Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡24♡

A beszélgetést George "zavarta"meg,Ő velem elentétben vajas kiflit evett és mellé még egy pohár kakaót is ivott. Na ilyen az amikor valaki az izgalom közben is fontosnak tartja az étkezést.
Maxnak mennie kellett így a csapattársammal dumcsiztam,megvártam amíg végez majd eggyütt mentünk a szobáinkba. A csapatpólót és egy fekete szabadidő nadrágot húztam fel,gondolom mindenki arra számított hogy én leszek Lewis utódja stílus terén,szerintem mindenki tudja hogy amikor ide érkezett a versenyhétvégére mindíg divatos darabokat/szetteket viselt. Velem ellentétben. Szóval ilyen szempontból is egy hatalmas csalódás vagyok. Lassan össze szedtem magam majd lementem a hallba a csapattársammal majd a paddockunkba siettünk.
A fiú kicsit zavartnak tűnt de aztán vissza tért a régi George. Félve szálltam be az autóba hiszen tudtam hogy  nem valami jól állunk. Az időmérő közben is nagyon sokat küszködtem az autóval ami a kilencedig helyre volt elég. Csalódottan szálltam ki,a csapat megtapsolt de ez nem sokat segített. Úgy éreztem nem így kellett volna lennie,ez nem jó debütálás. Magamat okoltam pedig mindent kihoztam az autóbol amit lehetett. Toto jött oda hozzám.
-Tudom hogy nem te vagy a hibás,láttam a gondokat,egyszerűen nem tudjuk mi van az autóval. A csapat ma ha kell hajnalban is dolgozni fog azért hogy megtaláljuk a hibát.
Megfogta a vállam majd egy bíztató mosolyt villantott felém. Én is ugyan ezt tettem csak úgy mintha tudnám hogy ez bizony reménytelen. Idegesen ültem le a helyemre.
George is hasonló arcmimikával csatlakozott hozzám.
-Hányadik lettél?
Kérdeztem,tudtam hogy előrébb van mint én de biztosra szerettem volna menni hogy mennyivel.
-Negyedik,jó hely mégis ideges vagyok.
Csak kifújtam a maradék levegőt ami bent volt. A csapattársam jobban végzett,mégis hogy?
-Élvezd ki,ne stresszelj jó helyen vagy.
Azzal felálltam a helyemről majd az öltözőbe vettem az irányt ahol levettem a pilótaruhám majd valami kényelmes után kutattam. Egy lila pólót találtam úgyhogy gondolkodás nélkül felhúztam. A nadrágom pedig ugyan az maradt amiben érkeztem. Pár interjút még adtam aztán valamilyen indítatásból sétálni volt kedvem és kibeszélni magamból mindent Ginának. A séta alatt felhívtam és elmeséltem neki mindent,teljesen eggyüttérző volt velem és csak bíztatott hogy a holnapi nap azért van hogy bizonyítsak. Nem éreztem magam előnyös helyzetben és nem a pozíciom miatt hanem alapjáraton az autó miatt,nagy csoda és türelem kell ahhoz hogy holnap javítsak. Hamar véget ért a nap és már arra eszméltem hogy a hotelszobában vagyok.
                         **********
Most nem a csapatpólót hanem egy egyberészes szoknyát húztam fel ami kék színű volt. Lent nem reggeliztem és még csak kávét sem ittam,mi van velem? Próbáltam minden fotóst kerülni majd sikeresen a paddockba értem. Tíz perc volt a kezdésig így addíg Angelával beszélgettem. Hamar elteltt az idő és elindult az első versenyem.