Összes szerelmeim (Folyamatban) (Taekook ff)

Illetlen 3.

Taehyung a saját arcképét nézte. Félénken elmosolyodott, majd Jungkookra pillantott.
- Ez gyönyörű.
Jungkook eddig levegőt sem mert venni, mintha az élete függne a másik válaszától, most azonban hirtelen elillant minden aggodalma, és csak örömet érzett. El akart mondani mindent Taehyungnak, oda akarta adni az egész szívét, mindnét. De csak suttogni bírta:
- Mint te.
Taehyung nyelt egyet. Ajkait lassan Jungkookéhoz közelítette. A két száj ekkor összetapadt, szemeik lecsukódtak. Jungkook megérezte Taehyung nyelvét a szájában, ahogyan hozzáér az övéhez. Mintha az egész testét simogatta volna vele. Kába lett a feje, a gyomra pihekönnyű, de remegett minden sejtjében. Aztán érezte Taehyung két kezét az arcán, ahogy gyengéden közrefogja azt, és még közelebb húzza a sajátjához. Igen, erre vágyott ő is, minden porcikája, a teste és a lelke, még közelebb lenni hozzá. 

A gyengéd csók, amely Jungkook számára az első volt, szélesre tárt egy ajtót. Ahogy kinyílt, hömpölygő forgatagként zúdult rajta ki minden, ami addig felgyülemlett mögötte. Lelkének ólmos bizonytalansága saját sorsával kapcsolatban, érzéki fantáziájának égető képei, a másik iránti rajongásának őrülete kapták a hátukra és lökték a még többet akarás sodró folyójába. A csók felszabadította őt. Amikor Taehyung elhúzta az ajkait, bénult kiszolgáltatottsággal nézett a szemeibe. A másik talán megértette szótlan könyörgését, de az is lehet, hogy csak azt tette, amit annyira kívánt ő maga is.

Jungkookot finoman a hátára döntötte, és szájával birtokba vette az ölét. Ő pedig elgyengülve a rátörő hullámoktól szaggatott és egyre gyorsuló lélegzetvétellel adta át magát a mindent elborító kéjnek és az azt követő eufórikus mámornak. Néha megpróbálta kinyitni a szemét, hogy lássa imádata tárgyát, de azok hamarosan újra és újra lecsukódtak erőtlenül. Amit átélt, hasonlított arra, amit kollégiumi szobai magányában már megtapasztalt, de  valójában nem lehetett összehasonlítani vele. Ez most tökéletes volt, és utána nem rosszul érezte magát, hanem egyszerűen csak boldognak.

Taehyung az arcát simogatta, amíg lenyugodott. Sokáig nem is szóltak semmit, csak mosolyogtak egymásra. Aztán Taehyung szólalt meg:
- Az első volt? - és Jungkook bólogatott.
- Akkor istenhozott - súgta a fülébe, aztán kis csókot lehelt a szájára.
Taehyung melléje feküdt a fűben, vagyis  inkább hozzásimult. Jungkook átkarolta őt. Az övé lett Taehyung, tényleg az övé lett. Azt kívánta, hogy mindez örökké tartson, soha többet nem akarta elengedni a másikat.
- Tényleg nagyon jól rajzolsz - dicsérte őt meg Taehyung, mintha még nem okozott volna eddig is rengeteg örömet neki.
Jungkook szerette volna viszonozni mindazt, amit kapott tőle.
- Mert a modell tökéletes - mondta, és közben félkarjára támaszkodva Taehyung fölé hajolt. Megcsókolta őt, majd a nyakán akarta folytatni, de Taehyung eltolta magától.
- John Jeon Jungkook, mára meg kell elégednünk ennyivel - mondta cinkos mosollyal, és ujjaival megcirógatta a másik, arcát.

Jungkook nem számított erre.
- Csak szeretném viszonozni, amit adtál nekem - magyarázkodott.
- Tudom - felelte Taehyung gyengéden, aztán tréfélkozva hozzá tette: - De akkor mit csinálnánk holnap?
Jungkook nevetett, és legjobban a holnap szó tetszett neki. Erőszakoskodni egyáltalán nem akart, ezért visszavonult, de Taehyungot nem engedte a karjaiból.
- Amúgy is beszélgetni akartunk - fűzte még hozzá Taehyung, Jungkook pedig kapott az alkalmon.
- Igaz, el kell mesélned, hogy miért hagytad el Koreát - jelentette ki.

Taehyung felsóhajtott. Kis csend jelezte, hogy össze akarja szedni a gondolatait, de végül belevágott. Jungkook valószínűleg nála is idegesebb volt.
- Emlékszel az amerikai ujságíróra, aki megtanított angolul?
Jungkook bólintott, persze, hogy emlékezett. Sosem tetszett neki.
- A szeretője voltam és kiderült - hallotta a másik hangját, de úgy érezte, mintha ő maga nem is a fűben feküdne, karjaiban tartva Taehyungot, hanem valahonnan nagyon messziről figyelné a jelenetet. A szíve hatalmasat dobbant, aztán kihagyott egy ütemet. Nem tudott mondani semmit.
- Most gyűlölsz, igaz? - kérdezte viszont a másik, miközben félve felé fordult.
Jungkook megrázta a fejét.
- Nem téged gyűlöllek, hanem az amerikai újságírót - felelte halkan, mert valakit tényleg gyűlölt, de az Taehyung nem lehetett, hiszen őt szerette.