Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

39. Szükség

Meglepi :)

Csodáltam az önuralmát. Nem erőszakolta rám magát, pedig biztosan nagyon szerette volna megmagyarázni a hazugságait. Ismerve őt, nem kis erőfeszítésébe telhetett ez neki.

– Tudom – bólintottam, és visszatértem a teakészítéshez.

Ő mindig itt lesz nekem. Valószínűleg akkor is itt lenne, ha elküldeném. Ha nem is a házban, de a közelemben. Louis szeretett engem, efelől kétségem sem volt. A kérdés csak az, meg tudok-e neki bocsátani, és képes leszek-e újra bízni benne.

Louis

Felkészültem rá, hogy Harry nem lesz egy egyszerű eset, de erre mégsem számítottam. Azt hittem, beszélhetek vele, és ő majd szépen meghallgat, aztán vagy elküld a fenébe, vagy megbocsát. Nos, egyik sem történt meg. Már négy napja itt voltunk, és a göndöröm többnyire csak levegőnek nézett engem, így egyik nehéz pillanat követte a másikat.

Először a gyűrű levétele miatt fájt a szívem, és legszívesebben könyörögtem volna neki, hogy vegye vissza, mert bármi is történt, attól még mi összetartoztunk. Én, az ember fogadtam neki örök hűséget, nem pedig a nevem, és még mindig ugyanúgy szerettem, vagy talán még jobban, és ezen semmi sem fog változtatni.

Aztán az első külön töltött éjszaka gyötört meg kegyetlenül. Nem találtam a helyem, és csak forgolódtam az ágyamban. Háromszor is felkeltem, és megálltam a szobája ajtaja előtt, de egyszer sem volt merszem bekopogni hozzá, mert nem bírtam volna elviselni több elutasítást. Nem tehettem mást, mint várni a pillanatra, amikor Harry végre képes lesz meghallgatni engem, és elmondhatom neki, mennyire sajnálom mindazt, amit tettem.

Csak néha hangzott el a szájából egy-egy köszönöm, vagy jó reggelt, de nem került engem, viszont úgy tett, mintha ott sem lennék. Zayn se nagyon szólt még hozzám, de rajta legalább láttam, hogy próbálkozna, csak nem tudta, hogyan is kezdjen bele. Egyedül Niall beszélt velem. Ő most is leült mellém a lépcsőre, miközben kint cigiztem.

– Szerinted mi lesz anyámmal? – kérdezte.

Mindenkinek rossz volt, hogy semmi hírt nem kaptunk még felőlük. Igaz, én a benzinkúton olvastam egy cikket a letartóztatásokról, amelyben nevek ugyan nem szerepeltek, de egyértelműen róluk volt szó. Nem hoztam haza az újságot, és nem is említettem nekik, mert mindenkinek arra volt szüksége, hogy lenyugodhasson.

– Nem tudom. Egyelőre biztosan sokáig előzetesben marad, aztán majd minden attól függ, mit sikerül rábizonyítani – feleltem őszintén.

Niall elnézett a távolba, majd újra megszólalt.

– Sosem volt jó a kapcsolatunk. Mindig rám akart erőltetni dolgokat, én meg túl gyáva voltam ahhoz, hogy szembeszálljak vele. Még Harryt sem védtem meg mindig, pedig kellett volna – sóhajtotta.

– A szüleinket nem mi választjuk. Nem te tehetsz róla, hogy az anyád ilyen, és ha ez vigasztal, vannak tőle rosszabb szülők is.

– A te szüleid élnek még? – nézett rám Niall, mire megráztam a fejem.

– Meggyilkolták őket hét évvel ezelőtt. Ők jók voltak, csak én nem akartam észrevenni. Sok bosszúságot okoztam nekik.

Niall az arcom fürkészte egy ideig.

– Sajnálom. Ez szörnyű – hajtotta le a fejét, és nem faggatott a részletekről.

– Mindegy, már régen volt – tettem a kezem a combomra, és felálltam. – Megyek, vágok egy kis fát. Valamit kezdenem kell a fölös energiáimmal.