Összetört Szívek [Andy Biersack FF.]

32.Fejezet - Epilógus

32.
Epilógus
black veil brides - the mortician's daughter (overture III)

A bandaházban csend uralkodott, senki nem volt itthon, amikor lejöttem a próbaterembe és leültem az újonnan behozott zongora elé. Nem játszottam rajta, nem is értem hozzá, csak ültem előtte, és a szememmel szuggeráltam a billentyűket.

Idejét nem tudom, hogy mikor énekeltem utoljára, s ahogy jönnek rendbe a dolgok, egyre jobban hiányzik a zene.

A mikrofonállvány felé pillantok, ami Andy magasságához van beállítva, és elmosolyodom. Koncertezni fognak a napokban a városban, valami jótékonysági ügy miatt, most is azzal kapcsolatban mentek egyeztetni, ám én mégis csak arra tudok gondolni, hogy megint ott lehetek egy koncertjükön, a színfalak mögött, tombolhatok, jól érezhetem magam, és közben szétdurranhat a szívem a büszkeségtől, hogy a frontember a szerelmem. S talán a legfontosabb megemlítenem, hogy milyen jó volt újra a karjaiban ébredni...

***

"Kellemes érzés volt lezuhanyoznom Andy lakásán, miközben egy régi emlék melengette a szívem. Habár négy hete van, hogy kibékültünk, egyszer sem aludtam újra mellette, ha a kocsiban éjszakázásokat nem számoljuk, miközben ő vezetett én pedig szunyókáltam a hazafelé vezető úton. És ez persze vonja magával, hogy nem is feküdtünk le eddig.

Andy tényleg egy úriember volt. Nem erőltetett semmit, a csókokon és néhány intim érintésen kívül nem lépett tovább, mint amire fel voltam készülve. Be kell vallanom, már ezeket is iszonyatosan élveztem, de tudtam, hogy mindkettőnk lelke többre vágyik. Ezért is örültem annyira, mikor megkérdezte, hogy nem akarunk-e egy otthon töltött mozis estet csinálni. Furcsa érzés is volt belegondolnom, hogy végre készen állok a több intimitásra, és ami még furcsább gondolat volt, hogy mi van, ha ezt a kék szemű is megérezte?

Kopogott az ajtón, mire elzártam a vizet.

- Máris megyek - kiabáltam ki. A törülközőm után nyúltam, és gyorsan felitattam a vízcseppeket a bőrömről. Andy előttem lefürdött, ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az első, ezért nem is vitatkoztam vele.

Felvettem a magammal hozott, elnyűtt és óriási pólót, amit még tőle kaphattam, majd felvettem egy fehérneműt, és egy rövidnadrágot. Miután a tükörbe nézve megbizonyosodtam a kinézetem elfogadhatóságáról, szétbontottam a kontyba kötött hajam, kiterítettem a törülközőt, és egy nagyot sóhajtottam.

Rettenetes gondolatok futottak át az agyamon, miszerint mi lesz, amint meglátja sebes testem. Vajon undorodni fog? Vagy fejvesztve elmenekül, csak hogy ne kelljen látnia? Vagy úgy fog tenni, mintha nem látná a sebeket, és belül fog undorodni? Megráztam a fejem.

- Szeret - morogtam a tükörképemnek. - Nem fog semmi se történni, ami ne lenne jó - egy újabb mély lélegzetet vettem, majd kimentem a folyosóra.

A nappaliba mentem, s értetlenül torpantam meg, amikor nem láttam a mozis kellékeket sehol. Épp meg akartam szólalni, amikor Andy kilépett a hálóból, s elém lépett. A tekintetem eltévedt meztelen felsőtestén, és beharaptam az ajkam.

- Úgy gondoltam, hogy kényelmesebb, ha az ágyból nézzük a filmet, a normális nagyságú tévén, nem itt a nappaliban, összegörnyedve - a kezem után nyúlt, majd megvizsgálta a karom minden szegletét. Bár az orvosok Dallasban jó munkát végeztek, egy heg ott maradt mindkettő kezemen, amit nem nehéz észrevenni.

Meg akartam szólalni, hogy ne figyeljen a vágásra, de ekkor a nyaka köré fonta karjaim, ő a derekamra fűzte kezeit, és egy szoros ölelésbe vont, ami... Ami jobban esett minden szónál, s ha lehet, még szorosabban öleltem őt.