Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

35. A találkozó napja

Házas ember lettem. Még, ha ez csak egy szóban köttetett megállapodás is volt, Louis most már hozzám tartozott, ahogy én is hozzá. Részemről ez az ígéret örökre szólt, mert csakis ezzel ez egy emberrel akartam leélni az életem.

Louis

A teraszon ültem. Hajnal volt még, és a gyűrűt forgattam az ujjamon. Még mindig nehéz volt feldolgoznom, hogy férj lettem. Papír ugyan nem volt róla, de ez a gyűrű mégis csak azt szimbolizálta, hogy valakihez hozzá kötöttem az életem. A körülmények ellenére Harry a legszebb esküvőt szervezte le nekünk, és én minden pillanatát imádtam. Még azt is, amikor fejbe csapta Zayn-t a rózsával. Minden így volt tökéletes, és biztos voltam benne, hogy ez az esemény mindannyiunk számára igen emlékezetes marad.

Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy Harry csak a koccintásig bírt magával, aztán jól lehordta Zayn-t a beszéde miatt. A barátunk azzal védekezett, hogy ő csak a házasság igazi nehézségeire hívta fel a figyelmünket, de én az összes negatívum ellenére is ezerszer igent mondtam volna, mert úgy szerettem Harryt, ahogy van. A hisztijével, a hipochondriájával és az egészséges ételeivel együtt, az pedig végképp nem érdekelt, ha soha nem lesz már más az életemben, csak ő.

A nászéjszakánk, pontosabban a nászdélutánunk csodálatosra sikerült. Kicsit korábbra kellett hoznunk a dolgot, mert Zayn a harmadik pohár pezsgő után már állandóan Niall-t taperolta. Biztosan nagyon beindította Niall feszes nadrágba bújtatott hátsója, mert már a tortát is egymás szájáról nyalták le. Ez pedig bennünket is arra sarkallt, hogy talán fel kellene mennünk a szobába, és zárt ajtók mögött folytatni az ünneplést, ki-ki a maga szerelmével.

– Gondoltam, hogy itt talállak – jött ki hozzám Harry. Mindig felébredt, ha egyedül hagytam az ágyban. – Min gondolkozol? – Odahúzta mellém az egyik széket, leült rá, és a vállamra hajtotta a fejét.

– Azon, hogy ma túl leszünk rajta – hajoltam át hozzá, és megpusziltam a halántékát.

A tegnapi nap mámorban úszva telt el, és alig mozdultunk ki a szobából, kivéve, amikor nekem el kellett ugrani egy-két helyre, de mára eljött annak a bizonyos találkozónak a napja, engem pedig már kizárólag csak ez foglalkoztatott.

– Ne idegeskedj emiatt. Én már felkészültem rá. Tudom, hogy nem lesz gond – jelentette ki Harry határozottan.

– Persze, hogy nem, hiszen ott leszek veled – szorítottam meg a kezét.

Harry megköszörülte a torkát, és felém fordult.

– Ne akadj ki, Lou – kérte –, de nem szeretném, hogy te is velünk jönnél.

Döbbenten néztem rá, hogy egyáltalán jól hallottam-e, amit mondott.

– Micsoda? Ez nem szeretet kérdése. Nem foglak elengedni oda egyedül – emeltem meg a hangom rögtön, annyira kiakasztott.

– Figyelj rám, kérlek! – zárta a tenyerébe a kezem. – Erről az egyről most én döntök, és te nem leszel ott, Louis.

– Mi a faszról beszélsz? – pattantam fel idegesen.

Harryre is átragadt az idegesség, mert rögtön a szája szélét kezdte el rágcsálni, és rémült szemekkel nézett fel rám.

– Nem lehetünk ott mindhárman – mondta. – Ha valami történik, akkor szükségem van valakire, aki segíteni tud, és az csakis te lehetsz, Louis. Én már mindent elintéztem az ügyvédemmel. Felhatalmaztalak arra, hogy helyettem hozz döntéseket.