Ez a kis novellagyűjtemény eredetileg adventi naptár-szerű sorozat volt. Mivel azonban Taekookból sosem elég, idővel kinőtte magát, és helyzetgyakorlatok gyűjteménye lett. Az alaphelyzet mindig más, de a bonyodalom ugyanaz: a két fiú egymásba szeret...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szöul, szerda, 8:48
Amikor Jeon Jungkook úgy döntött, hogy gyógytornász is lesz a dél-koreai főváros egyik kórházának rehabilitációs osztályán, annak több oka volt. Egyrészt kellett a pénz, másrészt viszont kezdett besokallni az edzőtermek világával. Ideje is volt még szabad, mert az utóbbiban csak minden második nap dolgozott délután, a kóházban pedig csak délelőttönként. Mint gyógytornász főleg ízületi panaszos és gerincproblémákkal küzdő, idős emberekkel foglalkozott, ritkábban baleseti sérüléséből felépülő fiatalokkal, személyi edzőként viszont fogyni akaró vagy még több izomra vagyó kliensekkel. Az első esetben örült, hogy segíthetett, a másodikban viszont kezdett elege lenni a folytonos izomtömegnövelésből.
Néha az volt a benyomása, mintha az edzések egyetlen célja az lenne, hogy több izom és kevesebb zsír legyen az emberen. Pedig ez nagyon távol állt attól, amit ő gondolt a rendszeres testmozgás jótékony hatásáról. Szerinte ugyanis az arra szolgál, hogy az ember jól érezze magát tőle a bőrében. Hogy egy optimális működő testben jól működjön az agy is. De ez nem az izommennyiség és a zsírkészlet függvénye, hanem a testé. Amelynek mindig egyedi igényei vannak. Valaki lehet, hogy plusz öt kilóval van a legjobb formájában, valaki lehet hogy akkor van a csúcson, ha több izom van rajta, mint az összes személyi edzőn együttvéve. Nem bírta megérteni, hogy miért akar mindenki mintaszerű testet. Természetesen ugyanazt a mintát követve, és lehetőleg minél gyorsabban.
Ennél sokkal jobban élvezte a gyógytornát, amikor a munkájával és a szakértelmével lassan, de biztosan segítette ahhoz a vendégeit, hogy enyhüljön a fájdalmuk, és hogy ettől jobban érezzék magukat. Vagy hogy újra úgy tudjanak mozogni, mint a balesetük előtt. Őket érthető okokból nem izgatta a mintaszerű test. Ők csak jól akarták érezni magukat a bőrükben. Amikor egy-egy vendége a terápia után köszönetet mondott neki azért, hogy újra képes normálisan járni vagy hogy már nem fáj a térde, az nagyon boldoggá tette. Ilyen vagy ehhez hasonló az edzőteremben sosem fordult elő. Ott a fogyni vágyó előbb-utóbb lemorzsolódott, a izmosodni vágyó pedig előbb-utóbb a maga útját kezdte járni, mert néhány hónap után biztos lett abban, hogy már tökéletesen tud mindent is ahhoz, hogy mintaszerű teste legyen és méginkább. Pedig csak azt tudta, amit Jungkook elmondott és megmutatott neki. Akárhogy is, a szakértelmére többé nem volt szükség.
