Összes szerelmeim (Folyamatban) (Taekook ff)

Ohm szerint 3.

Jungkook tehát visszatért az eredeti életéhez. Kim Taehyung helyére egy 78 éves térdizületkopásos hölgy érkezett, aki mindent is jobban tudott nála, és folyton okoskodott, de a gyógytornászról lepergett minden. Gondolatban az előző betegét támogatta hátulról, indokolatlanul szorosan hozzásimulva, és egyszer még a pézsmaillatú nyakába is belecsókolt, mintegy véletlenül, de nem csinált belőle rendszert. Hiszen már volt párja, aki azonban nem esett egybe Kim Taehyunggal.

Az edzőteremben szinte undorral nézte a sok izmot. Ha hozzájuk ért, a keménységük taszította őt, egyik vendége sem volt olyan finom és lágy, mint Kim Taehyung. A kliensei ráadásul mind büdösek is voltak az izzadtságtól, neki pedig hiányzott az erős púderillat. Otthon kicsit haragudott Minjunra, mert ő nem Kim Taehyung, de persze azt is tudta, hogy ez semmiképpen nem az ő hibája. Néhány púderillat nélküli nap után pedig arra is rájött, hogy akkor viszont kinek a hibája. Az övé, Jeon Jungkooké. Túlságosan is belemerült ebben a jószagú, pihepuha, világ szépségeit fotózgató fiúba, pedig neki elvei vannak, amikhez tartja magát.

Úgyhogy rögtön hozzá is lát, és azzal kezdi, hogy párkapcsolatban nincs kikacsintgatás. Ha ugyanis ki akar kacsintgatni, akkor az már nem párkapcsolat. Nyolc másodperc kellett ahhoz, hogy az elméletet átültesse a gyakorlatba. Akkor lehetséges, hogy át kéne gondolnia a Minjunhoz fűződő viszonyát? A másik férfi iránti vonzalma kikacsintgatás lenne? Minden bizonnyal. Pedig Minjun helyes fiú, szeretni való és a csillagokat is lehozza neki. Nem is érdemel ilyen viselkedést a részéről. Neki meg, ahelyett hogy a valójában teljesen ismeretlen Kim Taehyungról ábrándozna, inkább a saját partnerével kellene törődnie. Mint egy komoly és becsületes férfinak.

Ezen fellelkesülve egyik este azzal állt elő Minjunnak, hogy vegyenek ki szabadságot és utazzanak el valahova. A másik, valószínűleg érzékelvén Jungkook utóbbi időben felbukkanó, apró furcsaságait, azonnal kapott az ötleten, és a következő csütörtökön már repültek is Tokióba egy egész hétre. A rendkívüli utazás sok izgalommal járt, és a japán főváros is tartogatott számos kalandot a számukra. Jungkook például megtapasztalata, hogy a japán sushi sokkal tenger- és halízűbb, mint az, amit addig próbált, és sokkal változatosabb is. Az étel őshazájában nem variálják az ízeket, hanem az eredetit emelik ki. Jókat nézelődtek, jókat ettek, jókat szeretkeztek, és Jungkook tudott magukra koncentrálni. Kim Taehyungra alig gondolt, viszont kezdett emlékezni arra, hogy miért is lettek Minjunnal lakótársakból szeretők.

Mikor hazaértek, úgy érezte, hogy ismét a jó úton jár. Visszatért a rehabilitációs osztályra és az edzőterembe is, és újra örömét tudta lelni abban, hogy így vagy úgy segít az embereknek a saját testükhöz való viszonyukban. Kim Taehyung képe elhalványult, kezdett egy mindössze felkavaró, múltbeli történéssé változni. Jungkook igyekezett lezárni magában azt a epizódot, amely ráadásul csak az ő fejében létezett. Utóbbi körülmény egyébként sokat is segített neki. Az ő ellenállása ismét megszabta a rajta áthaladó áram erősségét, Kim Taehyung elvitathatatlan kvalitásai már nem babonázták meg ennyi idő múltán és ekkora fizikai távolságból.

Ohm törvénye tökéletesen működött, feszültségük elhanyagolható mértékét öltött. Jungkook azonban nem tanult az egyetemen kémiát, ami azért árnyalta volna a képet. A víz kohéziós és adhéziós erejéről például halvány fogalma sem volt, így nem látta meg a hasonlóságot sz emberek és a vízcseppek között. Mindkettő ugyanis szeret kötődni. A vízmolekulák például elvesztik a fejüket más vízmolekulák jelenlétében és szoros hidrogénkötésekkel tapadnak egymáshoz. A vízcseppek lelkesen összefolynak. Ezt a kohéziós erőt nevezhetjük japán útnak is vagy a mindennapok kényelmes megszokásának, az a lényege összetartja a dolgokat.

De csak addig, amíg a víz adhéziós ereje fel nem lesz piszkálva. Az van ugyanis, hogy ezek a hűséges vízmolekulák bizonyos körülmények között sokkal inkább szeretnének tapadni más molekulákhoz. Olyanokhoz, amelyeknek magasabb a polaritásuk, és jó nagy adag pozitív vagy negatív töltést hordoznak. Ha Kim Taehyung polaritására gondolunk, azt mindenképpen pozitívnak kell neveznünk, méghozzá nagyon-nagyon pozitívnak, úgyhogy Jungkook érthető módon szeretett volna inkább hozzátapadni. Hogy a kohéziós erő tevékenységét felváltsa az adhéziós erő munkálkodása csak arra van szükség, hogy a vizet vékony üvegcsőbe töltsék. Nos, az üvegcső legyen ezúttal a SoFit modern és igényes edzőterme.