Összetört Szívek [Andy Biersack FF.]

9.Fejezet

9.
ashe - moral of the story

Miután Andyt sikeresen leráztam Lana segítségével, kimentem rágyújtani a pub elé. Reménykedtem benne, hogy Ashley odakint lesz, de nem volt szerencsém, így egyedül dőltem a bicikli tározónak, s meggyújtottam a mérget az ajkaim közt.

Elkeserített a hír. Ash jóformán a lelki társam és bár nem láttam volna őt sem sokszor a következő években, megvisel a tudat, hogy még egy köszönésre sem lesz alkalmunk, ha találkoznánk is.

- Ne keseregj, Elsa! - valaki megérintette a vállam, mire az ijedtségtől ugrottam egyet. Gyilkos pillantással Ashleyre néztem, aki nevetve foglalta el mellettem a helyét. - Tessék, itt egy új szál - felém nyújtotta a cigijét, amit enyhültebben fogadtam el tőle, hisz a sajátomat sikerült elejtenem.

- Miért nem szóltál előbb róla? - más lehet egy komolyabb kérdéssel kezdte volna, de én makacsul próbáltam azokat kerülni.

- Sajnos a mai napig bizonytalan volt az egész. Tudod, jó pár dologgal vádolnak, és a kiadó nem engedheti meg magának, hogy a banda rossz fényben tűnjön fel. Valamint a banda is csak azért tűr meg, mert... - rám nézett, hezitált, hogy el merje-e mondani nekem az eredeti okot.

- Hm? Miért? - kérdeztem rá, amikor inkább rágyújtott a válaszadás helyett.

Furcsán viselkedett egész este. Folyton rajtam tartotta a tekintetét a buli kezdete óta, alig ivott pár sörön kívül bármit is, mint aki életében nem ivott volna még alkoholt, s félt volna a berúgástól. Bár, ha jobban belegondolok, egyszer próbált már beszélgetni velem, de Jake és Jinxx beléje fojtották a szót a hülyeségeikkel.

- Megígéred, hogy ez az egész beszélgetés köztünk marad? - gondolkodás nélkül bólintottam. - Még Andynek és Lanának se beszélj róla, rendben?

- Ash, kérlek, nyögd már ki! - elléptem a tározótól, s vele szemben álltam meg, két lépés távolságot hagyva.

- Jó, jó, bocsi! - védekezőn feltartotta a kezeit, nyelt egy nagy adag füstöt, majd végre elkezdte mondani. - Pedofíliával vádolnak. Bár a srácok hisznek nekem, és a kiadó is, de a hírnevünket teljesen a porba tiporhatja egy ilyen pletyka - undorodva ejtette ki az utolsó szót. Nem értettem miért. - Itt hagyom a várost, mert valamennyire nem alaptalan ez az egész - elförmedtem. Hogy mi? - Ne, ne értd félre! Nem nyúlnék hozzá egy kiskorúhoz soha! Ilyen nem is történt! Viszont van egy lány, akivel elfajultak a dolgok köztünk, veszekedtünk, eljárt a keze felettem, én pedig ideges lettem és meglöktem. Bele se gondoltam, hogy eleshet úgy, hogy most alig bír lábra állni - idegesen magyarázott, de nekem még mindig nem állt össze a kép. Ez hogy jön a pedofíliához?! - Van egy tizenkét éves kishúga. Vele kapcsolatban talált ki ilyen pletykákat. És sajnos nem voltam elővigyázatos, hiszen szeretem a kicsiket, tudod rólam... - elakadt a hangja. Szinte könnyben úszó szemekkel nézett rám, ám engem letaglózott az egész.

Összefontam a mellemen karjaimat, majd a földet kezdtem el pásztázni.

- Mit tettél vele? Hiszek neked, de valami mégis azt súgja, hogy nem vagy ártatlan bárány - összevontam a szemöldököm, és jól végig gondoltam az egészet újra.

- Semmit, Elsa! Kitalálta az egészet az a hülye ribanc! - felemelte a hangját. - Azt állítja, hogy mutogattam magam a kicsinek. Hogy fogdostam őt, és hogy kényszerítettem a lányt is, hogy hozzám érjen. Pedig egy ölelésnél és egy arcra puszinál a találkozásoknál többről szó sem volt! Nem tudnék ilyesmit tenni!

- Magyarán az a csajszi csak ezzel akar visszavágni neked, amiért nem tud lábra állni? - bólintott.

- Dallasba leszek én is - folytatta pár perc múlva. - Ott vannak rokonaim, befogadnak, amíg összeszedem magam. És a srácok elvárják tőlem, ezért is tűrnek meg még egyébként, hogy „rajtad tartsam a szemem". De nem fogok jelentést adni rólad nekik, csak ha esetleg megbeszéljük, hogy mit mondhatok tovább.

Nem válaszoltam egyből. Fájt, hogy elhagyja a bandát, egy ilyen vádaskodás miatt. Ám az még jobban fájt, hogy az utolsó pillanatban tudtam meg. Tehát, ilyen érzés lett volna Andynek is? Hányingerrel töltött el a tudat, hogy milyen fájdalmat okoztam neki...

- Figyelj, ha ennyi kell ahhoz, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot veled, akkor mindig megbeszélünk valamit. Rendben?

- Köszönöm - kitárta a karjait mosolyogva, s láttam rajta a megkönnyebbülést.

- Nincs mit, Ash! - a nyakába borultam, majd elejtettem néhány sós cseppet szemeimből.

**********

Három nap még itthon.

Utána indulás.

Becsomagoltam az utolsó doboz ruhámat, ami megy át Chrishez a bandaházba, és ezzel végeztem a teendőimmel. Két bőrönddel fogok menni, amikben csak az öltözékemhez vannak cuccok, plusz még egy nagyobb táska, amiben személyes tárgyak, vagy esetleg az utazás során fontos dolgok lesznek. Rohadtul félek a repüléstől, pedig ezek előtt imádtam. Nem sokszor utaztunk olyan messzire, ahova ilyen módon volt a legegyszerűbb eljutni, de az a pár alkalom is eléggé megszerettette velem a repülőket.

Rengeteget gondolkodtam a buli óta, hogy mi legyen velünk Andyvel, ugyanis nagyon csúnyán összevesztünk. Zavarta a távolságtartásom és egy sértődött hercegnőnek nevezett, amikor kimentem rágyújtani. De amit ezután láttam, azt sosem fogom elfelejteni. Egy régi ismerősével tért haza a bandaházba, akivel régebben is lőtték magukat... Én akkor bőgve jöttem el onnan, és egy hete nem is voltam hajlandó beszélni vele.

- Kopp-kopp - nyitotta ki a szobám ajtaját Lana. Szétnézett a három dobozon és a bőröndökön, majd keserűen elmosolyodott. - Nagyon üres így a szobád - hát igen. Ő nem készül eladni a családi házukat, mert a szülei meghaltak és elköltözik egy másik városba a suli miatt, hogy új életet kezdjen.

- Kár, hogy nem csak a szobám - a nyakamhoz nyúltam, ahol a nyakláncom a legelső veszekedés óta nem foglal helyet, és letöröltem egy könnycseppet az arcomról.

- Elmeséled végre, hogy mi történt köztetek? - ki is ment a fejemből, hogy Chrisen kívül senki sem tudja, mi volt a bandaházban Andyvel.

- Igen, csak csinálok egy kávét - felkeltem a földről, s elindultam a konyha felé. - Neked kell?

- Este nyolckor? Már nem, köszi - mosolygott zavartan. Sajnos az utóbbi időben nem alszok valami jól, amin a kávé sem segít. Egy új projektbe akarok belevágni, amit talán ha Dallasba értünk, csak akkor fogok tudni elkezdeni. Addig még szervezkedem és rengeteget agyalok rajta. - Na szóval? - leült a pulthoz barátnőm, én pedig vele szemben csak megtámasztottam magam.

- Gondolom, a bulira emlékszel...

- Sajnos túl jól is. Veszekedtetek mindenki szeme láttára, bár alapból két idegbeteg ember lépett be a pubba a személyetekben és kerültétek egész végig kábé egymást. De nem csak ez volt aznap - kérdőn rám nézett, mire nagyot kortyoltam a kávéstejemből.

- Chrissel a kanapén ültünk náluk, Andyt várva hogy épségben hazaérjen, de ő... - megköszörültem a torkom, nehezen ejtettem ki a szavakat. - De ő egy lánnyal esett be az ajtón. Pontosabban azzal a lánnyal, akivel régebben együtt drogoztak.

- Hogy mi? - Lana szemei kidülledtek. - És biztos, hogy most is drogoztak?

- Szerintünk igen. Chris elmondása szerint másnap Andyn egy könyökszorító volt... És furcsán viselkedett, mint akiben még mindig lett volna cucc.

- Beszéltetek azóta? - most jön a legfájdalmasabb rész.

- Nem. Ő egyszer keresett azóta, de én nem voltam és nem is vagyok kíváncsi a magyarázataira - ittam még egy kortyot, majd folytattam. - Azt hiszem, szakítani fogok vele - bravó, sikerült könnyek nélkül kimondanom.

Petra