Összes szerelmeim (Folyamatban) (Taekook ff)

Cheek to cheek 2.

Szerencsére meg kellett szervezni a színpadi mozgást is úgy körülbelül, így gyorsan áttérhettek erre ahelyett, hogy együtt nézte volna végig az egész csapat, ahogyan Jungkook elsüllyed szégyenében. A kis romatikus párbeszédet lényegében mindenki hallotta, és Kim Taehyung is elkerekedett szemekkel nézett rá, miután meggondolatlanul és teljesen indokolatlanul túl érzelmes módon kinyilatkoztatta, hogy a művész külső megjelenése elnyerte a tetszését. A rendező megkérte őt, hogy üljön a zongorához, ami tényleg jó ötletnek tűnt az előbb történtek fényében. Addig sem beszél ökörségeket.

A következőkben főleg Kim Taehyunggal foglalkoztak, és Jungkook úgy érezte, mintha a többiek megvetően néznének rá. Ez zavarta őt, mert igaz, úgy viselkedett mintegy szerelmes ötéves, de mégsem ölt embert. És Kim Taehyung tényleg gyönyörű. Ha ennek elismerése tolakodó volt, sajnálja. De már kimondta, nem tudja visszaszívni. Mindenesetre elhatározta, hogy az első adandó alkalommal, bocsánatot kér a művésztől. Négyszemközt.

A főszereplő beállítgatásai elég ötletszerűnek tűntek, Jungkook nem nagyon látott bennük koncepciót. Az egyetlen cél az lehetett, hogy a művész ne a mikrofon mögött álljon másfél órán keresztül. Ebből a meggondolásból bizonyos dalok előadása közben félfenékkel ült egy magas bárszéken, aztán ült egy fotelben is, állt a karácsonyfa mellett és sétált is a színpadon. A rendezőnek aztán támadt az a remek ötlete, hogy állhatna a zongora mellett és ülhetne Jungkook mellett is. Kim Taehyung egy dologra nem volt csak hajlandó: a nézők között sétálni. Azt mondta, hogy nem barátkozni jött, hanem énekelni, úgyhogy lapozzanak. Jungkook a korábbi incidens ellenére ezen jót nevetett magában.

Az egyetlen karácsonyi témájú dalt a feldíszített fenyőfa keblén kellett előadnia, a többi esetben azonban szabad kezet kapott. Inkább tehát a lehetőségeit tekintették át. Jungkook kimondottan örült neki, hogy ezek közé ő és a zongora is beletartozott. Szerette, ha Kim Taehyung a közvetlen közelében ügyködik, megnyugtatta. Nem a szereplés miatt, abban már akkora rutinja volt, hogy nem hiányzott neki támogatás, hanem... úgy általában. Persze szerette nézni is a távolból, mert nagyon nézegetni valónak találta, de a fizikai közelség még inkább a kedvére volt.

Valami miatt úgy érezte, hogy Kim Taehyung olyan finom és tiszta jelenség, hogy minden durvaság vagy tiszteletlenség támadás ez ellen a tökély ellen, ezért is akart elnézést kérni a tolakodó megjegyzése miatt, hiszen ő nem is ilyen neveletlen. Csak kicsúszott a száján. Az igazság. Amikor késő délután a próbák végére értek, kereste a pillanatot, hogy beszélhessen vele. Mint tudjuk azonban, az ő esetében ezek a pillanatok sosem jöttek. Kissé elhúzta hát a készülődését, és gombóccal a torkában, indulás előtt a művészhez lépett.
- Ne haragudj, beszélhetnénk két szót? - kérdezte szívdobogva.

Kim Taehyung némi aggodalommal a szemében nézett rá.
- Persze. Mi a baj?
Jungkook megrázta a fejét.
- Nincsen semmi baj, csak szeretnék bocsánatot kérni az otromba megjegyzésemért. Nem akartam tolakodni.
És akkor újra. Kim Taehyung megint úgy mosolygott rá. Úgy, ahogy már annyiszor rövid ismeretségük alatt, és amitől Jungkook lábai folyton elgyengültek. Annyi finomság és kedvesség volt benne, hogy nem lehetett elmenni mellette.
- Nem voltál tolakodó, de most inkább a fellépésekre koncentráljunk - válaszolta, és ezzel nagyon megnyugtatta Jungkookot.

- Ez természetes - felelte megkönnyebbülve az utóbbi. - Állok rendelkezésedre - tette hozzá, amit ugyanabban a pillanatban ismét túl érzelmesnek talált, de már megint kimondta. Soha nem volt problémája a verbális kifejezéssel, de az utóbbi harminchat órában halmozza az ügyefogyott megnyilvánulásokat. Kim Taehyung elnevette magát, ám azt is olyan édesen tette, hogy szerencsére fel sem merülhetett a rosszallása. Pedig Jungkook nagyon bénának érezte magát.
- Valójában szeretnék valamit kérni tőled - folytatta a művész, amivel meg is lepte őt, de állt rendelkezésre ahogyan mondta. Éppen csak vigyázba nem vágta magát, hogy tisztelegjen.