Összetört Szívek [Andy Biersack FF.]

15.Fejezet

15.
meg myers - desire

Hazugságnak éreztem minden egyes szót, amit Ashnek mondtam akkor az érzéseimről. Olyanok voltak a szavaim, mintha nem is hozzám tartoznának, hanem egy idegenhez. És összességében? A megcsalás már csak hab volt a tortán, a kapcsolatom Andyvel már réges-régen tönkrement, de hogy miért... Az előtt én is értelmetlenül állok, pont mint Ash.

A lelkemnek persze nem tett annyira jót, hogy Andy volt a fő témánk az alatt a két óra alatt, amíg beszélgettünk. Rengeteget sírtam a basszusgitáros vállán, a doboz cigim ráment a témára, valamint kicsit kiabáltam is, ami miatt páran furcsán néztek ránk. Örültem, hogy legalább smink nincsen rajtam, így azt nem bőgtem szét, de a könnycseppjeim a szürke pólómat félig így is eláztatták. Természetesen ez addig a pillanatig nem érdekelt, míg Lana nem szólt telefonon, hogy jó lenne, ha megindulnék, mert tíz perce feleslegesen vár rám a suli előtt. Ekkor szakadt félbe a beszélgetésünk Ashhel is, aki készségesen felajánlotta, hogy elkísér az akadémia épületéig, mert úgyis ott lakik a közelben az egyik társasházban.

És bár azóta a beszélgetés óta eltelt már négy hét, folyamatosan kattogok a témán, mihelyst van egy kis szabad időm, amikor nem kell semmire se koncentrálnom. És emiatt folyamatosan programokat csinálok magamnak, vagy Lana társaságában, vagy az akadémiai ismerőseimmel. Rengeteget járok el bulizni, minden hétvégét a RedPie-ban töltünk, ahol nem a részegség számít nekem, mert inni alig szoktam egy sört is... Sokkal inkább számít, hogy táncolok a dobhártya szaggatóan hangos zenében, s hogy próbálom emlékeztetni magam mindig, hogy azt az életet élem, amire mindig is vágytam. Legalábbis nagyrészt...

Jó lenne hazatelefonálni anyáéknak, hogy miket csináltam az elmúlt héten, és elmesélni nekik a legapróbb hülyeséget is, mint például, hogy rossz csipszet vettem, amitől Lana behányt az éjszaka közepén, majd hogy mennyire aggódtam, nehogy baja legyen, és végül a szemembe röhögött, s kijelentette, hogy legközelebb csak ő veheti a nasikat. De ilyet nem tudok elmondani nekik, mert már nincsenek.

Eszméletlenül jó lenne Andy karjaiba omolnom, amikor hazamegyek majd Chicago-ba, de örülhetek, ha egyáltalán hajlandó lesz rám nézni. Bár, a megtudott hírekből, miszerint már a média is rajtakapta őket újból Juliettel, egyre kevesebb esélyt látok, hogy egyáltalán a bandaházban maradt. Valószínűleg megtalálta újra azt az embert Jujuban, aki nem fogja átverni és nem fog hazudni neki. És valószínűleg nem csak azért ment vissza hozzá, hogy engem bosszantson, hanem mert tényleg szereti őt...

Idegesen a falba vertem az öklöm, majd kifújtam a levegőt, és befejeztem a zuhanyzást. Lana megijedhetett odakint, mert bekopogott, hogy minden rendben van-e, mire elcsukló hanggal válaszoltam neki, hogy természetesen.

Hát persze, hogy rendben vagyok! Végül is, nem ment fuccsba az egész eddigi életem pár hónap leforgása alatt. Minden a legnagyobb rendben van, megvan mindenem, ami számít - gondoltam magamban szarkasztikusan. - Én akartam ezt az életet így. Én döntöttem úgy, hogy egyedül maradok, persze a szüleimet leszámítva.

Kiléptem a kabinból, majd megtöröltem a testem, és felvettem egy fehér pólót, ami annyira nagy volt rám, hogy a vállamra lecsúszott az egyik fele, valamint szinte a térdemig lógott az anyag. Chris küldte nekem ezt a pólót, amikor megtalálta az otthoni cuccai között, amiket átvittem neki a családi házunkból. Elmondása szerint, amíg otthon élt velünk, ez volt a kedvenc pizsije, amit teljesen megértek. Anyáék és az én akkori gyerekes aláírásom is bele van hímezve. Eleinte persze féltem felvenni, mert nem akartam, hogy bajuk legyen és őrizni akartam, de aztán az egyik nyugtalan napomon felvettem, s szinte azonnal megnyugvás öntötte el a szívem.