Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡33♡

Max Verstappen
Vissza autóztunk a szüleim házához,folyton az a csók járt az eszemben. Éreztem benne az érzelmet,a szeretet. Ez volt a hab a tortán belé szerettem. Azt mondtam korábban magamnak hogyha belé szeretek vége a játéknak,de itt már nem tudtam megállni. A táskainkkal a hátunkon kopogtunk be a házba. Anya nyitott ajtót majd mindkettőnket megölelt.
-Naa milyen volt?
Kérdezte anya.
-Nagyon jó azon kívül hogy egyszer eltévedtünk.
Mondta nevetve Amelia,annyira jól áll neki amikor mosolyog. Max baszki hagyd már abba.
-Igen de utána hála a térképtudományomnak oda találtunk a vízeséshez.
Feszítettem be,amire mindkettő nő fel nevetett. Imádják ha bohóckodok.
-Hol van apa?
Kérdeztem a tarkómat vakarva.
-Valami dolga akadt de vacsira már itt lessz.
Mondta anya majd eltűnt a konyhában.
-Nos fel mehetünk a szobába ha szeretnéd.
Húztam egy sejtelmes mosolyra a számat amit Amelia meglátott.
-Bunkó!
Ütött nevetve oldalba.
Fel lépkedünk a lépcsőn majd Amelia tényleg a szobamba jött. Értetlenül néztem rá de őcsak elmosolyodott és a tegnap nálam hagyott párnájáért nyúlt.
-Mivan mit hittél mit fogok csinálni?
Harapott az ajkába,azt hittem majd felrobban a szívem.
-Amelia! Én azthiszem...
Max nem csinálhatod ezt,nem vallhatod be neki hogy szereted mert akkor lőttek a tervnek. Megembereltem magam és elkerítettem a témát.
-Ja,mindegy semmi.
A lány csak bólintott és kilépett a szobából. Gratulálok Max sikerült majdnem elbasznod..
Amelia Colins
Tetszett az a játéknak nevezhető valami Maxszal a szobában meg a földszinten. Lezuhanyoztam megmostam a hajam majd pizsibe öltöztem és vissza mentem a szobámba. Most nem volt kedvem írni Ginának pedig sok minden mesélni valóm lett volna,majd személyesen szeretném a szülinapomon mivel Svájcban tartjuk. Fáradtan feküdtem el az ágyon amikor kopogást hallottam.
-Szabad!
Mondtam,Maxot láttam az ajtóban felültem majd eleresztettem egy mosolyt.
-Apa haza jött,és kész a vacsora gyere!
Nyújtotta felém a kezét amit gondolkodás nélkül elfogadtam. Mit csinálunk?
Szerencsére senki nem ült még az asztalnál így teljes nyugodtsággal fogtuk egymás kezét. De miután mindenki helyet foglalt a szabad kezeink az asztalon pihentek. Neki álltunk falatozni és közben Max szülei kérdéseket tettek fel nekem de nem túl személyeseket.
-Beszélsz valamyilen nyelven,persze az anyanyelveden kívűl.
Mosolyodott el Sophie.
-Egy kicsit hollandul,anyukám holland. És franciául.
Válaszoltam.
-Miért nem mondtad? Szívesen beszéltem volna hozzád hollandul.
Mosolyodott el Joe amit én is viszonoztam. A vacsora nagyon finom volt viszont hamar le kellett feküdnöm mivel holnap sajnos haza kell mennem.
-Szóljatok nekünk ha indultok a repülő térre mert el akarunk búcsúzni.
Mondta Joe. Én csak bólintottam majd Maxszal az oldalamon ballagtunk fel a lépcsőn. Sokkal komolyabbnak és gorombábnak képzleltem el Joet de nagyon kedves Shopieval eggyütt. A szobánk előtt elváltak útjaink a hollandal,nagy nehezen. Befeküdtem az ágyba majd egy győztes sóhaj hagyta el a számat. Oldalra fordultam és hamar el is nyomott az álom.