Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡32♡

Autóba szálltunk majd elindultunk a kiránduló helyünkhöz. Fogalmam sem volt merre tartunk ezért úgy gondoltam rákérdezek.
-Merre tartunk?
Max rám emelte gyönyörű szemeit majd perceken belül válaszolt.
-Van itt a közelben egy vízesés. Mondhatni egy "labirintuson"kell átmenni hogy oda érj. Ezért is hoztam térképet hogy még véletlenül se tévedjünk el(Ó dehogynem)
Csak bólintottam és kinéztem az autó ablakán,napos idő volt és a szél sem fújt annyira mint tegnap. Egy kő oszlop/kapu félénél álltunk meg amit eléggé benőtt az inda de tök jól nézett ki.
-Megérkeztünk.
Mosolygott rám a holland.
Kicsatoltam az övem majd a hátsó üléshez nyúltam és elvettem a kajával teli táskát,Max pedig a kalandor felszerelését amin egyébként elég sokat nevettem. Azt érzem hogy ez a fiú nagyon jó hozzám,tényleg megbírnám szokni ezt a közelséget. Kőúton indultunk tovább,nem voltak emberek így nem is volt annyira könnyű dolgunk hiszen nem tudtuk őket követni hogy még véletlenül se tévedjünk el. Már jó idelye jártuk a különlegesebbnél különlegesebb utakat de vízesés még sehol. A holland egy pillanatra megtorpant.
-Őő... ne ölj meg de szerintem nem ebbe az irányba kellett volna mennünk. A vissza útról meg fogalmam sincs.
Vakarta tarkóját a fiú,amire nem kicsit jöttem idegbe.
-Nem hiszem el Max most kurvára eltévedtünk!
Vágtam be a hisztit ő pedig csak mosolyogva figyelte az arcomat.
-Olyan aranyos vagy amikor mérges vagy.
Bökött oldalba
Amire csak egy mosoly és egy szemforgatás volt a válaszom.
Végül  gyalogoltunk még egy kicsit és helyet foglaltunk egy kis padon amíg Max a térképet nézte.
-Nem maradsz egy kicsit tovább?
Törte meg a csendet a holland. Csak megráztam a fejem és válaszoltam.
-Neem,csütörtökön lessz a születésnapom úgyhogy otthon leszek a családommal.
A fiú meglepődött arcot fágott.
-Fogadjunk hogy nem tudtad.
Nevettem fel,Ő is viszonozta ezt a mosolyt ami megmelengedte a szívemet.
-Igaz,nem tudtam. Remélem nem haragszol meg érte.
Nem tudnék rá haragudni,hacsak nem csinál valami baromi hülyeséget.(Na ja Maxie)
Végül Max megkapta az útbaigazítást így fojtathattuk a túránkat. Igaz hogy majdnem le tört a lábam de megérte a látványt ami ott várt ránk. Gyönyörűszép vizesés várt minket,a víz tiszta volt és nyugodtsággal töltött el hogy itt lehetek.
-Látom tetszik.
Fogta meg a vállamat a holland. Hátra fordultam majd mélyen zöldeskék szemeibe néztem. És akkor hirtelen megcsókoltam. ÚRISTEN BASSZUS MEGCSÓKOLTAM!
Azonnal elhúzodtam tőle és távolodni kezdtem.
-Max... sajnálom,nem akartam vagyis...
A fiú csak bámult maga elé mintha gondolkodna valamin aztán felém fordította a tekintetét.
-Nem haragszom... Igazából nem tudom mit mondjak.
Nevetett fel kínosan,rossz érzésem támadt.
Szótlanul ültünk le én a vízesést míg Max a tájat kémlelte. Mekkora egy hülye vagyok... Feküdtem el a pokrócon,amit a holland észre is vett.
-Mi a baj?
Mintha nem tudná hogy mi a baj.
-A csók,nem tudom miért csináltam. Nem lehetne hogy elfelejtjük?
Hogyan tudnád elfelejteni Amelia? Tökre bele vagy habarodva. Gondoltam magamban.
Max csak szótlanul bólintott. Esteledett úgyhogy nekiálltunk visszamenni az autóhoz még mielőtt a sötétben jobban eltévednénk mint fényes nappal.