Sárkányok Násza☑️

14.

A Vastrónon ültem, mikor vajúdás elkezdődött. Felállva észrevettem, hogy a magzatvízem elfolyt.
- Hívd a bábát és a mestert, jön a baba.- szóltam Baelornak, fiam megijedve rohant el a mesterért kiabálva.
A hálószobába vezettek az őrök, Daemon falfehér arcal rontott be utánam. Visenya egy vörös hajú lányt hozott be rögtön a férjem után, Roslin is velük volt.
- Megjött a tűz papnő, anyám.- mutatta be a mellette álló meghajló nőt.
- Felség, mindent megteszek, hogy a vérbanya átkát levegyem önről. Egy tűztálat kérnék csupán és a legszebb ló szívét. - sorolta fel gyorsan a nő, hogy mire lenne szüksége.
- Visenya vidd le az istálóba és adj meg neki mindent amit kér. - küldte a lányunkat Daemon.
Az ágyon feküdtem, egyre gyakoribbak voltak a fájások. Izzadság csorgott le a homlokomon, mellettem térdelt Daemon és egy nedves szövettel törölgetett.
- Felség, még ne nyomjon. - vizsgált meg a lábaim között térdelő bába.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mikor kinyitottam a szemem a másik oldalamon legidősebb fiam volt.
- Anyám, királynőm, minden rendben lesz. A papnő befejezte az áldozatot. Azt mondta az átkot eltűntetni nem lehet, így a feladóra tette át. - fogta meg gyengéden Jace a kezem.
A délután estébe fordult, üvöltöttem a fájdalomtól. Egy karosszékbe ültettek át, Daemon és Baelor tartottak, hogy ne essek le róla. Visenya a bábával kiabált, hogy csináljon már valamit.
- Addig nem tud kijönni, amíg nincs elég helye. Ha így áll neki nyomni a királynő belehal és a gyermek is. - magyarázta a mester.
Hajnal első sugarai mutatkoztak meg az ablakon, mikor meghallottam a sírást.
- Kislány, királynő. Egy gyönyörű hercegnő. - mondta a bába, a kezében tartva egy csöpp gyermeket.
Daemon könnyes szemmel vette a karjába és hózta hozzám.
- Megszületett a kis Aemma. - tartotta az arcom mellé. Kis fehér haja lelapulva keretezte az arcát, elégedetlenül ordított, anyám kék szemeivel nézett fel rám.
Amíg a méhlepényt is megszültem, megmosdatták és betakarták a lányomat. Jace szólt, hogy küldjenek hollót minden udvarba, hogy megszületett Aemma Targaryen.
Tüzeket gyújtottak a fővárosban, mindenki ünnepelte a lányunk megérkeztét.
- Mond meg a papnőnek, bármit kérhet. - fogta meg Baelor vállát Daemon a nagy öröm közepette.
- Azt kérte, hogy a palotában maradhasson. Szeretné majd egy rendet alapítani itt Westerosban. - idézte fel a fiam a nő szavait.
- Minden segítségünket megkapja. - biztosítottam, miközben magamhoz öleltem a gyermeket.

Az esküvőre gyönyörű baba lett Aemmaból. Minden nemest elvarázsolt a gyönyörű arcocskája. Visenyanak már most távol kellett tőle tartania a kérőket, minden Lordnak eszébe jutott hírtelen, hogy van egy unokaöccse vagy fia, aki nőtlen.
- A kis Aemma hercegnő majd maga válassza ki a férjét. Nem fogjuk gyerekként mennyasszonynak eladni. - rázta a fejét Daemon tiltakozva Lord Tyrell házassági ajánlatára.
Az esküvőt a tenger mellett tartottuk, tisztelegve fogadott lányom, Baela öröksége előtt. Laenor kísérte végig az arát az ünneplők között, Daemon szomorú mosollyal figyelte nevelt lányunkat.
- Gyönyörű. - suttogtam neki Baelat nézve.
Baelor leesett állal nézte a jegyesét. Fehér haját gyöngy tűkkel tűzték fel, hófehér ruhájára alól a tenger kékes hullámait hímezték. Ezüst ékszereivel méltó örököse volt Vullámtörőnek.
A szertartás alatt a kis Aemma végig aludt Daemon karjaiban. Annyira ragaszkodott legkisebb lányunkhoz a férjem, hogy mindenhová vitte, ahová csak tudta. Vhagar egy utolsó tojását tudhatta magáénak a kis Aemma, a bölcsője mellé tettük egy parázs keltetőbe a kis sárkányt.
- Baelor, a Targaryen házból és Baela, a Velaryon házból, férj és feleségnek nyílvánítalak az Istenek áldásával. - zárta le a szertartást a mester. Baelor a két kezébe fogta felesége arcát és puhán megcsókolta. Mindenki tapsolva fogadta az ifijú párt.

Az esküvő fő előadása a kivégzés volt. Aemondot rongyokban hozták fel az aréna homokos talajára a börtönből.
- Hogy hogy túlélte felség? - lepődött meg, meglátva engem a leláton, kezemben a kislánnyal.
- Az átok visszaszállt a feladóra, kutya. - nézett le nagybátyára Jace, majd intett a kivégzőknek, hogy kezdjék.
- Neeee!! Ne, az nem lehet!! - ordította torka szakadtából Aemond. Ijedten forgatta a fejét, keresett valakit a tömegben.
A vállamra fektettem Aemmat, nem akartam, hogy bármit is meglásson a mészárszékből, mely percek alatt Aemondbol lett. Utolsó lehelettével is azt kiáltotta, hogy nem lehetséges. Akkor még nem értettük mire gondol.
A vacsorát és a mulatságot szigorú fegyveres őrizet alatt tartottuk meg. Senki nem tudott belépni a palotába hívatlanul.
Gyámleányom és menyem szitakötőként forgott férje körül a táncparketten. Visenya lefektette Aemmat, így Daemonnel szabad estét kaptunk a sok megpróbáltatás után, hogy elengedjük magunkat. Férjemmel úgy táncoltunk, mint mikor 16 éves voltam, a gyertyafényen kívül, a terem sötétebb sarkában.
- Köszönöm neked ezt a gyönyörű családot, Rhaenyra. - suttogta a fülembe.
- Bár Luc is itt lehetne. - érintettem meg a nyakamban a láncot.
- Ő is itt van, hiszem. Ott vigyáz fenn új testvérére. - csillógó szemkkel nézett rám, elakartam hinni neki mindent.
- Királynő, felség, Helaena hercegnőnél megindult a szülés. - jött oda egy őr hozzánk. Imát suttogtam az Istenekhez, hogy semmi baj ne érje a legkedvesebb féltestvéremet. Nagyon maga alatt volt ebben a hetekben, Alicent győzködte, hogy a baba miatt ennie kell néha valamit.

Daemonnel visszavonultuk a szobánkba, mikor a jegyesek is elindultak a nászéjszakájukra. Csillagos este volt, az ablakon kinézve Rhoxot láttam meg. Jace a tenger fele fordította a sárkányát, minden éjszakán, mikor testvére hiánya kínozta magányos útra indult.
- Bár megtalálná a párját, valakit aki legnyugtatná háborgó szívét. - néztem a fiam eltünő alakját.
- Az idő a válasz mindenre. - húzott magához vágyakozóan Daemon.
- Te végig ott voltál nekem, de én nem neked az elején. - emlékeztem vissza kislánykoromra, mikor rajongással mentem a férfi után mindenhova.
- Vártam is rád eleget, királynőm, hogy gyönyörű nővé érj. Ha még száz évet kellett volna is várnom, akkor is téged kerestelek volna. - csókolt meg puhán.
- Talán Jacenek is ezért kell még várni. - néztem az ajtóra, ami mögött a kislányunk aludt mélyen.
- Az idő ezt a kérdést is megválaszolja. Talán én lennék a legboldogabb, ha végül Aemma a fiúnkat választaná. - mosolyodott el Daemon, mintha bepillantást nyert volna a jövőbe.
Összefonódva aludtunk el a férjemmel.

Másnap reggel vad kopogtatásra ébredtünk.
- Gyere. - kiálottam ki, feljebb húzva a takarót meztelen testemen.
- Anyám, Helaena egy félig sárkány gyereknek adott életet. - szaladt be Viserys az ajtón, majd illendően az ablak fele fordúlt, mikor meglátott minket.
- Mi történt? - ébredt tel Daemon is mellettem.
- Helaena egy pikkelyes kislányt szűlt, egyik karja helyén szárnya volt. - magyarázta háttal állva a fiam. Daemonnel összenéztünk, majd elkezdtünk gyorsan felöltözni.
A hercegnő szobájában Alicentet találtuk, összetőrten ült a kanadalló előtt.
- Apám hibája ez is... - motyogta, mikor meglátott engem. Óvatosan eléje térdeltem, vigasztalóan átöleltem. - A hatalom megszállótta lett... elvette az unokámat... - ordította könnyek között.
A hálóba benézve láttam Helaenat, maga elé bámulva ült az ágyon. Semmi érzelem nem látszott rajta, aztán mintha eszébe jutott volna valami, felsíkított és ijedten gömbölyödött össze.
- A kisbabám, ez a szörny bántotta a kisbabámat! - síkította és leesett az ágyról, próbált távol kerülni attól, amit maga előtt látott.
- A szülés óta ezt csinálja, mióta meglátta a gyerekét. - súgta Visenya nekem.
- Élt a baba? - kérdeztem körbe nézve a szobában.
- Egy bába szerint tüzet köhögött fel, majd meghalt. Alig 2 percig élt. - mesélte el gyorsan Visenya a személyzettől hallottakat.
- Ez az átok, amit rád tettek, anyám. - hajólt hozzán Baelor.
- Visszakerült a feladónak, mivel Aemond meghallt, a lányát sújtotta. - folytatta Visenya a találgatást.
- Ennek nem szabad kiderülnie, eskessétek meg a szolgálókat. A hercegnő lánya halva született, ezt mondják mindenkinek. - küldtem el a gyerekeimet.
Alicent mellé ültem a kandalló elé, gyászára és veszteségére régi barátjaként próbáltam vigaszt nyújtank.