Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡42♡

Amelia Colins
-Nem...csinálhatjuk ezt Amelia...
Kiabálta utánam Max.Nagyot nyeltem és igyekeztem vissza tartani a könnyeimet. Megtorpantam és nem mozdultam egy lépést sem.
-Látni akartalak,érezni szeretném azt amit akkor amikor...még minden rendben volt. Én nem akartam..
-Nem akartál átbaszni? Ezt akartad mondani ugye? Nos mondhatjuk hogy kurvára nem sikerült... Beléd szerettem,de már annyira utállak hogy csak szánalom maradt bennem... akár mennyire is próbálkoztam...
Fordultam felé és mondtam amit már régen ki kellett volna mondanom. Max elhullatott egy könycseppet,jó és rossz érzés volt így látni. Örültem hogy szenved,úgy ahogy én akkor amikor ez kiderült. De a rossz az az volt hogy akármennyire is azt akartam hinni hogy nem szeretem még mindíg érte dobogott a szívem.
-Tudom hogy egy fasz voltam. Teljesen megértem a haragod... Nem akartam... beléd szeretni... de baszki elbuktam. Egy senki vagyok... Már az sem érdekelne ha nem versenyezhetnék... megérdemelném....szarok az egészbe. Mi a túróért jöttem ide? Én hülye azt hittem hogy minden meg fog változni... Faszt... lelki roncsot csináltam belőled és saját magamból is...
Hátat fordított majd elindult a hotel felé. A szívem kétszázzal vert,akartam... érezni akartam őt. Soha nem volt rá alkalmam.. És ha most itthagy soha nem is fogom megtudni milyen érzés igazán  megcsókolni.
-Max!
Szóltam hirtelen utánna.
A fiú megállt majd felém fordult. Sírt,én is elkezdtem zokogni. Fáj a látványa..már nem akarom hogy szenvedjen....
Oda rohantam hozzá majd az arcát a kezeim közé fogtam és sírva csókoltam meg. Éreztem...Őt fájdalmas csók volt tele haraggal és szeretettel.
-Szeretlek...
Súgtam elcsukló hangon a fiúnak akit mindennél jobban szeretek.
-Mindennél jobban szeretlek Amelia... Sajnálom... én... annyira szeretlek...
Ölelt magához végül,mindketten zokogtunk ezek után is,nem tudom eldönteni hogy az örömtől vagy a fájdalomtól. Az a személy lett a gyógyír a sebeimre aki ezt tette velem.
Mélyen zöldeskék szemeibe néztem majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcáról. A homlokunkat egymásénak támasztottuk és csak álltunk így. Élve a pillanatot.
-Annyira jó...veled..
Mondta akadozva Max.
-Hiányoztál...hiányzott az a Max aki a kiránduláson és a hotelszobában volt. Aki udvarias volt,és mindíg nekem adott igazat. Ez vagy te... nem pedig az akit parancsolnak hogy legyél.
Ő csak bólintott és az égre nézett.
Már akkor sötét volt amikor találkoztunk most mégsötétebb. A hold tökéletesen látszott az égen,a csillagok pedig mind világítottak.
-Mostmár menjünk vissza.
Fogtam meg a kezét majd mutattam a hotelra. Ő csak bólintott és erősebben fogta a kezem. Nem akartam hogy elengedje. A fény megzavart amikor beléptünk az épületbe,a liftben is szótlanok voltunk. Szerintem mindketten feldolgoztuk magunkban a történteket. A szobánk nagyon messze volt egymástól. Viszont én mégis vele akartam maradni.
-Melletted akarok aludni.
Néztem fel a fiúra aki sokkal magasabb volt nálam. Ő csak lehajolt majd megcsókolt.