Összetört Szívek [Andy Biersack FF.]

1.Fejezet

1.
bring me the horizon - drown

Fáradtan sóhajtottam, majd kinyitottam szemeim. Annyira csendes a ház... Ha Lana nem lenne itt, nem is bírnám elviselni a magányt, amit az első két hétben elég jól tűrtem, de aztán jöttek a rémálmok először anyáékkal, majd Andyvel, ahogy itthagyom őt a nyár végén...

Elfojtom a sírást, a párnába fúrom a fejem. Utálom, hogy ennyire szeretem Andyt, s mégis tudok annyira önző lenni, hogy nem vallom be neki Dallast. Eddig csak annyit tudnak Chrissel együtt, hogy megyek továbbtanulni valahova, de még bizonytalan, hogy hová. Ami természetesen hazugság, hisz mikor a szüleim elutaztak, már azon a napon tudtam, hogy biztosan bevállalom a dallasi akadémiát, de így, hogy... Ami történt, az után senki sem fog tudni lebeszélni erről. Még Andy sem. Menekülni akarok innen, minél előbb, mert nem bírom elviselni a rám zúduló emlékeket, a magányt, amit a mostani turné is okoz, valamint Andy még ősszel is fog járni az új albummal, ami bár még nincs kész, nem sok kell neki, hogy kiadja. A kiadással együtt pedig jön a turné automatikusan.

És tudom, hogy itt vannak a többiek is, Corey, Mike, valamint a három jómadár a bandából... De akárhányszor CC-re nézek, vagy anyát, vagy apát látom benne, és ez még egyelőre nagyon fáj, mert tudom, hogy egyikőjük sem jön vissza többet.

Kiverem ezeket a gondolatokat a fejemből, majd a telefonomon megnézem a dátumot. Július hét. Ez azt jelenti, hogy még másfél hónap van kereken a turnéból hátra.

Lana még békésen aludt az ágyamon, így én a lehető legkevesebb zajjal keltem fel a földről. Az éjszaka közepén többször is sikerült felkeltenem, mert folyamatos rémálmok gyötörtek, ami közben vagy a kezemmel, vagy épp a lábammal megütöttem őt. Először ő akart leköltözni a földre, de hagytam, had maradjon ő az ágyon, elvégre vendég a házban.

A konyhába mentem, és közben összefogtam a hajam a csuklómon lévő hajgumival. Reggel hét van, ami azt jelenti van még pár percem addig, míg a bátyám hív. A lelkemre kötötte (Andyvel együtt), hogy minden nap kell facetime-on beszélnünk, csak így maradhatok itthon. Belementem, bár eleinte nem nagyon akartam fogadni a hívást, mert kora reggel tudtunk csak beszélni, valamint az első hívás után kiderült, hogy alig bírok nem csak a bátyámra ránézni, de mindegyik sráccal így voltam. Nem akartam látni őket, egy kicsit úgy akartam érezni magam, mint egy normális "tini", aki gyászolja a szüleit. De most már várom, hogy beszéljünk, még ha nincs is mit mondanom nekik a napjaimmal kapcsolatban.

Megcsináltam a szokásos kávémat, majd leültem az asztalhoz. Pillanatokon belül már meg is jelent a bátyám szomorkás arca a kijelzőn.

- Még egy reggel nélküled ezen a rohadt turnén! - mondta felháborodva, de a végére elmosolyodtunk mindketten.

- Tudom, hogy mennyire akarod, hogy ott legyek... - kezdtem bele, ám elharaptam a mondat végét. Nem volt mit mondanom. És már nem tudtam kitalálni, hogy miért nem megyek el utánuk... Ugyanis nem akartam hazudni, mert már mindennél jobban tombolnék egy Black Veil Brides koncerten, ahol az énekes a barátom, a bátyám pedig a dobos. - Hogy aludtál?

- Elég jól. Fogjuk rá - elgondolkodott. - Bellával álmodtam. - jelentette ki kimérten, halkan. - És te?

- Nagyon jól - mosolyodtam el. Micsoda színészi alakítás!

- Álmodban, Csipkerózsika - jelent meg mellettem Lana, mire az ijedtségtől megugrottam, és vészjóslón rá néztem, hogy ne mondjon semmit. - Nem fogok hazudni - ült le mellém, s közel hajolt hozzám, hogy ő is látszódjon a képen. - Egész éjjel rémálmok gyötörték, folyamatosan engem püfölt... És ahogy elnézem, még ébren is képes lenne felpofozni, csak fogjam már be - bólintottam.