Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡17♡

Félve de benyitottam az irodába. Toto az asztala előtt állt és az órájára nézett.
-Gyere beljebb!
Intett amire engedelmeskedtem. Megálltam az asztal előtt majd értetlenül meredtem rá.
-Először is...
Köszörülte meg a torkát.
-Nagyszerű beszédet mondtál,és tudom hogy mindvégig magadat adtad ezért is választottunk téged. Remélem nem fogok benned csalódni.
Én csak bólintottam köszönet képpen.
-Nem fog bennem csalódni.
Mondtam magabiztosan.
Aztán egy adag papírt vett a kezébe.
-Itt van egy szerződés amit nem muszáj aláírnod ha nem kívánsz szerepelni. A netflix ajánlata.
Nyújtotta oda Toto a papírtömeget. Nem tudtam hogy mi a helyes megoldás, a nyakamban húsz kamerával vagy csak tízzel. Szerettem ha figyelnek rám hiszen gyerekkoromban a szüleim sokat dolgoztak ,az öcsém születése után anya itthon maradt és apa is kevesebb műszakot vállalt. De akkor már mondhatni nagy voltam ahhoz hogy szükségem legyen a törődésre. Viszont most újra elő jött a gyermekkori énem akinek viszont szüksége volt rá.
A gondolkodást a döntésem szakította meg. Végül igent mondtam majd helyet foglaltam a székben és aláírtam az összes papírt.
-Ha pedig meggondolod magad akkor bármikor szerződést bonthatsz,hiszen ez nem szól időre.
Mondta Toto majd kikísért az irodája ajtaján.
-Mégegyszer köszönök mindent,mikor találkozunk legközelebb?
Fordultam felé.
-Jövőhéten szerdán kezdjük a tesztelést Barcelonában,de majd emailben részletesebben beszámolunk róla,jó pihenést.
Azzal becsukta az ajtót még mielőtt bármit is mondhattam volna, tipikus Toto. Elmosolyodtam a történteken majd megkerestem Georgeot.
-Hát itt vagy!
Kaptam el a kávézó pilótát aki éppen Lewisszal csevegett.
-Ahogy látom nagyon jól kijöttök egymással,remélem ti nem úgy végzitek mint Nico és én.
Gondolkodott el a britt.
Sosem felejtem el azt az időszakot,már akkor Lewisnak szurkoltam és a mai napig mély nyomott hagyott bennem az a bizonyos világbajnokság. Sok idő volt mire teljesen kihevertem és túlléptem rajta,akkor még nem is gondoltam hogy én is itt versenyzek majd. A fiúk látták hogy elgondolkodtam így csak szótlanul meredtek rám.
-Nekem mennem kell,csak gondoltam elbúcsúzok.
Azzal megölelgettem mindkettőjüket,és elindultam a kijárat felé. Kinyitottam az autóm ajtaját beraktam a táskám majd én is beszálltam. Amikor már a házamhoz közeledtem üzenetem érkezett. Megnéztem azt közben figyelve az útra.
GeorgeRussell:Várj meg!
Először nem értettem mert már rég eljöttem a cégtől,aztán hátranéztem és magam mögött láttam a fekete Mercedest. Lelassítottam majd vártam hogy mellém érjen.
-Nem engedlek el olyan könnyen.
Mosolygott a pilóta. Nem tudom mire volt érdemes figyelnem az útra vagy rá.
-Mit szeretnél?
Pillantottam felé.
-Nem tudom.
Mondta unottan. Azzal gázt nyomtam invitálva egy versenyre Monaco ezen részén ahol élek kevesebb ember van mint a másik részen. George sem hagyta magát de nem tudott leelőzni,végül megint lassítottam és oldalra néztem.
-Mostmár tényleg mennem kell.
Mondtam lemondóan.
-Tudom,akkor szia.
Azzal megfordult és elindult a másik irányba én pedig bekanyarodtam az utcámba.
Mit akarhatott valójában George?