Összetört Szívek [Andy Biersack FF.]

21.Fejezet

21.

chord overstreet - hold on

C h r i s    s z e m s z ö g e

Épp pakoltam ki a szekrényembe az újabb adag ruhákat a Los Angeles-i házunkban, amikor furcsa érzésem támadt. Mintha szíven ütött volna valaki, s légszomjam lett.

Kimentem a konyhába, ahol töltöttem magamnak egy pohár vizet, s leültem a konyhaszigethez. Előkotortam a telefonom a zsebemből, és megpróbáltam felhívni Elsát, de foglaltat jelzett. Nem adtam neki különösebb indokot, ezért elkezdtem játszani.

- CHRIS! - hallottam meg egy ordibáló hangot a kert felől. A konyhában üveg falak vannak az egyik oldalon, így egy pillanat múlva már meg is láttam, ahogy Andy rohan be a házba, és könnyes szemekkel mered rám.

- Mi a franc bajod van? - kérdeztem semlegesen. Nos, amióta Elsával külön vannak, nem igazán ápolunk jó kapcsolatot. Javarészt ő is egy fasz lett velem szemben, meg én is vele. - Andy? - kérdeztem újból, mikor csak meredt maga elé. Kezdett megijeszteni, soha nem láttam ilyennek.

- Chris... Fogalmam sincs, hogy mi történt - idegesen a hajába túrt, majd folytatta. - Elsa... Felhívott, beszéltem vele, dolgokat vágott a fejemhez, amiből egy szót se értettem. Aztán elbúcsúzott. Azt mondta, soha többé nem fogom látna, ha akarom, ha nem, és hogy pontot tesz végleg ennek a végére... Próbáltam újra hívni, de már nem veszi fel, és félek, hogy... - nem bírta kimondani, s alig is értettem valamit a szavaiból. De azt tisztán felfogtam, hogy Elsa valami olyat tett, ami visszafordíthatatlan.

Nem válaszoltam a frontembernek, azonnal elkezdtem Lanát csörgetni, aki nem vette fel. Fogalmam se volt, hogy mit tegyek ilyen távolságból, ezért ráparancsoltam Andyre, hogy vegyen azonnal két jegyet a legkorábbi járatra, majd megláttam, hogy a lány végre visszahív.

- Szia, CC! - köszönt bele vidáman.

- Kérlek, azonnal nézz rá Elsára! - könyörögtem kétségbeesetten.

- Történt valami? - hangjában értetlenség volt.

- Felhívta Andyt, és furcsa volt. Rosszat sejtünk nagyon - türelmetlen voltam, tenni akartam valamit.

- Öt perc és otthon vagyok, sietek - Lana hangján éreztem egy kis feszültséget, de próbáltam nem ennél is jobban kiakadni. - Nem találkozott Andyvel? - kérdezte kapkodva. Kihangosítottam a telefont, majd leraktam a pultra.

- Kellett volna? - kérdeztem vissza, és gyorsan átnéztem a zsebeim a papírjaim után kutatva.

- Igen. Írt neki egy SMS-t, hogy itt találkoznak a reptéren, beszéljék meg a dolgokat. Bár a tegnapi után furcsálltam is...

- Te Dallasban voltál? - akadtam ki, és a megszeppent sráchoz léptem. A pólójánál fogva a falnak nyomtam. - Mi a faszt csináltál? - ordítottam az arcába.

- Semmit, Chris - válaszolta kevésbé ingerülten, hozzám képest.

- Ha miattad történik valami a húgommal, már megint, esküszöm, hogy nem maradsz életben! - sziszegtem a fogaim közt. Elengedtem Andyt, majd beszaladtam a szobába, hogy egy kisebb táskába bepakoljak.

Mire visszaértem a konyhába, megdermedtem. Lana sikolya töltötte be a helységet, majd elkezdett sírni, és szólongatta Elsát.

- Elsa, ne, ne, ne, ne! - egy csapódást hallottam. - Istenem, Chirs, minden csupa vér - sírt a lány. A szívem kihagyott egy ütemet, s olyan érzésem volt, mintha valaki megsimogatta volna a mellkasom. - Ne... alig van pulzusa... - azzal megszakadt a vonal. Letöröltem egy könnycseppet az arcomról, zsebre vágtam a telefonom, majd Andy támogatott ki a kocsiig.

Mit tettél, Húgi?!

**********

Három óra múlva már idegesen doboltam a lábaimmal a taxiban, és csak azt vártam, hogy megálljunk a kórház előtt.

Lana-val egy órája beszéltem utoljára, akkor annyit mondott, hogy még mindig instabil az állapota a testvéremnek, s hogy öngyilkossági kísérlet volt. Altatják őt, ugyanis rengeteg vért vesztett, és az orvosok egyelőre találgatnak, hogy lesz-e maradandó károsodása.

Andyre pillantottam, aki szintúgy ki volt teljesen. Másodpercenként nézte a telefonján az időt, és a GPS-t bámulta, hogy mennyi út van még hátra.

- Chris, esküszöm, hogy nem űztem semmiféle játékot vele - szólalt meg hirtelen az énekes. - Én nem tennék vele semmi olyat, amivel ilyen traumát okoznék neki.

- De írtál neki egy rohadt SMS-t! - akadtam ki. Pengeélen táncoltam az idegeimmel. - Andy, nekem már csak ő van, ő a családom! És akár hiszek neked, akár nem, de az a rohadt nagy szerelmetek emésztette fel őt!

Megállt az autó. Szétnéztem, majd feltéptem az ajtót, s meg se várva Andyt, berohantam az óriási épületbe. A recepción kedvesen fogadtak, próbáltak megnyugtatni, majd már a frontemberrel az oldalamon mentem a lift felé.

Második emelet, intenzív.

A liftből kilépve azonnal megláttam Lanát, ahogy a folyosón ül, a térdére támaszkodva görnyedt, és valószínűleg pihent. Mikor melléje értem, s megérintettem a vállát, rögtön felébredt és rám pillantott.

- Ó, Chris! - felpattant, a nyakamba borult. Úgy szorított magához, mint még soha, s én is őt. Nem tudok elég hálás lenni neki, hogy megmentette a húgom életét. Újból. - Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott mellette! Akkor elkerülhettük volna ezt! - elengedtük egymást, két kezem közé fogtam arcát, majd mélyen a szemébe néztem.

- Mindent jól csináltál, kicsi lány. Megmentetted! - könnyek gyűltek az én szemeimbe is.

- Majdnem... - és ekkor meglátta Andyt mögöttem. Kikerült, majd se szó, se beszéd, olyan jobb horgot adott a srácnak, hogy meglepődtem. Andy hátra tántorodott, az orrához kapott, amiből pár csepp vér folyt ki. - Sokkal többet érdemelnél ennél, te mocskos féreg! - fröcsögte az arcába.

- Jó estét! - jelent meg előttem egy orvos. - Maga lenne Miss Coma testvére? - bólintottam. - Jöjjön velem, kérem - a folyosó vége felé mutatott, mire automatikusan elindultam.

- Jöhetek én is? - kérdezte Andy. Az orvos rám pillantott, majd átgondoltam a helyzetet, és bólintottam. Igazából nem érdemelné meg, de megsajnáltam. És ha jobban belegondolok, eddig mindig ott volt Elsával, mindenen átsegítette, többet is tett néha érte, mint én a testvéreként, s nem tagadhatom meg most tőle az igazat.

- Foglaljanak helyet - egy kisebb helységbe tértünk be, amolyan iroda féle lehetett. Leültünk a két fotelbe, a doki pedig velünk szembe, az íróasztal túloldalán foglalt helyet. - Doktor Stevens vagyok, Elsa orvosa. Mr. Coma, tudnia kell valamit, még mielőtt látnák őt.

- Kérem, annyit mondjon, hogy rendbe jön! - előre dőltem, kielemeztem a doktor arcvonásait.

- Mindent megteszünk, hogy a testvére rendbe jöjjön! Ennél többet nem ígérhetek - megigazította a szemüvegét, majd folytatta. - A mentősök sokkos állapotban, eszméletlenül hozták be. Ellátuk, Miss Coma-t, úgy tűnt minden rendben, és át akartuk vinni őt a traumatológiára, de hirtelen összeomlott a keringése, majd megállt a szíve.

- Hogy mi? - kérdezte Andy halkan. - Lana ezt nem mondta...

- Visszahoztuk, de nem biztatóak az eredményei. Arról nem is beszélve, hogy a tüdeje is milyen rossz állapotban van...

- Kék kód! Kék kód! - hallottunk meg egy robot hangot. Az orvos velünk szemben azonnal felpattant, majd rohanni kezdett. Mi is visszamentünk a folyosóra, ahol Lana kétségbeesett arcát láttuk egy szoba előtt toporogni.

Felfordulás volt hirtelen mindenhol. Egy kisebb csoport nővér kezdett el berohanni az egyik kórterembe, valami gépet tolva maguk előtt. Lana mellé léptem, aki bepánikolt, majd csak annyit tudott mondani, hogy:

- Elsa az, megint...

Petra