Ez a kis novellagyűjtemény eredetileg adventi naptár-szerű sorozat volt. Mivel azonban Taekookból sosem elég, idővel kinőtte magát, és helyzetgyakorlatok gyűjteménye lett. Az alaphelyzet mindig más, de a bonyodalom ugyanaz: a két fiú egymásba szeret...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Barcelona, szerda, 19:31
Jungkook a színháznál jött fel a metróból. Sietősen kilépett a Ramblára, sokat nem akart ott időzni. Nem bírta ezt az állandó tömeget rajta, a hömpölygő turistákat, akik pöffeszkedve sétálnak abban a tudatban, hogy Barcelona híres utcáján járnak. Mindig hangzavar van, folyton fényképek készülnek, és azok az agyament élőszobrok! Na azokkal egyenesen az őrületbe lehetett kergetni őt.
Persze szépen meg voltak csinálva, meg minden, de az az ötlet, hogy órákon át mozdulatlanul álljanak pénzért, hátborzongatónak tűnt a számára. Ezenfelül el kellett viselniük az őket bámulók esetleges szemtelenségeit is, aminek már többször szemtanúja volt, és ezt felháborítóan megalázónak találta. Nagyon nem az ő világa volt.
Az ő világában a bunkókat figyelmeztették, majd ha ez hatás nélkül maradt, akkor behúztak egyet nekik, hogy átgondolják a dolgokat. Hogy verekedett volna, sokszor nem fordult elő vele életében, már az előbbiben is elég jó volt ahhoz, hogy el lehessen kerülni az utóbbit. Nem is szerette az erőszakot, nem tartotta valódi megoldásnak, de ha nem volt más út, állt elébe.
Ezen az áprilisi estén azonban csak vacsorája hazaszállítására koncentrált. A város legjobb paelláját sajnálatos módon a Las Ramblas közepén található kifőzdében készítették. Egy egyszerű kis családi üzlet volt, semmi cicoma. Különbözött a környező, kiülős, dizájnos éttermektől, elveszett közöttük, és szinte kizárólag csak a helyiek jártak ide, akik ismerték. Jungkooknak az egyik egyetemi csoporttársa mutatta meg a helyet megesküdvén arra, hogy a paella tökéletes. Ő persze nem nagyon akarta elhinni, hogy a parasztvakítás fellegvárában létezik egy hely, ahol tényleg jól főznek, de az első próba után belátta, hogy váratlanul is lehet kincsre akadni. Miután rátalált, hűséges is maradt hozzá, bár nem kereste fel mindennap.
Mikor az elkészült étellel kilépett az üzletből zene ütötte meg a fülét. Még a hangzavarban is kihallotta a dallamot, de csak azért, mert az egyik kedvence volt. Carlos Gardel tangója, a Por una cabeza szólt valahonnan. Hallása segítségével megpróbálta beazonosítani a hang irányát, de valójában nem volt rá sok esélye, hogy megtalálja. Közben szemeivel a környéket pásztázta, az éttermeket, majd az emeleteket. A zene forrására nem derített fényt, de az egyik keresztutca apró házának első emeleti erkélyén megpillantott egy alakot.
