Ez a kis novellagyűjtemény eredetileg adventi naptár-szerű sorozat volt. Mivel azonban Taekookból sosem elég, idővel kinőtte magát, és helyzetgyakorlatok gyűjteménye lett. Az alaphelyzet mindig más, de a bonyodalom ugyanaz: a két fiú egymásba szeret...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Miami, kedd, 01:43
Taehyung az ébresztő órára nézett. Újabb negyedóra telt el, és még mindig nincs vége. Kezeivel a párnát a füleire szorította. Kicsit tompábban, de így is tökéletesen hallott mindent, és már nagyon tele volt a hócipője. Gyűlölte az éjszakákat, mert sosem tudta kialudni magát, és másnap reggel hullafáradtan indulhatott dolgozni. Hogy aztán a következő éjjel megint ne tudjon aludni. Persze próbált ő lenni az okosabb, és délután vagy kora este lefeküdni, de akkor persze az ő bioritmusa nem akart kooperálni. Egy szó mint száz, kimerült volt és ingerlékeny.
Utálta hallgatni sötét, fáradt magányában a szomszédból átszűrődő artikulálatlan nyögéseket, a kéjes lihegést, a sikolyokat. Lényegében mindennap ugyanez ment, csak ritkán volt csend. Az egyetlen különbség abban nyilvánult meg, hogy többnyire női hangokat hallott, néha azonban előfordult, hogy jól felismerhetően férfitól származott mindaz, ami nem hagyta őt pihenni.
A szomszédban egy fiatal fiú lakott, őt terhelte a felelősség mindenért. Nagyon jóképű volt persze, ez indokolta is valamennyire a történéseket, de fel nem mentette őt rendbontó viselkedése alól. Mindenkivel megesik, hogy alkalomadtán hasonló zajok szűrődnek ki a lakásából, de a szomszéd fiú lakásából csak ez szűrődött ki, csend például szinte soha, és mindennapos rendszerességgel.
Taehyung, amikor három hónapja ebbe a konszolidáltnak tűnő apartmanházba költözött, elégedetten lépte át új lakásának küszöbét. Tett félre pénzt és vett fel kölcsönt a megvásárlásához, jó befektetésnek tűnt. Az ingatlan nem volt hatalmas, viszont újonan építették és erkélyről lehetett látni a végtelen óceánt. Tetszett neki nagyon.
Az első nyugodt napok után azonban kezdetét vette ez a rémálom. Néhány hét után teljesen világos lett, hogy nem átmeneti problémáról van szó. A szinten csak ez a két lakás kapott helyet, így Taehyung nem tudott osztozni sem a felháborodásában senkivel. Mondjuk a problémáit szerette mindig is egyedül megoldani, de a gőz kieresztéséhez jól jött volna néha valaki.
A szomszéd fiút egyébként már többször látta. Az első alkalommal udvariasan üdvözölte, és már majdnem bemutatkozott, de a másik hideg közömbössége megakadályozta ebben. Az igazat megvallva rosszul is esett neki ez a fajta viselkedés. A fiú csak ránézett, azt mondta, hogy helló, aztán eltűnt az ajtaja mögött. Nem tűnt kimondottan barátkozó típusnak, sőt Taehyung egyenesen bunkónak minősítette magában. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy jóképű bunkónak. Ez a magatartás valószínűleg kizárólag neki szólt, hiszen ha mindenkivel ilyen lett volna, biztosan nincs ekkora forgalom nála. Taehyung néha látta az egyedül távozó vendégeket, nőket, férfiakat egyaránt, de ugyanazt a személyt kétszer soha.
