Összes szerelmeim (Folyamatban) (Taekook ff)

Illetlen 2.

Jungkook eredetileg ebéd után akart sor keríteni a bemutatkozásra, de türelmetlen izgatottsága arra vitte, hogy már reggeli után Taehyung keresésére induljon. Túl sokat nem kellett kutakodnia, a kertészfiút a kis patak partján találta, ahol a szegélyágyásokon munkálkodott. Jungkook persze elég ideges volt, de nagyon vonzotta őt a lehetőség.

Amikor a fiú közelébe ért, Taehyung ránézett, majd felemelkedett a térdéről.
- Jó napot! - kezdte kicsit zavartan Jungkook. - Ne haragudj, hogy megzavarlak, csak szeretnék bemutatkozni. Még nem találkoztunk. Csak tegnap - azzal nyújtotta a jobb kezét a másik irányába.
Taehyung gyorsan beletörölte tenyereit a nadrágjába, és megfogta Jungkook kezét.
- John Jeon Jungkook MacMillen.
- Kim Taehyung.

Ahogy Jungkook kiejtette a saját nevét, még ő maga is elmosolyodott, annyira viccesen hangzott, mintha valami kínai nyelvtörő lett volna. Taehyung is elnevette magát.
- De a Jungkookot csak a családban használom - magyarázta el neki.
- Szerencsére - fűzte hozzá a kertészfiú, amin megintcsak nevettek.
Még mindig fogták egymás kezét, amit azonban már nem indokolt semmi, úgyhogy zavartan elengedték őket.

Azt már megbeszélték, amit Jungkook eltervezett, úgyhogy azonnal újabb téma után kellett néznie. Azon volt, hogy megkérdezze tőle, jól érzi-e magát Angliában, de Taehyung megelőzte őt.
- Kellemes volt a tegnapi tollaslabda-parti? - érdeklődött udvariasan, miközben visszatérdelt a földre és folytatta munkáját.
- Persze - felelte azonnal, de csak most döbbent rá, hogy annyira csak Taehyungra gondolt, hogy arra sem emlékszik, hogy ki nyert.
- És ki nyert? - kérdezte a másik.
Jungkooknak halvány fogalma se volt. Mondhatott volna bármit, hiszen semmi jelentősége nem volt, de inkább más utat választott.
- Nem tudom, a gondolataim máshol jártak - felelte. Valami ösztönös erő arra kényszerítette őt, hogy tudomására hozza a másiknak, hogy tetszik neki. Csak ilyen girbe-gurba, nem egyértelmű módon, amit akár máshogyan is lehet értelmezni. Nem is volt tisztában azzal, hogy flörtöl Taehyunggal.

A másik, ha nem is értette, de határozottan érezhette, hogy van valami. Jungkook válasza annyira fura volt, hogy szöget üthetett a fejébe. Talán éppen ezért nem is forszírozta, csak egy pici mosolyt engedett meg magának. Mivel ezt a témát is alaposan kivesézték, eljött Jungkook ideje. Feltehette mentőkérdését:
- És hogy érzed magadat Angliában?
Ezen a ponton Taehyung lassan Jungkookra nézett. Félszájas mosolyából bárki megérthette, hogy felfogta Jungkook bátortalan szándékát. Azt, hogy a magas, kerekszemű fiú mindössze szóval akarja őt tartani. Arra viszont csak egy oka lehetett.

Most sok minden múlt Taehyung válaszán. Ha azt felelte volna, hogy "Nagyon jól, csak a klíma furcsa egy kicsit.", az azt jelentené, hogy az egész egy félreértés vagy azt, hogy az ügy esélytelen. Minden más viszont annyit tenne, hogy "Te is tetszel nekem." Taehyung válasza a második csoportba tartozott.
- Nagyon jól érzem magamat itt, de hamarosan szeretnék Londonba költözni.

Innentől fogva a párbeszéd a valódi információk megszerzéséről szólt.
- És miért? - vágott a közepébe Jungkook.
Taehyung abbahagyta a virágok izélgetését, és a fölé magasodó alakra nézett. Nagyon komoly arccal felelt.
- Azért, mert London egy modern, nyugati nagyváros. Ahol az emberek szinte nem is ismerik egymást. Ahol úgy éled az életedet, ahogyan akarod.
Annyira komollyal arccal mondta mindezt, hogy még Jungkook is megértette az üzenetet. Koncentrálnia kellett, hiszen már benn ült a hajóban.
- Néha én is szeretnék egy ilyen helyen élni - jelentette ki szemlesütve.

A fiúk tökéletesen értették egymást, és Jungkook nem akarta itt befejezni. Ismét a másikra nézett.
- Hol tanultál meg ilyen jól angolul? - próbált nyugodtabb vizekre evezni.
Úgy tűnt Taehyung örül a témaváltásnak.
- Magamtól tanultam meg - válaszolta büszkén.
Jungkook összezavarodott, de ez remek alkalmat biztosított arra, hogy a szép kertész fiú mellé üljön a földre, hiszen hosszas magyarázatra lehetett számítani.
- De mégis hogyan?
Taehyung felhagyott a dolgával, és ő is leült.
- Shakespeare-t olvastam két nyelven - vigyorgott oldalra fordított fejjel a másikra -, és összebarátkoztam egy amerikai újságíróval.
Jungkook elismerően bólogatott, de nem firtatta, hogy az amerikai újságíró mit keresett Koreában, hiszen nyilván újságot írt.
- Nem lehetett könnyű.
Taehyung a lábai között nézte a füvet.
- Nem volt az, de nagyon akartam - vallotta be, majd kis szünet után hozzátette:
- Anélkül nem tudtam volna idejönni.