Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

25. Őszinteség

Még nem akartam az orgazmust, de az megállíthatatlanul tört elő belőlem, és Harry nevét kiáltva egy utolsó, erőteljes lökéssel élveztem el, teljes extázisban. Minden erő kiment belőlem, és teljesen lerogytam Harryre. Megnyugtatott a hasán lévő ragacsos nedvesség, mert annyira magával ragadott ez az egész, hogy nem voltam képes figyelni rá. Valószínűleg a nap folyamán bennem felgyülemlett feszültség hajthatott ennyire, és most, hogy megszabadultam a terhemtől, valami egészen más, még ijesztőbb dolog lépett a helyére. Egy érzés, amit eddig még nem ismertem. Rájöttem, hogy szerelmes lettem. Beleszerettem Harry Styles-ba.

Harry

– Elmondod mi volt Andrew-val? – kérte Louis a zuhany alatt.

A lábaim még mindig remegtek, pedig legalább tíz perc eltelt, mióta szeretkeztünk, pontosabban, mióta Louis kíméletlenül a matracba döngölt, életem legjobb orgazmusához juttatva vele.

– Nem történt semmi különös – húztam végig a szivacsot a hátán. – Olyan tíz óra körül érkezett meg a karlánc. Odaadtam neki, és megköszöntem, hogy kedves volt velem.

– Nem is volt kedves veled – vágott közbe Louis.

– Nem mondhattam azt, hogy kösz, amiért egész álló nap idegesítettél – nevettem el magam. – Örült az ékszernek, és így legalább békésen váltunk el egymástól.

Nem ez volt a teljes igazság. Mielőtt Andrew távozott volna, megfenyegetett, hogy ezt még meg fogom bánni. Mivel egyáltalán nem tartottam tőle, ezért Louis-nak nem kellett tudnia erről, mert csak felhúzta volna magát a dolgon. Andrew semmilyen konkrét információval nem rendelkezett rólam, és ha tőlem nem is, de Zayn-től, vagy most már még inkább Louis-tól bizony félt. Sosem mert volna velük ujjat húzni.

– Helyes volt. Kár érte. És én még ki sem próbálhattam – vonta meg a vállát Louis.

– Hé! – csaptam egy nagyot a vizes fenekére.

Louis nevetve fordult felém.

– Miért? Zayn-nek lehetett? – húzott tovább szándékosan.

– Zayn nem volt az én... – Elakadt a szavam.

– A te? – vonta fel Louis a szemöldökét, és átkarolta a derekam.

– Párom – mondtam ki a szerelmem szó helyett, pedig nagyon az volt a nyelvemen.

Louis ennek ellenére is elmosolyodott.

– Sosem voltam még senki párja – húzott magához közelebb – ,de boldog vagyok, hogy a tiéd lehetek.

Én meg ezektől a szavaktól voltam boldog. Na, és gyengéd csókjától, amivel megpecsételte ezt a vallomást.

– Öltözzünk fel, és menjünk ki a kertbe. Beszélgetni szeretnék veled – kérte, miután elváltunk egymástól.

Ezt jó ötletnek tartottam, mert én is el akartam neki mondani néhány dolgot. Többek között a jövőbeli terveimet is, mert kíváncsi voltam, mit szól majd hozzá, ha megtudja, hogy nem maradok a városban. Pontosabban, ez egyelőre még csak szándék volt, és reméltem, hogy semmi sem fog megakadályozni benne.

Ahogy kiléptünk, Louis első dolga volt rágyújtani, majd meg fogta a kezem.

– Sétáljunk. Még nem láttam a kerted – indult el a lépcső felé.

– És a medencémben sem fürödtél még – tettem hozzá.

– Holnap? – sandított rám Louis.