Sárkányszem | Sárkányok háza

Lakoma 2.

Az egyik szolga egy hatalmas egyben sült disznót tett Aemond herceg elé.

Lucerys egy kaján vigyort ejtett Aemond felé. Aemond egy pillanattal később, kissé az asztalra ütve fellállt, és magasba emelte serlegét.
Felállt.

- Szeretnék köszöntőt mondani. Drága unokaöcséimre. Mióta utoljára találkoztunk, felnőtettek. Erős férfiakká értetek. - hangsúlyozta ki az utolsó mondatot.
Aegond magában nevetve emelte magasba a poharát, testvére szónoklatára.

Jacerys felállt, és elindult Aemond felé.

- Mit merészeltél mondani? - mondta indulatosan, és behúzott egyet Aemondnak.
Aemond válaszképp fellökte a fiút, és kardját, torkának szegezte.

Helenát Otto odébb vitte, behogy bármi baja essen a törékeny leánynak. Rhaena is közbe akart lépni, ám Baela igyekezett minél távolabb vinné a hercegektől.

Lucerys is felállt és indult segíteni testvérénak, ám Aegond a fejét a faasztalhoz szorította.

Daenys mielőtt még atyja vagy a katonák elkaphatták volna felugrott és késével elkapta Aegont nyakát. A férfi elengedte Luceryst és arra ment, amerre a kés vezette. Lucerys felegyenesedett, ám mielőtt bármit tehetett volna, Daenys intett a fejével, hogy menjen. Lucerys mindig engedelmeskedett, ha a nővére szólt neki.

- Herceg, tedd el a kardod kérlek, mielőtt megcsúszik a kezem - mondta Daenys.

Aemond meglepett arcot vágott. Ez a hang olyan ismeretlen volt számára. Hisz ez nem Daenys hangja, nem az a csinytalan, de még is titokzatos hang. Nem .
Ez a hang könyörtelen volt. Egy rideg érzelem mentes hang.

Aemond elhúzta a kardot. Jacerys felállt és egy katona hátolról elkapta és elhúzta onnan. Daenys is elengedte Aegont. Majd hátrébb lépett.

Alicent odlépett Aemondohoz? - Ezt miért keplet? - súgta a fülébe.

- Én büszke vagyok a származásomra. Ám úgy látom unokaöcséim, már sokkal kevésbé.

Jacerys ismét Aemondnak akart támadni.

- Várj, várj! - hangzott Daemon szályából az utasítás.

Jacerys elé állt és felé sétált. A fiú hátrált. Daemonba a világért sem kötött volna bele.
Daemon megfordult és Aemond elé lépett. Karjait összekulcsolta, és kihúzta magát. Daemonnnek maga a meghelenése is, maga a megtestesült erő. Aemond nem mozdult. Csak arra gondol, hamost elsétál, akkor meghátrált Daenys szeme láttára. Aemond kivonta kardját. Alicent összerezzent.
Daemon rátette kezét a sötét nővérre.

- Jól gondold meg mit csinálsz. - mondta figyelmeztetőn Daemon. Aemond ugyan úgy állt, kivont karddal.

- Ha jól sejtem, ez egy párviadalra való kihívás! Bármíly gyenge is, de az - lépett a két férfi közé Daenys. - De én azt javaslom, hogy a kivilágított dísztermet válasszátok a párbaj helyszínéhez. - Daenys felettén vidám hangon közölte mindezt.

Alicent remegett, kiáltani akart, hogy szó sem lehet róla, ám a félelemtől nem jött ki hang a száját. Rhaenyra, pedig fiaival veszekedett,hogy térjenek vissza hálókörletükbe, az, hogy Daemon Aemond ellen párbajozott nem rémítette meg. Tudta, hogy Daemon erősebb és jobb vívó, mint Aemond. Ha meg bármi rosszul sülne el, Daenys szó nélkül közbeavatkozik.

*Díszterem.

Daemon és Aemond 10 lépésre álltak egymástól.Daenys közöttük.
A többiek a trónlépcsón álltak, hogy még véletlenül se zavarhassák meg, a párbajozókat. Alicent Ottoba kapaszkodva remegett.

- Egyetlon dolgot tisztázzunk, a párbaj meddig tartson?

- Ti megőrültetek? - hasított át Alicent hangja a termen. - Ez nem kérdés, ennek itt el sem kellett volna hangzani! A párbaj megadásik tart! A királyné parancsolja.

-Rendben felség! - mondta gúnyosan Daenys. - Harcosok, a párbaj indul. Daenys karcsú léptekkel lépett ki a két férfi közül.

Daemon kivonta a sötét nővér. Aemond ugyan így tett. Az első lépést Aemond tette meg, lasan befeszült izmokkal közelített a nyugodtan álló Daemon felé. Hirtelen súlytott le ám Daemon könnyű szerrel hátította, majd azzal a lendülettel visszatámadt. Aemond hasának magasságában szúrt. A fiú elugrott a szúrás elől. Daemon folyamatosan tadott szüntelen, Aemond próbálta igyekezett az összes őt ért támadást hárítani, ám az egyik sulytás a karján felhasította a ruhát és a bőrfelszínét.
-Alicent eltakarta szemét.-
Aemond vállához kapott, ám alig volt ideje, hisz a következő szűrás ismét felé közelített. Ezt már jól tudta hárítani, és azzal a lendülettel visszatámadt, minden erejével. Ez volt a legnagyobb hiba amit elkövethetett. Daemon kifordult a döfés elől. Aemondot tovább vitte a lendülete. Daemon egy jól irányzott rúgással eltalálta Aemond térhajlatát. A herceg összeesett. A kardját kiejette a kezéből. Amint tudott, megfordult, ám Daemon pengéke egyenesen a torkának szegeződött. Kezével a földet tapogatta, hátha megtalálja a kardot, ám a kard túl messzire csúszott.
Daemon legugggolt Aemond mellé a kard pengélyét, a torkához fordította. Hanlakn, hogy csak ők hallják ezeket a szavakat intézte a herceghez.

- Ha nem tartod magad távol Daenystől, ez a kard, a fejedet fogja ketté szelni világos. - Ezt már hangosan folytatta. - Megadod magad, vagy a halált választod?

A herceg kénytelen kelletlen feje felém emelte kezeit.

- Győztél Herceg!- mondta ki végül.
Lehunyta a szemét és hátrahajtotta a fejét.