Liar M.V /BEFEJEZETT/

♡27♡

Max Verstappen
Amelia és én is haza utaztunk hogy majd kedden találkozhassunk itt Belgiumban.
Éppen Mickel telefonáltam amikor a laptopomon kaptam egy emailt.
-Majd később vissza hívlak haver.
Mondtam a németnek majd bontottam a vonalat. Christian volt az üzenet küldője.
ChristianHorner:Remélem jó úton haladsz Amelia felé,remélem nem cseszed el a kirándulást.
Rosszul éreztem magam,hogy hagyhatom hogy játszanak velem? És közben én is kihasználom Ameliát.
-Rossz ember vagyok baszki.
Gondolkodtam hangosan.
A telefonom őrült módon rezegni kezdett az említett lány feje volt a képernyőn,telefonszámot cseréltünk még mielőtt véget ért volna a versenyhétvége. Nem várattam tovább,a zöld ikonra nyomtam.
-Szia! Csak gondoltam szólok hogy holnap délben indul a gépem.
A hangjában mosolyt hallottam,máris rosszul érzem magam.
-Őő.. okés rendben akkor majd elmegyek érted.
Mondtam zavartan.
-Zavarok?
A lány hangjában most meglepettséget véltem felfedezni.
-Nem.. dehogyis,nem zavarsz.
Még pár szót beszéltünk és bontottuk a vonalat. Úgy éreztem hogy változtatnom kell a viselkedésemen. A fürdőbe mentem és a tükör elé álltam hogy lássam magamat.
-Mostantól természetesen fogok viselkedni és ha... belészeretek... akkor megállok és nem folytatom tovább ezt a játékot.
Mondtam ki hangosan saját magamnak. Aztán a csaphoz nyúltam hogy megmoshassam az arcomat. A telefonom megint jelezni kezdett,semmi kedvem nem volt megnézni mivel Christian üzenetére számítottam. Viszont teljesen más írt Mick volt az.
MickSchumacher:Csá! Remélem nem zavarok. Csak mondani akartam hogy törölték a járatom a másikról pedig pont lecsúsztam. Szóval valószínűleg Ameliával kirándulsz majd. Sajnálom,de remélem azért jól érzitek majd magatokat.
MaxVerstappen:Hát megkell valljam  hiányozni fogsz. Én is sajnálom és köszi<3
Kicsit bepánikoltam,nem tudom mitévő legyek Ameliával kettesben,ha Mick ott lett volna valószínűleg nem rám hárult volna a figyelem de így,basszus Max.
Végül megnyugodtam és elkönyvelhettem annak hogy játszhatom a játékomat amit nem igazán akarok. És talán jobban meg is ismerem majd.
Amelia Colins
Egész végig Max járt az eszemben,vártam a másnapot és kíváncsi voltam hogy fog majd viselkedni. Előkészítettem a bőröndömet amibe nem sok mindent pakoltam hiszen csak kettő napra megyek. Anyuék nagyon örültek az érkezésemnek és nagy meglepettségemre a bolond öcsém is gratulált az első helyhez. Ginával már régen beszéltünk,gondoltam hogy valami nehézsége van az apjával kapcsolatban így megpróbáltam felhívni.
Sokáig kicsengett majd pár perc múlva az említett személy fel is vette a telefont.
-Szia Amelia. Annyira sajnálom hogy még nem is gratuláltam de sok minden történt apával. Rosszabbodott az állapota amióta beszéltünk.
Mondta elcsukló hangon,sajnáltam hogy nem lehetek ott.
-Ugyan semmi baj,gondoltam felhívlak mert nagyon hiányzol. Dehát amikor legutoljára beszéltünk azt mondtad hogy megmszorította a kezedet.
Sóhajtottam fel.
-Igen,és ez lessz nagy valószínűséggel az utolsó előrelépés ebben a hónapban. Az agya nem működik rendesen,azt hiszem kezdem feladni..
Sokáig csak hallgattam. Majd végül megszólaltam és próbáltam valami bíztatót mondani neki.
-Te akarod feladni? Ő soha nem adja fel mert nagyvalószínűséggel ha megtette volna már nem élne. Gina... küzdened kell... érte és az anyukádért meg Mickért is.. Tudom hogy nem olyan kicsi,de mutass neki példát hogy te igenis minden szaron átmész.
Próbáltam támogató lenni,mert ő volt az aki nehéz időkben mindíg segített nekem.