Sárkányok Násza☑️

10.

Életem leghosszabb éjszakájának írnám le, amikor apám elhagyott bennünket és a királyságot végleg. Daemon ragaszkodott hozzá, hogy négy őr kísérjen vele együtt mindenhova engem. Azt mondta, amíg nincs a fejemen a korona, addig életveszélyben vagyok. A kistanács a szájukat húzva, de elfogadtak királynőnek.
- A Segítő hol van, Lady Alicent? - fordult a pénzmester a volt királynéhoz.
- Azt mondta felkelti Aegont és Aemondot. - kezdte furcsálni Alicent is apja hiányát. Egy szolgálót küldetett a férfi keresésére.
- A temetés után két héttel megtartjuk a koronázást. - kezdett bele a főmester a szervezésbe.
- A temetést követő nap megkoronázzuk a hercegnőt, erről nem nyitok vitát. - dőlt előre a székében Daemon.
- De hát a tornákat és a mulatságokat gyászban nem tudjuk megtartani. - ellenkezett a hajómester azonnal.
- Koronázás utáni második héten megtartjuk az ünnepséget. Addig a nemesek élvezhetik a Vöröstorony kényelmét vagy Sárkánykőét is. A költségeket én állom, ahogy a mulatságét is. - folytatta ellentmondást nem türően Daemon.
- A temetést holnap megtartjuk. A király Lady Aemma Arryn mellett szerette volna, ha elhelyezzük a hamvait. Ha nincs ellenvetése, Lady Alicent? - fordult a főmester a nő fele aggódva. Kényes témához értünk.
- A király másik felére Lady Alicentet fogjuk majd el temetni, hiszen hű társa volt apámnak. - szóltam bele, mire Alicent kissé nyugodtabban ült a székében.
- A hivatalok kapcsán kíván változtatni valamit, felség? - ismét egy kínos téma került elő. Mindenki hirtelen az asztal alját kezdte nézte.
- A Segítőnek Daemon Targaryen herceget nevezem ki. - mondtam ki hirtelen, mire Daemon is meglepetten fordult felém.
- Királyi hitveseként nem gondolja, hogy ellenszenvet fog ezzel kiváltani, felség? - szólt közbe Lord Lannister, aki pénzmesterként volt jelen.
- Szeretném ha Lady Alicent is a tanács tagja maradna. - folytattam, nem is figyelve az ellenvetésekre. Alicent szemei is elkerekedtek a többenettől.
- És milyen mesteri pozicíót szán egy nőnek? - képedt el a hajómester.
- Tanácsadóm lesz, ha elfogadja. - néztem Alicent szemébe, hogy mit mond a kinevezésére.
- Természetesen elfogadom a korona akaratát. - hajtotta meg a fejét.
- A Segítő még nem reagált semmit. Talán visszautasítja a posztot, Daemon herceg? - ironizált a pénzmester.
- Elfogadom királynőm akaratát. - a kiráynő szót nyomatékosan ejtette ki Daemon.

A toronyban a gyerekek egész éjjel ránk vártak és a hírekre, Visenya és Baelor nem voltak ott egyedül.
- Vissza kell mennetek Sárkánykőre. Nem biztosnágos a palota, amíg anyátokat meg nem koronázzák. - fogott bele Daemon.
- Nem megyünk mi sehova, ha veszély fenyegeti anyánkat. - állt meg Jace az apja előtt, kezét a kardja gombján pihentette. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy mindenkin fegyveröv volt egész éjjel.
- Te az örökösöm vagy Jace, biztonságban kell lenned, ha velem valami történne. - ültem le fáradtan a lányok közé.
- Ha veled valami történik, anyám, és én nem voltam itt, hogy megakadájozzam, nem leszek méltó a Vastrónra. - felelte hajthatatlanul.
- Hol vannak az ikrek? - kérdezte Daemon körbefordulva. Ekkor nyílt a torony oldalában elrejtett titkos ajtó és két fekete köpenyes alak settenkedett be.
- Aemond és Aegon eltüntek, Otto Hightower kimenekítette őket. A Sárkányveremig követtem a nyomaikat, de ott eltüntek. - húzta ki a szeméből a csukját Visenya.
- A madaraim szerint Óvárost említették, mikor elhagyták a várat. És Lord Hightower a Lannister seregetről magyarázott Aegonnak.- mutatott fel pár pergamen fecnit Baelor. Sokat utazott az elmúlt években, mint később megtudtam a Keskenytengert átívelő kémhálózatot épített ki.
- Akkor jobb ha nem megyek sehova, még a végén lenyilaznának Sárkánykőn. - ült le elgondolkodva Jace.
- Itt miért nincs olyan térkép asztalunk, sokkal könnyebb lenne átlátni a dolgokat. - keresett a polcon egy megfelelően nagy térképet Viserys.
- De van, ott a szobámban. - felelte Baelor, majd intett, hogy kövessük.
Alig egy napja lakott a helyiségben, de már telis tele volt iratokkal és könyvekkel. Az ágyat a legtávolabbi fal mellé tolta, hogy legyen hely a szoba felét elfoglaló asztalnak, melybe a hét királyság térképét vésték bele.
- Elnézést a rendetlenségért, de sok dolgom volt. - dobta le egy kupacba a kémei által összegyűjtött információkat a fiam.
Luc és Baelor az apjuk segítségével felállították az Aegont segítő ellenfél házakat és haderejüket.
- Hogy engem ki támogat, az majd holnap fog megnyilvánulni a temetésen. - néztem a felhalmozott bábukra, akik szemben álltak velünk.
- Lord Lannister a pénzmestered, nem tudod lefejesztetni egyszerűen, anyám?- kérdezte Visenya egy piros bábut forgatva a kezében.
- Akkor pedig tényleg ellenem törtnének az örökösei, így legalább kérdéses a lojalitása. - magyaráztam neki.
- Mitől állna teljesen mellénk? - gondolkodott el Luc.
- Ha Visenyat hozzá adnánk feleségül. - húzta el Daemon a száját. - Már többször tett ajánlatot a kezedre.
- Mond meg neki apám, ha letud győzni párbajban hozzá megyek. - mosolyodott el a lányom. Minden fiam hirtelen felhördült, hogy az ő húguk nem fog egy ilyen senkiházihoz hozzámenni.
- Legyen ez az első torna anyám koronázásán. Ha én nyerek a Lannister seregnek hűséget kell esküdnie a koronára, Lord Lannister lesz a biztosíték. Ha vesztek hozzámegyek feleségül. Így is, úgy is anyámé lesz a sereg.- mondta rendíthetetlenül Visenya. Daemon megígérte, hogy beszél a férfival és elrendezi az ügyet.

Ezután mindenki elment lepihenni. A reggel délbe fordult, mikor felébredtem. Daemon az ágy előtt ült és a földre terített papírókat nézte át. Hányinger és szédülés fogott el, mikor felkeltem. Gyorsan az ágytál fölé hajoltam, a férjem azonnal mellettem termett és végig tartotta a hajamat.
- Hívok egy mestert. - indult volna az ajtó fele, de visszatartottam.
- Ne. Most nem láthatnak minket gyengének. - dőltem hátra a párnáknak.
- Majd levágom annak a fejét, aki ezt gondolja. - makacskodott tovább a férjem.
- Szerelmem, nem vagyok beteg. Gyermeket várok. - leheltem kábán. Daemon szemei ismét elkerekedtek a döbbenettől.
- De hát Viserys születésekor azt mondtad ez az utolsó... - ült le aggódon velem szembe. Nehéz terhesség volt utolsó fiúnké, nagy kockázatokkal járt a szülés is.
- Most mégis megáldottak az Istenek minket, de ez nem derülhet ki a koronázásig. - fogtam meg a kezét elmosolyodva.

A temetést a városon kívül tartottuk meg. Apám feketébe bugyolált teste a máglya tetején volt, ekkor viseltem előszőr a koronáját. Syrax és a többi sárkány a domb tetején várakoztak. Alicent magam mellé állítattam, nehezen viselte a fiai eltünését, ahogy Helaena is. A volt királyné kezét fogtam, tudtam az évek alatt neki is jelentett annyit apám, mint nekem. A főmester valyriai nyelven búcsú szertartást mondott a király lelkéért.
- Viserys, a Targaryen-házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királya és a hat királyság védelmezője. - hangzott a búcsú apámtól.
Mikor elérkezett az idő én és a gyermekim lehívtuk a dombról a sárkányainakt, Rhox vezette a csapatot.
- Dracarys! - kiáltottam, a többi gyerekem utánam adta ki a sárkányának a parancsot. A hat sárkány tüze annyira perzselő volt, hogy a gyászoló összegyültek az arcuk elé kapták a kezüket.
Könnyes szemmel néztem, ahogy elég apám teste. Olyan volt mintha ugyanaz a kislány lennék, aki az anyát is gyászolta egykoron.
- Rhaenyra, a Targaryen-házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királyanője és a hat királyság védelmezője. Éljem soká a királynő! - zárult le a temetés. Mindenki fejet hajtott előttem az egybegyültek közül.
A temetés után csendes összejövetelt tartottuk a megjelent nemeseknek. Sokszor emelték a kupájukat a volt király tiszteletére.

Alig volt idejük a szolgáknak leszedni a temetésre szánt díszítést, majd felrakni a koronázásra szánt zászlókat és szalagokat.
A nagycsarnok ismét visszakapta a Targaryen ház jelképeit, valamint a férjem egy emelvényre felhozatta Balerion koponyáját. Szerinte túl sokáig volt eldugva a kriptákban, hadd lássák az emberek mekkora is lesz a jóslat szerint Rhox ha felnő. Daemon volt a penge, amely elijtesztett minden ellenséget, én a penge tokja voltam, ami tudta mikor kell elővenni és eltenni azt.
- Anyám, a koronázási ünnepségedre meghívnék egy számomra nagyon fontos embert és a családját. - jött oda hozzám a nagy teremben Luc.
- Ki lenne az? - fordúltam fele érdeklődve.
- A jövőbeli jegyesemet, Eliza Martellt és Dorne uralkodó családját. - hajtott fejet a fiam engedély kérően.
- Legalább mostmár tudjuk hova tűntél el folyton az évek alatt. - mosolyodtam el.
- És ezzel áldásodat kérném, arra hogy feleségül kérjem. - folytatta Luc.
- Áldásomat csak azután adom, mikor találkoztam vele. Valamint kérdezd meg apádat is. - simogattam meg a vállát bíztatóan. - De biztos vagyok benne, hogy elragadó ifijú hölgy lehet, ha képes voltál mindig órákat repülni, csak hogy láthasd.
Én lehet örültem a fiam boldogságának, de mikor a kistanács ülésén bejelnetettem az új vendégeket egyesek nem győzték befejezni a tiltakozást. Jace a temetés után minden tanácsülésen részt vett, és megértette az öreg mesterekkel, hogy aki öcse ellen szól, az az ő pengéjével fog szót ejteni legutoljára. Erre mit mondhattam volna, Daemon fia.