Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

T Í Z E N K E T T Ő

Reggel az ébresztő éles hangjára riadtam fel. Szitkozódva csaptam rá az óra tetejére, hogy elhallgattassam. Megfordultam és meglepetten vettem észre, hogy Eddie már fent van és az ágytáblának támaszkodva ül és gondolkodik.
- Jó reggelt hajasbabám - kúsztam oda hozzá a hátamon és a fejem az ölébe tettem - mikor keltél?
- Jó reggel - mosolygott rám lágyan - talán egy órája
- És min gondolkozol? - fogtam meg a kezét és tettem az arcomhoz, hogy sinogassa azt
- Sok mindenen - hosszú csend állt be. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de gondolkozik, hogyan fogalmazzon. Megvártam ameddig összeszedi a gondolatait - ugye nem hiszed hogy kihasznállak?
- Jaj drágám, dehogy is - öleltem meg a derekát még mindig az ölében feküdve - te sosem tennél ilyet. Ne aggódj emiatt
- Köszönöm - nézett rám a gyönyörű barna szemeivel
- Uh már ennyi az idő? - néztem rá az órára - na indulj - tapsoltam kettőt miközben felpattantam az öléből - még haza kell menned átöltözni.
- Örülök hogy ezt nem nekem kellett kimondanom - nyúlt az ágy mellé az alsónadrágjáért - nem akartam köcsögnek tűnni - mondta miközben felállt már eltakart fenékkel
- Nagyobb segged van mint nekem, tudtad? - kezdtem el én is öltözködni
- És tudod mi a különbség az én seggem és a tiéd között? - vette fel a nadrágját - az hogy a tiédet jobban szeretem

Miután Eddie hazament, elkezdtem keszülődni. Amikor kész lettem, beültem a kocsimba és elmentem meglátogatni joyce-t
- Megjött a megváltó - léptem be az ajtón széttárt karokkal
- Nahát, hogyhogy itt? - ölelt meg szorosan
- Hát gondoltam, hamár van egy csomó időm akkor eljövök meglátogatni a második anyámat - kezdtem el forgolódni a boltban - mondd... Van vörös hajfestéketek? - néztem a nőre egy alattomos mosollyal
- Jaj Y/n. Mi jár már megint a fejedben? - rázta a fejét
- Meggondolatlan akarok lenni - vontam meg a vállamat
- Harmadik sor. Középen felül - mondta szemforgatva

Az iskola előtt nem láttam Eddie-éket, ezért elindultam az épületbe.
Ebédszünetben reménykedtem, hogy megtalálom őt az asztaluknál és hát meg is lettek. A szokásos helyükön ültek és az egész asztal egymással veszekedett. Alapjáraton zeng a több tucat gyerek hangjától a nagy terem, ezért nem lehetett kivenni hogy min megy a szócsata. Mindenki egyszerre kiabált és érthetetlen volt az egész
- Úram atyám srácok hagyjátok már abba - ültem le az asztal legvégébe. Néhány másodperc után rájöttem hogy semmit nem ért a kis csitítgatásom - Kussoljatok már el! - mondtam már kicsit hangosabban, de úgylátszott a szavaim süket fülekre leltek - AZT MONDTAM HOGY POFA BE - csaptam rá az asztalra idegesen, szinte üvöltöttem. Az asztalnál ülők egyből elcsendtek, de még a többi ember is - szóval, ha képesek vagytok emberi hangon megszólalni, akkor valaki el tudná mondani, hogy EZ MÉGIS MI A FASZOM VOLT? - emeltem fel a hangomat a mondat végére. Mindenki hallgatott, meg voltak illetődve. Talán nem kellett volna ilyen durvának lennem - azt csináljátok mint az óvodások - dőltem hátra a székemben
- Nahát Y/n ráncba szedi a fiúkákat. - hallottam Jason agyzsibbasztó hangját a hátam mögül - már ő játsza a főnököt is! Nem gondolod hogy modorálnod kéne magad te elmebeteg?
- Neked is a lepedőre kellett volna száradnod - suttogtam magam elé - JASON UGYE TUDTAD, HOGY MA MÉG NEM ÖLTEM EMBERT? SZERETNÉD HOGY VÁLTOZZON?! - emeltem fel a hangomat neki háttal
- És még a szemembe nézni sem tud - mondta a közönségnek - látjátok hova süllyednek manapság az elmebetegek? - harsongta a visszhangzó teremben. Én vettem egy hatalmas levegőt, hátha megnyugodok, de nem vált be. Olyan erőszakosan álltam fel a székemből, hogy az felborult
- A SZEMEMBE AKARSZ NÉZNI CARVER?! GYERE NÉZD MEG KÖZELEBBRŐL! - kezdtünk el egymás irányába trappolni, amikor Eddie elém állt, Jason elé pedig a barátai
- Hé nyugodj meg Y/n, ne rendezz jelenetet - csitítgatott, de én továbbra is a válla fölött szitkozódtam a szőke felé - most kijössz velem - fogta meg a karomat és kihúzott az ebédlőből és egy sötét folyosóra vitt.
Meg sem szólaltam, csak kapkodtam a levegőt. Egyszerűen annyira utálom azt a kölyköt. Ha ő nem provokálna, én hozzá sem szólnék, de ő élvezi hogy bolondnak állíthat be. Eddie látta rajtam, hogy szétvet az ideg, nem szídott le, nem kiabált, csak megölelt. Én a kezeimet lassan a hátára tettem és úgy öleltem. Az arcom a nyakába temettem, éreztem ahogy kifolynak a könnyeim. Nem mozdultam és nem adtam ki hangot csak sírtam.
- Annyira utálom - súgtam magam elé halkan
- Tudom hercegnőm. Tudom. - simogatta a hátam - menjünk haza? - nézett le rám. Én nem eresztettem őt, csak bólintottam egyet.

Szipogva, piros szemekkel és arccal csaptam be magam után a kocsiajtót.
Elindultunk Eddie házához, egész úton csendben ültem az anyósülésen, ameddig partnerem megállás nélkül beszélt, hogy elterelje a figyelmem. Még néha néha szaggatottam vettem a levegőt, de már egészen megnyugodtam.