Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡34♡

Reggel az ébresztőmre kelltem,még csak hét óra volt de hisztisztem azért hogy vissza aludhassak,persze nem tettem meg. (Én meg tettem volna)
A szemben lévő szobába kopogtam, Max egy szál törölközőben nyitott ajtót. Szemem a felsőtestére vánodorolt,na jó nekem ehhez nagyon reggel van. Végül az arcát kezdtem el kémlelni,mosolygott ó nagyon is. Nagyobbra nyitotta az ajtót majd beljebb jöttem.
-Remélem nem zavarok mert ha igen... ki mehetek.
Mondtam zavartan. Ő csak megrázta a fejét és bement a fürdőbe. Nyilván nem követtem,de mondjuk mi veszteni valóm lett volna? Amíg ezen gondolkodtam Max kész harci díszben jelent meg,baromi jól nézett ki. Végül én is át mentem a saját szobámba át öltözni. Egy fehér farmert és egy kék Nirvanas pólót húztam fel. A hollandal az oldalamon leindultunk ahol a szülők Vic és Lio várt minket. Mindenkit megölelgettem és Victoriát hagytam utoljára.
-Majd ha legközelebb jössz több időd lessz majd babázni.
Én csak megsimiztem a kicsi Lio lábát majd a lánytól is elbúcsúztam.
-Köszönök mindent.
Mondtam hollandul amire Joe csak elmosolyodott. Azzal kiléptünk az ajtón és beszálltunk a Hondába.
-Nagyon jól éreztem magam nálatok.
Törtem meg a csendet.
Max a kezem után nyúlt majd rám nézett.
-Én is örülök hogy tölthettünk eggyütt egy kis időt.
Hamar a reptérhez értünk a holland kivette a bőröndömet majd mélyen a szemembe nézett.
-Mi még találkozunk!
Ölelt meg Max,majd be szállt az autójába és elhajtott. Fúrcsálltam hogy ilyen rövidre fogta a búcsúzkodást. Azonnal éreztem a hiányát,hiányzott az illata és a kedvessége.Legközelebb csak pénteken találkozunk(HAHA dehogy Amelia)
Amíg a repülőm vártam szokásosan zenét hallgattam,hogy kicsit nyugtassam magam. Aztán megérkezett a repülőm felkapva a cuccaimat rohantam a géphez,ne kérdezzétek miért rohantam.
Aztán el indult egy újjabb öt órás út.
Jó érzés volt újra otthon lenni és meg mondom az őszintét az öcsém csipkelődése is hiányzott egy bizonyos szintig. Holnap lessz a születésnapom és valószínűleg az utazás miatt olyan leszek reggelre mint a mosott szar. (Ez aztán a hasonlat anyukám)
Reggel nem ébresztőre kelltem hanem arra hogy valaki cirógatja az arcomat,mégis ki a bánat az?
Lassan nyitogattam a szemem a személy el takarta a napot de így is éreztem a napsugarakat. Végül leesett.
-Max?
Nyöszörögtem,azt hittem hogy csak egy álom. Nem lehet,tegnap még...
-Igen én vagyok az,Boldog születésnapot!
Fel ülltem az ágyon majd megdörzsöltem a szemem és mégegyszer rá néztem,Ő pedig szó nélkül megölelt. Jó érzés volt kora reggel már az Ő látványára ébredni.
-Most pedig menj öltözz fel elviszlek valahova.
Mosolyodott el majd az ajtóhoz ment,még utoljára vissza nézett majd elment.