Sárkányszem | Sárkányok háza

Árnyak és suttogás

"Daenys felemelte kardját feje felé és megindította végzetes súlytást."

- Daenys ne - hallatszott a távolból Daemon hangja.Megállt a keze, a kard csak lebegett a levegőben.
Daenys a hang irányába fordult.

Ezt a pár másodpercet kihasználva, Aemond felpattant és egy mozdulattal kiütötte Daenys kezépől a fegyvert. Majd kisodorta a lábát. Daenys a földre esett. Aemond fölé térdel. Kényelmesen ráült a csípőjére, de rá nem nehezedett. Tartotta annyira, hogy ne tudjon felkelni.

- Szerintem már most válaszolhatnál az első kérdésemre? Vagy várjak amíg megadod magad? - mondta Aemond és Daenys haját a füle mögé tűrte.
Odahajolt, az arcuk pár centire volt csak egymástól.

- Hogy lehet......? - ám nem tudta befejezni a momdatot .

Aemondot hirtelen a vállánál fogva megragadta Damon és mondhatni, gyakoroltatta vele a sárlány nélküli repülés. Egy pillanat alatt felpattant.
Kezét nyújtotta Daenysnek és felsegítette. A lány dühös pillantással tette kezét atyjáéba. És kecsesen felálkt. Leporolta ruháját.
Damon és Aemond farkas szemet néztek.Nagyjából tíz centire álhattak egymástól. Daenys szemforgatva belekarolt atyjába.

- Gyere Damen menjünk. - és elhúzta Aemond mellet.

- Ne felett szépség, hogy tartozol pár válasszal. - kiáltott utánuk Aemond gúnyosan

- Mi volt ez? Alicent egyik fia, aki nem mellesleg az egyik legnagyobb sárkány lovasa..... Na jó inkább ki se mondom mibek tűnt amit csináltok.

- Ez csupán fegyveres harc, és kérlek ne sértegess tudod én a keskeny tengeren tűli kán özvegye vagyok . Miután három napja elhuny a férjem. - mondta teljesen higgadtan.

- Igen véletlenül halálra égett. Hallottam hírét. - Damon pontosan tudta, hogy az a céletlen nem is olyan véletlen, hisz ő engedte meg lányának, hogy megszabaduljon férjétől, akit nem mellesleg Daenys gyűlölt mióta megismerte.

-Amit akartatok a tiétek és a nép eddig is nekem engedelmeskedett, így a hadseregetek is megmaradt. És én is nyugodt lehetek.-Mondta Daenys és leült a hátsó udvarba a kőpadra. Fejével intett édesapjának, hogy csatlakozzon, de Damon csak állt.

- Ez igaz, de van még egy probléma, holnap tanácskozás van a nemesi családok előtt és többek feltett szándéka, hogy fattyúnak nyilváníttassák öcséidet. Sajnos az efyik ilyen személy Rhaenys és anyád nem tudta meggyőzni Tennél egy próbát? - kérdezte Damon nyugodt és kimért hangon

- Így vagy úgy igen atyám.

- Csak beszélj, semmi más.

Daenys bólintott és elindult a hátsó udvar másik végébe ahol Rhaenys és testvérei Baela és Rhaena álltak.

- Üdvözöllek titeket. - köszönt Daenys elbűvölő hangon.

- Nővérem -ölelték át egyszerre ketten. - Örülünk , hogy eljöttél.

- Jó újra látni titeket , de renéoem nem haragudtok meg, ha most arra kérlek titeket, hogy had beszéljek Rhaenyssel, de utána lemehetnénk a tengerhez. Fürdeni- az utolsó szót már csak suttogta, hogy senki se hallja rajtuk kívül.

- Hogy tudnánk rád haragudni, - mosolygott Baela

-Akkor a hátsó kapunál várunk.- fejezte be Rhaena

A két lány elsétált az előbb említett irányba. Daenys már nem mosolygott úgy mint az előbb.

- Gond olom sejted, hogy miről akarok beszélni veled és .........

- Ne us folytasd, nem érdekel. - vágott közbe a sosem volt királynő - A fiam gyilkosainak nem teszek szívességet, Főleg, hogy nem is a gyermekei.

Daenys körül nézett senki nem állt körölüllök .

-Igen megértem, de egy dologban nics igazad, a szüleim nem a fiad gyilkosai. Sőt ha megesküszöl, hogy nem támadsz anyám ellen és hűséget fogadsz neki ,annak ellenére, hogy a király halála után nem fognak sokan mellé állni, akkor elmondom mitörtén 4 éve azon a bizonyos éjszakán.

- Mit tudnál mondani, amiért így tennék, nekem nem maradt semmi más csak Baela és Rhaena

- És Laenor, mert nem halt meg.

- Nem tudsz becsapni, a sját szememmel láttam a holttestét.

- Egy testet amiről leégett a két legfőbb ismertető jegye , az arca és az eltéveszthetetlenül szőke haja. Megegyezett Raenyrával, hogy játszák el a halálát, hogy megszökhessen innen. Nem tartottad szokatlannak, hogy a sárkánya is eltűnt?

- Ha ez igaz, most hol van és miért nem keresett? Vagy miért bem üzent?

- Azt mondta, neki elég ha tudja hogy jól vagy. Szívesen elárulom, hogy hol van, de esküdj meg, hogy anyám mellé állsz.

- Megesküszöm mindenre, amit szeretek, hogy bármi történjen is anyád Raenyra királynő mellé állok. Viszont azt, hogy férjem öccse Vaemon hogy tesz, arról nem esküdhetek.

- Nekem elég a te esküd és hogy Laenor hol van csak mi tudhatjuk. Ott él ahol én. A serefeim főkapitánya éli boldogan az életét szabadon. Az tesz amit akar. De ezt neked küldi. Azt mondta, hogyha el kell monda od, akkor már adjam át.

Daenys egy Valeryon pecsétes levelet nyújtott át. Majd negfordult és a hátsó kapu celé vette az irányt.

- Köszönöm. - szólt utána könnyes szemmel Rhaenys

Daenys visszamosolygott majd futva ment a kapu felé. Két huga már várta.

-Indulhatunk? -kérdezte Daenys csínytalan mosollyal.

Lesétáltak a hosszú kölépcsősoron. A tengeroarton pár perces séta után beértek egy öbölbe, ahová a palotából nem lehetett rálátni. Levetették ruháikat és boldogan rohantak a vízbe. A tenger kissé hideg volt, de nem foglalkoztak vele. Úszkáltak, bolondoztak. Baela és Raena még össze is fogtak Daenys ellen, akit adfig fröcsköltek, míg a lány le nem bukott a víz aká és a le nem húzta öket is a lábuknál fogva.

- Atyánk megint miért rohant oda hozzád? - kérdezte Baela nevetve?

- Gondolom szokás szerint párbajozni óhajtott, a kedves nővérünk -mondta gúhyosan Rhaena és utánozta Daenys fejtetartását és arckifejezését. - Vagy csak szimplán megölt valakit, aki bántani merte a kisöccseit.

- Az utóbbi, az előbbi indokával. - válaszolt nevetve Daenys

Mind a hárman nevettek. Még beszélgettek egy darabig, ám hirtenel egy hang zavarta meg őket.