Sárkányok Násza☑️

4.

4 hete már, hogy felébredtem a lázálmokból, de Sárkánykőn maradtunk, arra fogtuk, hogy még túl gyenge vagyok az utazáshoz. Deamon nem akart visszaengedni Királyvárba. Szentül hitte, hogy a merénylő is ott van és arra vár, hogy befejezze, amit elkezdett.
- Alicent nem lenne ilyen kegyetlen gyilkos. - futottam át a levelet, amit írtam, miközben Deamont próbáltam meggyőzni.
- De az apja igen. - mutatott rá a férfi.
- Alicent sosem engedné, hogy ilyesmihez folyamodjon az apja. - kötöttem az ebet a karóhoz. Hiszen két éve még barátok voltunk, Aegon második nevenapjáig is folyamatosan kereste a társaságom, ha én már nem is az ővét.
- Otto Hightower a legnagyobb pióca Westerosban, ha az unokáját feltudja ültetni a trónra sosem fogjuk tudni megfékezni őt. - dobolt az asztalon idegesen Deamon.
- Baj lenne neked, ha több ablakot tetetnék a tornyodra? - kérdeztem, hogy kitudjam zökkenteni őt.
- Ha akarod az egész üvegből lehet tőlem. - legyintett.
- Rendben, akkor elküldetem ezt egy hollóval, hogy mire visszamegyünk Királyvárba legalább eltudják kezdeni. - csavartam össze a pergament és zártam le a pecsétemmel.
Deamon elgondolkodva mért végig. Nem mertem elmondani neki, azt amit ő már sejtett. Annyira kevés időt tudtunk csak együtt tőlteni, azt is nem akartam veszekedéssel. Így is megkellett ígérnem, hogy Sárkánykőn maradok, amíg a merénylőt el nem kapják vagy úgy ítélik, hogy elharúlt a baj. Ha megtudja, hogy várandós vagyok még 8 hónapig az erőd kényelmét élvezhetném.

Másnap reggel örültem, hogy Deamon korán kelt és Királyvár fele repült még hajnalhasadás előtt. Könnyebben tudtam így kezelni a folyamatos reggeli rosszulléteket. Egy szépen díszített porcellán tál volt előttem a teraszon egy párnán ücsörögtem. Mélyeket lélegeztem, próbáltam nem teljesen szétesni. Ekkor ajtócsapódást hallottam, gondoltam a szobalány jött vissza a langyos vizzel.
- Beteg vagy? Miért nem mondtad, hogy rosszul érzed magad? - Deamon hajólt le mellém. Összefogta hátul a hajamat, amíg én hánytam. Óvatosan simogatta a hátamat, velem maradt amíg a rosszullét távozott.
- Hívok egy mestert, hogy nézzen meg. - segített fel a földről, majd a karjában visszavitt az ágyba.
- Már látott. - suttogtam, a sav égette a torkomat belülről.
A párnák közé húztam magammal, kicsit meglepődött, de nem ellenkezett.
- Kisbabát várok. - csókoltam a szájába a szavakaf, majd a kezét a hasam aljára raktam. Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Köszönöm. - lehelte az ajkaimra, majd szeretetével elűzte a rosszulét utolsó cseppjeit is.

Három hónap múlva végre visszatértünk Királyvárba. A hasam már jócskán kerekedett, így nem is akartuk titkolni, hogy első gyermekünket várom. Alicent napokkal az érkezésünk előtt szülte meg Helaena Targaryent, második féltestvéremet. Gyönyörű baba volt, de Aegonnal ellentétben sosem sírt, mély csöndben töltötte a napjait.
Apám nagy lakomával fogadott minket. Mindenki a teremben a születendő gyerekemre ivott, sokan azért, hogy halva szülessen. Deamonnek volt szerencséje kitanítani az udvar nemességének igazi arcáról. Eddig is tudtam, hogy romlott népség, de azt nem hogy egy gyermeket is képesek lennének megölni.
- Az ifijú sárkányra! - emelte a király a kelyhét büszkén. Mikor elmondtam neki az örömhírt, nagyon aggódó lett. Féltett, nehogy anyám sorsa engem is végig kövessen majd az életemben.

Az én hálótermemben laktunk Deamonnel, amíg a tornyot átalakítják számunkra. Ennek költségeit Alicent mindig felhánytorgatta a heti kistanács üléseken.
- Azt hiszem ez fedez majd minden költséget. - egy kisebb zsáknyi drágakövet borított Deamon az asztalra az egyik tanácsülés közepén.
- Honnan szerezted? - nézte bizalmatlanul a kiráyné a köveket.
- Sok barátom van a Keskenytengeren túl. - vont vállat a férjem. Többet nem került napirendi pontra a felújítás.

- Ezért voltál múlthéten távol napokig. - ültem a fésülködő asztalomnál, háttal az ágyon fekvő Deamonnek.
- Fiatalon sok üzletetet kötöttem Braavosban, Pentosban, sokan tartoznak is nekem. Ha egyszer majd arra kerül a sór, hogy felkell ülj a Vastrónra nem akarom, hogy csak a királyi kincstárra tudjunk támaszkodni. - magyarázta a férfi nyugodtan. Ő már akkor elkezdte ezt a játszmát, mikor Otto Hightower még a szabályokat sem ismerte.
- Arra készültél egész életedben, hogy te öröklöd meg a Vastrónt. Miért mondtá le olyan könnyen róla? - tettem fel azt a kérdést, ami már az első éjszakánk óta bennem motoszkált.
- Mondhatnám azt, hogy rájöttem túl nagy nyűg az uralkodás vagy hogy a te fejeden jobban fog állni a korona. - mosolygott rám a tükörből. - Sok féle uralkodó volt a történelemben. Te nem akarsz félelem és kegyetlenség eszközeivel uralkodni, de szükséged lesz majd rájuk. Ezért vagyok én itt. Téged szeretni és tisztelni fognak az emberek, de tőlem mindig is csak félni tudtak volna. Te majd a trónon ülsz, én meg az árnyékok közül figyelek arra, hogy senki ne ártson a családunknak. - a hátam mögött állt meg, óvatosan megsimogatta a gömbölyű hasam. Rugást éreztem, még valaki aki megakarja védeni a családunkat.

Közeledett a kilencedik hónap, mikor végre beköltözhettünk a tornyunkba. Az alsó szinten alakítottuk ki a fogadó termet, egy széles terasszal, gyönyörű kilátással a tengerre ebéd közben. Deamon dolgozó szobája is ezen a szinten volt. Sárkánykőről áthozatta a könyvei jó részét, valamint a kalandozásai alatt szerzett ereklyéi többsége is itt kapott helyet. A felsőbb szinteken a hálokamrák voltak.
- Lehet én is átalakítattom a lakrészem. - dícsérte apám az új otthonunkat szüntelenül. Alicent a szemét forgatta és kijelentette, hogy a pazarláshoz ért mindenki ebben a családban.
Sir Harwin Strong vigyázott rám, amikor Deamon hosszabb utakra indult. Egyedül benne bízott meg a férjem az udvari testőrségben.

- Hercegnő, ilyen nagy hassal biztos tanácsos önnek a Sárkányverembe menni? - kérdezte aggodóan a lovag.
- Ma jön haza a férjem, eléje szeretnék menni. Meg aztán olyan régen láttam Syraxot. - mentem ki a palota udvarára a köpenyembe kapaszkodva. Sir Harwin besegített a hintóba, majd elindultunk a köves utcákon.
A sárkányverembe nem egyedül érkezett Deamon. Rhaenys Targaryen és a két gyereke is mellette volt.
- Drága kuzin, milyen rég találkoztunk. - ölelt át Laena.
- Mi szél hozott titeket a fővárosba? - néztem Laenorra. Ő inkább kerülte az udvart, legtöbb megjelenése után pletykák sora kapott szárnyra.
- Nővérem esküvőjét jött anyám bejelenteni és elrendezni. - magyárazta unottan.
- Szívből gratulálok. Ki a szerencsés kiválasztott? - mosolyogtam rá a kuzinomra, túl gyorsan tettem.
- Rogar Baratheon. - suttogta Laenor.
Deamon és én abban a pillanatban nem tudtunk megszólalni. A döbbenetből egy éles fájás szakított ki, majd megéreztem, hogy kezd elfolyni a magzatvizem.
- Szülni fogok. - kaptam a hasamhoz óvon. Mindenkinek sietős lett az út a várba.

Arra eszméltem fel, hogy a hitvesi ágyunkban fekszek, előttem bábák és a mester térdelt. Rhaenys az ágy egyik felén szorongatta a kezem és bíztatott, míg Deamon a fejemet tartotta miközben ordítottam a fájdalomtól.
- Erős vagy Rhaenyra. Csak még egy nagy nyomást. - törölgette a homlokomat nedves kendővel a hercegnő.
Próbáltam a mellettem levő szeretteimbe kapaszkodni, és nyomni folyamatosan, mikor a bába kérte. Egyszer csak egy hangos sírást hallottam meg.
- Kisfiú felség. Egy erős kis herceg. - hallottam a bába hangját kábán.
- Ügyes vagy. Köszönöm. - éreztem, hogy Deamon ajkai cirogatják a homlokomat. Beledőltem ebbe az érzésbe, most hogy a szülés után olyan üresnek éreztem magam.
Kendőbe csavarták a fiamat és a mellkasomra tették. Azt éreztem sose tudnám őt onnan elengedni. Fehér kis haj keretezte az arcát, apró könnyei kibuggyantak, ahogy még egy utlsót kiáltott, majd csendben elaludt.
- Felség, a királyné látni szeretné a kis herceget. - jött be meghajólva egy szolgáló.
- Akkor jöjjön ide. - nézett dühösen az üzenet hozójára Deamon.
- Arra kért vigyem le neki a babát, felség. - lehajtott fejjel beszélt a lány.
- A gyermek az anyával marad, akinek pihennie kell. Ha látni szeretné a királyné a kis fiúnkat kénytelen lesz ide jönni, mond meg neki. - olyanok voltak a szavai, mint a pengék, ellentmondást nem tűrőek.
- Deamon, hagyd, letudom vinni hozzá. - próbáltam csitítani a férjem. Ő azonban hallani sem akart róla, hogy felkeljek.
A szolgálólány meghajolva kiment egyenesen a királynéhoz.