Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

36. Amikor minden összeomlik

Susan újra a kezébe vette a telefont, és nem akartam elhinni, amit hallok. Visszahívta az embereit. Megtette nekem.

– Oké. Akkor hallgatlak, Louis! – mutatott az asszony a székre. – És ne azzal kezdd, hogy beleszerettél, mert már azt tudom.

Persze, hogy tudta. Már azon is csodálkoztam, hogy eddig nem tette szóvá. Susan átlátott rajtam. Sosem tudtam megvezetni. Eljött az ideje, hogy őszinte legyek vele.

(Összeszorul a szívem, ha a képre nézek :( )

Louis

Néhány percig farkasszemet néztünk egymással. Susan türelmesen várta, hogy megszólaljak végre. Már nem volt visszaút. Segített nekem, úgyhogy muszáj voltam mindent elmondani neki.

– Igen, szeretem – vallottam be töredelmesen. – Harry nem az, akinek hiszik. Ő nem érdemel börtönt. Neki egyszerűen nem volt választási lehetősége.

Még alig kezdtem bele, máris abba kellett hagynom, mert a zsebemben megszólalt a telefonom. Érte nyúltam, és meglepetten láttam, hogy Liam az. Mit akar ilyenkor? Ő sosem szokott hívni.

– Liam hív – mondtam Susannek, mintha tőle vártam volna magyarázatot.

– Akkor mire vársz? – kérdezte az asszony, és én megnyomtam a hívásfogadás gombot.

– Igen? – szóltam bele.

– Az akció elindult. El kell tűnnöd onnan, Louis! – utasított Liam minden bevezető nélkül.

A levegő bennem rekedt, és szinte szédülni kezdtem.

– Mi? Milyen akció? – dadogtam esetlenül.

– Tudunk a találkozóról. El kell hagynod a birtokot most! – Liam hangja izgatott volt. – Ha valami balul sülne el, nem fogunk tudni kimenekíteni onnan, úgyhogy szedd össze a cuccod, és gyere a házadba.

Most már végképp forogni kezdett velem a világ. Honnan tudnak róla? Nem! Ez nem lehet igaz! Idegesen álltam fel újra.

– Mi ez az egész, Liam? Honnan a büdös picsából tudtok róla? – kiabáltam magamból kikelve.

– Erre most nincs időm. A házadhoz megyek. Az asztalon megtalálod majd az eredeti irataidat. A legelső géppel húzz vissza New York-ba – kaptam a következő parancsot.

– A nagy lószart megyek vissza! Susan házában vagyok. Mikor érsz ide?

– Most parkoltam le – felelte Liam, és kinyomta.

A pulzusom a fülemben dobolt, a vérnyomásom az egekben lehetett.

– Maga tudott róla? – rivalltam rá Susanre.

– Nem – rázta az asszony a fejét. – Azt hiszed, nem szóltam volna neked?

Nyílt az ajtó, és én rögtön odarohantam. Liam feje legalább annyira dühös volt, mint az enyém.

– Mi a fasz bajod van, Louis? – kért számon azonnal. – Mi az, hogy nem akarsz visszamenni?

– Inkább azt mondd meg, honnan a francból tudtok a találkozóról?– hagytam figyelmen kívül a kérdését.

– Hát nem tőled, az már biztos – felelte kissé gúnyosan. – Lehallgató készüléket helyeztek el a házában.

– Mi van? Hogyan? Hogy jutott oda be bárki is? – nyíltak nagyra a szemeim.

Liam vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa magát.

– Amikor Styles kidobta a birtokról a négy fiút, mindegyiket begyűjtöttük, és megfenyegettük őket, hogy ha nem dalolnak, prostitúció vádjával sittre vágjuk őket.