendben - mondta apám, majd kimentem vele az ajtón. Egyáltalán nem kérdezősködött, bízott abban, hogy jól döntök

Ő nem jöhetett velem ezért kéretett nekem egy katonai repülőt. Hát igen, nem éppen erre szokták használni, de egy befolyásos ember lányáért mindent megtesznek. Megálltunk a repülő mellett, Dr. Lisov jött oda hozzánk.
- Lassan indulhatunk - váratlanul ért a hangja, kicsit meg is ijedtem - Kingham-ig repülünk, onnan autóval megyünk - tette rá a vállamra a kezét - mi megvédünk téged. Tisztázunk mindent a rendőrökkel, nem fognak téged körözni - rezzenéstelen arccal vártam, hogy folytassa - és ugyan ez vonatkozik a fiúra is - mondta ki végül, amit hallani akartam
- Köszönöm Dr. Lisov - tettem rá a kezem az övére, ami még mindig a vállamon volt. Eddie boldogan nézte, hogy most az egyszer nem akarjuk megölni egymást, de kicsit féltékeny is volt, látszott rajta.

Felszálltunk a géppel, az út feléig a Should I stay or should I go-t hallgattam. Hát mit ne mondjak, nem adta meg a legjobb hangulatot. Feketén utazunk, kijátszuk a biztonságiakat, éppen egy szörnyet keresünk amit egy társasjátékból neveztünk el és ehhez hozzátársul a The Clash egyik zenéje. Most úgy őszintén, milyen már ez? Félúton kivettem a fülemből a fülhallgatómat és Eddie vállára dőltem. Átkarolt és magához húzott, így sokkal kényelmesebb volt. Lisov egy légtérben volt velünk, mivel ez a gép nem utazásra lett kifejlesztve, ezért nem voltak ilyen luxus körülmények, mint a kényelmes székek és saját privát tér. Kellemetlenül elfordította a fejét és inkább a vipője orrát pásztázta. Amint elengedtem magam szerelmem vállán, elnyomott az álom.
- Kelj fel hercegnőm - simogatta az arcom gyengéden - megérkeztünk. Segített kiszállni a gépből, mert nehezen mozogtam a fáradtság miatt. Egy kis leszálló volt a semmi közepén, pont az ilyen katonai járművek számára
- Még várnunk kell néhány percet az autóra, egy kis problémába ütköztek a sofőrök - szállt ki a repülőből kísérőnk is. Félrevonultam, és leültem egy lebetonozott részre. Lisov mellém ült és csendben figyeltük a tájat, gyönyörű volt
- Hagyja abba - mondtam halkan
- Mit? - kérdezte értetlenül
- Felejtsen el engem...
- A szívnek nem lehet parancsolni, ezt te is jól tudod - mondta az eget nézve
- Fiatal voltam, bolond és tapasztalatlan - mentegetőztem
- És ebből csak az egyik változott meg - nézett mostmár a szemembe
- Mintha maga olyan idős lenne - forgattam a szemem
- Azért jó nyolc évvel idősebb vagyok - vonta fel az egyik szemöldökét - miért nem tegezel? - kérdezte szomorúan
- Már nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyen régen volt - fordultam el. Fájó téma ez nekem
- És mostmár nem is lehet - nézett Eddie irányába, aki a vezetővel beszélgetett - szereted őt? - kérdezte komolyan
- Hm... Az életemnél is jobban - hümmögtem beletörődve
- Látszik rajtad. Ahogy ránézel, ahogy megérinted, ahogy megremegsz minden egyes érintésétől - sorolta - egy kincsre lelt benned
- Ez nem igaz - nevettem szomorúan - csak ártok neki. Minden egyes mozdulatommal - ekkor eszembe jutott az, amit Eddie mondott nekem. Érted vállalom a világ összes kínját. Könnyek gyűltek a szemembe, rájöttem, hogy nekem milyen fontos is ő. Lisov látta rajtam, hogy nem jó ötlet tovább feszegetni a témát és az érzellgősségem határait
- Itt van az autó. Menjünk - állt fel