Összes szerelmeim (Folyamatban) (Taekook ff)

Senkinek sem hibája 2.

Karácsony másnapján Jungkook fájó torokkal és lázasan ébredt. Nagyon mérges volt magára, hogy a karácsonyi vakáció idejére sikerült megbetegednie, és emiatt nemis nagyon akart ágyban maradni. Giada azonban elérte, hogy legalább délelőtt pihenjen, vett be lázcsillapítót is, kicsit jobban lett. Nagyon influenzának nézett ki a dolog. Ebédelni le is ment, mondjuk nem sokat evett, ám az szóba sem jöhetett, hogy a többiekkel tart. A fő program ugyanis megintcsak a síelés volt.

Giada először kijelentette, hogy vele marad, de Jungkook határozottan elutasította. Azt mondta, hogy elég, ha csak a saját vakacióját teszi tönkre. Ez teljesen őszinte reakció volt a részéről, és csak utána döbbent rá, hogy így viszont kettesben fog maradni Taehyunggal. A felismerést követően pánikba esett, elég veszélyesnek ítélte a szituációt, de már nem mondhatta a feleségének, hogy maradjon mégis. Nagyon hülyen jött volna ki. Végül aztán önmagát is meggyőzte arról, hogy felnőtt férfiként nyilván ellenőrzés alatt tudja majd tartani az eseményeket. És főleg önmagát.

Mikor a kis társaság elindult a pályára, dermedt csend borult a nappalira. Taehyung a kandalló előtt álldogált, és úgy nézte a tüzet, mintha kötelező lenne. Jungkook készített magának egy teát, aztán a nappaliba ment. Mondhatta volna azt is, hogy felmegy lefeküdni, de esze ágában se volt Taehyung nélkül maradni. Azt gondolta, hogy legalább tudnak beszélgetni egy kicsit. Amúgy is szerette volna jobban megismerni őt. Biztonságos távolságban leült az asztal mellé, és Taehyungot figyelte, aki néha zavartan és bizonytalanul ránézett. Egy idő után azonban kezdett kínossá válni a némaság.

Jungkook törni kezdte a fejét, hogy mit mondhatna, de minden ami eszébe jutott, nagy ökörségnek tűnt.
- Azt hiszem, felmegyek a szobámba - mondta végül Taehyung bizonytalanul.
Jungkook erre teljesen kétségbeesve azt felelte, vagy inkább kiáltotta, hogy "ne". Meglepően heves viselkedését azzal próbálta árnyalni, hogy felállt és teájával a kezében odament Taehyunghoz a kandalló mellé. Bátortalanul egymásra mosolyogtak, de a levegőt vágni lehetett közöttük. Továbbra sem tudtak megszólalni.

Néhány perc után Taehyung Jungkookra nézett, és ezúttal nem kapta el a tekintetét, amikor a másik visszanézett rá. Jungkook szíve szörnyű gyorsan kezdett verni, és bár ő nem látta, de Taehyungé is. A két fiú némán nézte egymást, és tényleg nem volt szükség szavakra. Kristálytisztán világos volt minden. Jungkook kandalló párkányára tette a poharát, és amikor tekintete visszatért Taehyungra, az közelebb lépett hozzá. Jungkook pedig finoman megcsókolta őt.

Úgy érezte, mintha a tenger hullámai kapták volna a hátukra őt. A gyengéd csók közben csak súlytalanul lebegett, könnyű volt és gondtalan. Teste azonban többet akart, mindazt, ami után már annyira vágyakozott. Megfogta Taehyung gyönyörű arcát és sokkal hevesebben csókolta tovább őt, amiben lelkes partnernek bizonyult a másik is. Átsiklott a nyakára, olyan mohón folytatta ott, mintha fel akarná falni a gyönyörű fiút.
- Nem kéne ezt csinálnunk - lihegte Taehyung, de nem úgy tűnt, mintha abba szeretné hagyni.
- Tudom - felelte rekedten Jungkook -, de másra sem tudok gondolni.
- Én sem - vallotta be Taehyung is, és ez csak olaj volt Jungkook heves szenvedélyére.

Azt mondják, hogy nincs olyan vágy, amit ne lehetne kontrollálni. A szerző nem tudja, hogy mi az igazság, de az biztos, hogy a két fiú nem tudta. Tisztában voltak azzal, hogy nem helyes, amit tesznek, és egyikőjük sem akart helytelenül viselkedni. Sőt kimondottan el akartak kerülni a helytelen viselkedésnek még a lehetőségét is. A köztük lévő fizikai vonzalom azonban sokkal erősebb volt mindennél. Taehyung menekülni akart, aztán mégis maradt, a lábai nem indultak el. Jungkook távol akarta tartani magát tőle, mint a tűzről, aztán odasétált melléje. A lábai vitték oda. Nem voltak képesek a vágyuknak ellen tartani. Az olasz nyelvben van egy kifejezés, amit arra használnak, ha valaki nem akar valamit csinálni. "Piú forte di me ", azaz erősebb nálam, mondják ilyenkor önmagukra. A két fiú esetében a fizikai vágy volt erősebb náluk, egyszerűen nem tudták nem csinálni azt, amit nem kellett volna.