Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

37. Rögös út

Niall már nem is tiltakozott. Nagyon össze volt törve. Sajnáltam őt. El tudtam képzelni, mennyi gondolat foglalkozhatta most, és milyen sok mindennel kellett egyszerre megbirkóznia. Ez az ügy mindannyiunkból kivett mindent, és csak remélni tudtam, hogy ennek ellenére meg tudunk birkózni vele.

Már a lépcsőn hallottam, ahogy megállt a kocsi a ház előtt. Életemben nem féltem annyira, mint most, mégis, szinte szaladtam a kijárat felé, és ahogy megláttam az én göndörömet, azonnal a karjaimba kaptam. Nem lökött el, ezek szerint még nem tudott róla. Rám várt a feladat, hogy bevalljam neki az összes szarságomat.

Louis

– Mi ez az egész, Lou? – pislogott sűrűeket Harry összezavarodva. – Zayn nem mond semmit. Miért kellett visszajönnünk?

Csak egy pillantást vetettem Zayn-re, aki úgy nézett most rám, mint eddig soha. Megvetett és haragudott, amiért hazudtam nekik. Szó nélkül ment el mellettem, és megölelte Niall-t, akinek a szemeiből megállíthatatlanul hullottak a könnyek.

– Mindent el fogok mondani, Életem – simogattam meg gyengéden Harry karját –, de most készülődjünk, mert el kell utaznunk.

Tudtam, hogy ennyivel nem úszhatom meg a dolgot. Harry nem fogja szó nélkül végrehajtani az utasításaimat.

– Miért, és hová? – kérdezte egyből.

Muszáj volt nekik legalább részben megmagyaráznom a történéseket.

– Oké, akkor figyeljetek! – fordultam mindannyiuk felé. – Sok mindenről nem beszéltem nektek, mert senkit sem akartam megijeszteni. Sikerült kiderítenem, hogy végig Gloria ügyködött a háttérben. Ő akart benneteket kiiktatni. Megállapodott a mexikóiakkal, neki kellett volna átadnod az üzletet – néztem Harryre. – Ő is a találkozóra tartott, csakhogy az FBI tudott az egészről, és azóta már biztosan le is kapcsolták őket. Ezért hívtalak vissza benneteket.

Zayn rögtön Niall-re kapta a tekintetét, aki csak bólintott, és büszke voltam rá, amiért nem sírta el magát újra. Harry pár pillanatig csak tátogott, majd megszólalt.

– Gloria? Jesszusom! – tette a homlokára a kezét, és ő is egyből Niall-ra nézett.

– Később mindent meg fogunk beszélni – vontam újra magamra a figyelmet. – Most először is el kell tűnnünk egy időre, amíg nem rendeződik a helyzet. Nem tudom, meddig leszünk távol, úgyhogy Zayn – fordultam a fekete fiúhoz –, add ki a feladatokat az embereidnek, mert utána nem lesz telefonunk. Harry, tudsz rendezni magángépet? – néztem most a szerelmem könnyektől csillogó szemébe.

– Persze, azt hiszem – bólintott. – Hová?

– Montana, Great Falls-i reptér, ha lehet. Van a közelben egy nyaraló, távol mindentől – magyaráztam. – Ott biztonságban leszünk.

A fiúk automatikusan tették, amit kértem tőlük. Mindkettőjük a telefonon lógott, mi pedig Niall-lel szétnéztünk, hogy még mit vigyünk magunkkal. Néhányszor bátorítólag megveregettem a srác vállát, és ő olyankor mindig hatalmasat sóhajtott.

– Egy óra múlva várnak a reptéren – jött oda hozzánk Harry. – Én..., én azt sem tudom, most mi van – dörzsölte a homlokát fáradtan.

Odaléptem hozzá, és átöleltem.

– Minden rendben lesz, ígérem. Csak bízz bennem, jó?

Válaszokat várt, és annyi kérdés lehetett a fejében, hogy azt sem tudhatta mivel kezdjen. Inkább hagyta magát sodródni, és én most kifejezetten örültem ennek.