Ez a kis novellagyűjtemény eredetileg adventi naptár-szerű sorozat volt. Mivel azonban Taekookból sosem elég, idővel kinőtte magát, és helyzetgyakorlatok gyűjteménye lett. Az alaphelyzet mindig más, de a bonyodalom ugyanaz: a két fiú egymásba szeret...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Puglia, Dél-Itália, szerda, 11:50
- Na. Most akkor ezt tekintsük át még egyszer! - gondolta magában Taehyung, és a lábai közé húzta a bőröndjét. - Egy hónappal ezelőtt angol nyelvű levelet kaptam egy olasz ügyvédi irodától, amelyben arról értesítettek, hogy anyám unokatestvére, akivel életemben sosem találkoztam, rámhagyott egy délolasz masseriát vagy mit, és Bariban tudom átvenni a kulcsokat. Ez pont egybeesett azzal, hogy önként (hahaha) felmondtam az étteremben, ahol teremfőnökként vesztegettem el egy évet, mert a tulajdonos fia kikezdett velem, és a szülei, mondjuk úgy, nem örültek neki. (Nekem sem kellett volna persze résztvennem feltétlenül a házinyulasdiban, de most már mindegy. És a fiú nagyon jó pasi volt.) Akárhogy is, a váratlan örökség jó ötletnek tűnt abban a helyzetben, de ebben a helyzetben már nem olyan vicces. Mégis mi a jó francokat csinálok én itt?
Taehyung elindult a reptér kijárata felé. Mindenki tudta körülötte, hogy hova tart, egyedül neki nem volt róla semmi fogalma. Illetve az ügyvédi iroda címét ismerte, és azt is kiolvasta a neten, hogy miként tud bejutni Bariba, de mégis céltalannak érezte az igyekezetét. Majd szépen átveszi az örökségét, igen, de aztán mit fog vele csinálni? Annak is utánajárt még otthon, Párizsban, hogy az a masseria mi a búbánatot jelent, és az, hogy "vidéki birtok kis olajfa ligettel" nem hangzott rosszul. Azt is lehetett tudni, hogy ez a rokon vendéglátós volt, de hogy szállodát, éttermet vagy kocsmát vezetett, azt homály fedte.
A jólfelszerelt étteremnek teljes személyzettel mondjuk örült volna, olyat legalább már látott élőben, de másik kettő eléggé kívül esett az érdeklődési körén. Bár mindhárom intézmény vendéglátóipari egység, de nem, nem ugyanolyan irányítani és szervezni őket. Ahogy a mentőorvos sem tud átültetni szívet csak azért, mert ő is orvos. És a biológiatanár sem tud informatikát tanítani csak azért, mert tanár. Sajnos a legnagyobb esélye a hotelenek volt, általában azokká alakították ezeket a régi vidéki épületeket, de vészjósló módon a hivatalos értesítésben nem esett szó semmiféle alkalmazotti gárdáról, kizárólag az ingatlan került megnevezésre.
