Míly szép a beteljesedett, tiltott szerelem. Még milyen szép egy ilyen tiltott gyümölcs. De a vér az vér . Tartja a legenda, az első tisztavérű Targaryennek még sárkány szeme volt. Ezzel hajtva uralma alá megannyi sárkányt.
De ha nem csak neki. H...
"Daenys elvette és Aemond szobájához ment. Majd benyitott és ismét becsukódott, a hatalmas ajtó."
- Üdvözöllek. - lépett az ágyon fekvó Aemondhoz.
A herceg cseppet sem mozdult.
- Szerintem még van időm. Ugyhogy menj kérlek.
Daenys sóhajtottvegyet és Aemond fejére tette a neki szánt ruha kupacot.
- De előbb vedd fel, addig elfordulok. - mondta Daenys közlékenyen.
Aemond levvette fejéről a ruhákat és visszadobta Daenysnek.
- Atyád az egész családot vacsorázni hívta, így kérlek ne légy makacs. Mellesleg, szerintem felettébb jó fog állni. -mondta Darnys egy kis csínytalansággal a hangjában. Aemond mérgelődve felállt és elvette Daenystől a ruhát. A lány odasétáltvaz ablakhoz és kifele merdet.
Aemond levette ruháit. Ahogy a nehéz ruhadarabok a földre hullottak Daenys egy efy pillanatra hátra pillantott. Majd elkezdte felvenni a Daenys által hozott ruhákat.
- Segítenél? Kérlek. -mondta Aemond, egy Daenys számára érthetetlen pimaszsággal a hangjában, ám amikor megfordult rájött.
Aemondon nem vilt összegombolva a felső. Daenys egy pillanatra elpirult ám utána egyből uralkodott vonásain. Aemond hasán gyünyörű, ívesen kidomborultak a kockák. A mellizma kerekbés feszes volt. Olyan volt, mint egy isten, egy tökéletesen sima bőrű isten. Közelebb sétált és vékony ujjaival elkezdte begombolni a herceg ingjét. Először a legalsó gombot, majd egyte feljebb. Aemond kezével Daenys ezüstös haját csavargatta az ujjára. Már csak pár gomb hiányzott, amikor Aemond mind a két kezét megfogta. Rászorította mellkasára és mélyen a lány szemét nézte.
- Nem úgy volt, hogy utálsz engem herceg?
- De, gyűlöllek is, ám a gyülölni sokféle képpen lehet. Például gyülölöm, hogy gyönyörű szemeddel megbabonázol. - hirtelen felkapta Daenyst.
A hercegnő átkulcsolta lábával nagybátyja derekát.
- Így jobban eléred az utolsó gombokat.
Daenys egy pillanat alatt minden gombot begombolt. Kezével gyengéd Aemond hajá túrt. Hátra igazította hosszú ezüstös haját. Mind a két oldalról egy nagyobb adag hajat, hátol a tarkójánál összekapcsolt. Olyan volt,mint egy "korona". Aemond mosolyogva figyelte, ahogy a hercegnő a haját igazítja. Ám hirtelen hangos kiabálas hallatszott a szomszég folyosóról, ahol Diana van.
- Tegyél le kérlek. -kérte a Aemondot Daenys.
Aemond kissé habozva, de letette. Daenys kirohant az ajtón, ami nyotva hagyott maga mögött. Aemond követte pár másodperc után. Daenys berontott Diana szobályába. A lács a sarokban hadonászott egy kardal, két katonája, pedig próbálta nyigtatni.
- Mi történt - kérdezett Daenys ám kérdésére mindenkitől választ várt.
- Hercegnő, a lány a földön ülve aludt el, fel akartuk emelni az ágyába, mikr felébredt, és a sikoltás, már kegyed is hallotta.
- Ők is bántani akartak, de most nem hagyon.
Hadonászott a lány a karddal. És ekkor az ajtóban feltűnt Aemond. A lány amint meglátta lefagyott.
- Azt ígérted megvédessz, de idehívtad a másik szörnyeteget.
Daenys hátra pillantott, majd vett egy mély levegőt.
- Aemond herceget kísérjétek vissza a szobályába, mindjárt megyek.
- Mi? - ertetlenkedett Aemond.
- Nem megy innen senki. - lépett előre Diana és kardját Aenond nyaká ak szegezte. - Ugyan olyan, mint a bátyja hercegnő, semmivel sem jobb. Nem hagyom, hogy bántson.
- Diana ő nem bánt engem. És téged se bánt itt senki. Holnap elmegyünk, mondtam, így kérlek, add ide azt a kardot és aludj.
A lány lassan leengedte a kezét. Daenys kivette kezéből a fegyvert és vissza adta tulajának.
A lány leült az ágyára. Daenys rámosokygott, majd kiment. Aemond követte, elég ideges kett, mert Daenys neki nem említette, hogy holnao menneknis el.
Ahogy a szobába értek, a hercegnő megfordult és megpróbált közeledni nagybátyjához, ám nem hagyta .
- Mi az, hogy holnap elmész? És mit keres itt, nővérem szobalánya?
- A kedves bátyád, megerőszakolta azt a szegény lányt és anyádnak még volt képe egy zacskó aranyat adni a lánynak, hogy hallgasson. És igen holnap a családommal együtt eltűnök. Napkeltekor visszamegyek a keskeny tengeren túlra. Majd honapokkal később ismét férjhez kell mennem valakineh, akinek nagy a hatalma. Mert kell a sereg. Hisz ha a király meghal, anyád, vagy Otto kiadja a parancsot anyám megöletéséee, hisz akadály iszákos bátyád trónra ültetésében.
Aemond elfordukt és az ablakhoz sétált. Kifelé merengett, és gondolkozott. Bátyja viselkedésen meg sem lepődött, ám amit Daenys utána mondott..... Nem tudott veke dűlőre jutni.
Daenys mellé lépett.
- Viszont, ez nem azt jeleni, hogy mi nem találkozhatunk. Hisz sárkányaink bárhová elvisznek.- Simult Aemond vállára.
[Annyira hihetetlen volt Daenys számára is, ez a furcsa bizsergő érzés. Hisz csak 2 naoja találkoztak először. Sosem gondolta volna, hogy valaha érezni fog. És Aemond sem gondolta, hogy az, amit a legjobban el akart kerülni, hogy házasodjon. Most leghőbb vágya. ]
- Mellesleg, mit azólnál hozzá, ha megmutatnám az én ruhámat is. - Daenys csinytalanul felkapta az ágyon lévő ruhát . - Addig öltözz vedd fel a bőringedet, kiváncsi vagyok rá... -harapta be ajkát a hercegnő.
És Daenys kifordult az ajtón. Aemond még pár másodpercig nézte azt a pontot ahol a lány eltűnt. Majd úgy tett, ahogy Daenys kért. Felettéb jól állt neki a ruha. Daenys átment az egyik üres szobába. Lassan felvette vadonat új ruháját. Szokásához híven vad és kihívó ruha volt. A vörös anyag, aranyló szaténnal keveredett. Ékkövekkel volt kirakva.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Lassan sétált a folyosón. Aemond az ablakból nézett ki. Daenys halkan osonva jött be a szobába. Felettéb elégedett volt magával, mert Aemondnak tökéletesen állt a ruha.
- Na mit gondolsz? -mondta Daenys.
Aemond megfordult, amint meghallotta a hercegnő hangját.
