Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

34. Esküvő

Összenéztünk Harryvel, és elvigyorodtunk. Nem gondoltam volna, hogy ezt az estét így fogjuk tölteni. Zayn zenét kapcsolt, Harry és Niall kaját gyártott, én meg folyamatosan töltöttem az italt mindenkinek. Gloria valamikor kilenc körül benézett ránk, hogy mi ez a hangzavar, de ahogy meglátott bennünket, ki is fordult a házból. Mindannyian rendesen becsíptünk, én még Harryt is megtáncoltattam. Őrül este volt, négy őrülten szerelmes emberrel.

Harry

Rég volt már olyan, hogy én másnaposan ébredjek, de most megtörtént. A fejem hasogatott, és szinte csukott szemmel támolyogtam be a fürdőbe egy aszpirinért. Az ajtóban állva, a pohárral a kezemben néztem, ahogy Louis hason fekve, enyhén elnyílt szájjal a párnára folyatja a nyálát. A legédesebb látvány volt a világon. Szegénykém, rendesen kidőlt, hiszen egész nap dolgozott, aztán pedig hajnal kettőig buliztunk. Nem csoda, hogy elfáradt.

Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a mai esküvőnk. Egy picit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, amiért így letámadtam, és szinte nem is hagytam neki választási lehetőséget. Igaz, nem valódi házasságkötésre készültünk, de attól még mindketten tudtuk, hogy ez mit jelent. Az összetartozásunkat fogjuk megerősíteni vele, mert mi az első naptól kezdve egyek voltunk, és ezt most hangosan is kimondhatjuk egymás és a barátaink előtt.

Halkan lopóztam ki, és megkértem Gretát, hogy fejedelmi reggelit készítsen. Amíg várakoztam, kimentem és levágtam a legszebb szál vörös rózsát a kertben. Később a megrakott tálcával a kezemben egyensúlyozva osontam vissza a szobába, és majdnem sikeresen hasra is estem vele, mert megbotlottam Louis szétdobált ruháiban. Mivel minden megcsörrent a kezemben, a kócos angyalom rögtön kinyitotta a szemeit.

– Jó reggelt! Hoztam neked finomságokat – tettem le óvatosan a tálcát az ágyra, és adtam a nyújtózkodó Lou homlokára egy puszit.

– Jó reggelt! Virág? – szúrta ki azonnal a rózsát. – Azt még sosem ettem reggelire – viccelődött szokásához híven.

– Azt csak azért hoztam, mert szeretlek, és mert ma lesz az esküvőnk – magyarázkodtam. Lehet picit eltúloztam a dolgot.

Louis kékjeiben vidám fény csillant, és elbűvölően elmosolyodott.

– Te vagy az első, aki virágot ad nekem. Köszönöm – vette a kezébe, és beleszagolt. – A te illatodat jobban szeretem – hízelgett aranyosan.

Mindig tudta, hogyan vegyen le a lábamról. Elég volt csak egy kedves szó, egy szerelmes pillantás, vagy egy lágy érintés, és én minden esetben darabjaimra hullottam tőle. Szó szerint Louis jelentett számomra mindent.

– Egyeztetnünk kellene a mai napot – vetettem fel, mert tudni szerettem volna, mennyi időm van az előkészületekre.

Louis törökülésben elhelyezkedett velem szemben, közénk húzta a tálcát, és kivett egy pirítóst.

– Három helyre mindenképpen el kell ugranom ma, de a többit áttehetem holnapra – mondta. – Kora délutánra összehozhatjuk a dolgot.

– Én is így terveztem, mert szükségem van egy kis időre a felkészüléshez – bólogattam.

– Milyen felkészüléshez? – nézett rám Lou gyanakodva.

Én is kivettem egy pirítóst, és mézet kentem rá.

– Attól még, hogy nem igazi esküvő lesz, szeretném, ha szép lenne – vontam meg a vállam.

– Te teszed széppé, Hazza – nyúlt át hozzám Louis, és gyengéden megsimogatta az arcom.