Sárkányszem | Sárkányok háza

Árnyjáték

"Had mutassam be legidősebb gyermekünket Daenys Targaryent "

Daenys lépett, nem is inkább ki libbent a hatalmas függöny mögül, ahol eddig állt. Kecses, karcsú mozgása pont ilyan volt mint édesanyjáe, mikor fiatal volt. Ez egyből feltűnt Viserysnek. És az a merész kihívó, de még is békésnek tűnő tekintet, pont mint Damon. Ám a szeme, a szemén nem tudott dűlőre jutni. Kettős érzelmek ragadták el. Nem tzdta eldönteni, hogy ez egy csoda, vagy egy baljós démoni jel.

- Nagypapa. - ezúttal Daenys meghajolt.
A korábbi dacnak hűlt helye volt. Odalépett az ágy mellé. Mosolygott, ami ritka, hisz Daenys csak ritkán mosolyogott 16 éves kora óta.

- Bámulatos, mennyire hasonlítasz anyádra, csak a tekinteted, az a tiéd Damon. - nézett öccsére

A király szívében nem volt harag, az iránt, hogy oly sok éven át eltitkolták. Így a halálhoz közeledve, megbékélt a sorsával. Nem akart semmi mást, csak kiélvezni a családjával töltött utolsó pár napot.

- Köszönöm Nagyapa.

- Raenyra, - Kezdett volna bele Viserys, de elkezdett köhögni, és nem akart szűnni.
Az orvosok félretoltak mindenkit, és mindent megpróbáltak, hogy abbamaradjon. Nagy nehezen szerencsére sikerült, de Viserys még egy árnyalattal fehérebb lett.

- Ha nem nagy kérés, később vissza tudnának jönni, a királynak most pihennie kell. - mondta a főorvos.

Rhaenyra nem akart mozdulni. Damon nyugtatón a vállára tette a kezét. Halkan a fülébe súgta " Gyere, nem lesz gond " Pedig ő maga sem volt biztos benne, hogy így van. Daenys is habozott. Damon tekintetét kereste. Atyja fejével intett, hogy menjen ki és a megbeszélt helyen várjon. Daenys meghajolt majd kiment.
Ahogy kilépett, elfordult balra és a folyosó végén odéb tolt egy téglát. A falban hirtelen rész nyílt. Daenys bement a titkos ajtón. Bezárta maga mögött. A folyosónak két elágazása volt. Daenys nem itt nőt fel, de Damonne rengeteget tanulmányozták a vár alaprajzát. Így Daenys pontosan tudta merre kell mennie. Elfordult balra. Ibben csak egy lépcső vezetett fel. Felsuhant a lépcsőn és zsákutca. Ám ez a fal 8s egy átjáró volt. Kihúzott itt is egy tégkát, majd belépett egy szobá. Damon régi toronyszobálya, ahol apja már várta.

- Hogy értél fel előbb? Hisz a rövidebb úton jöttem.

- Daenys Daenys. - ismételgette kissé humoros ironiával lánya nevét.

- Miért kérettél atyám? - kérdezte a lány vidám harcias tekintettel.

- Gondolom sejted.- kezdett bele lassan Damon - Ha a bátyám az éjjel, meghal, és holnao a tanácskozáson nem jelenik meg, a nyers erőn kívül nem sok mindenünk lesz a zöldek ellen.

- És az erő alatt a sárkányomra gondolsz. - vágott közbe Daenys, de Damont nem zavarta, hagyta hogy Daenys maga jöjjön rá mit is kér tőle pontosan. - Ha be hozom, emberek köze, vagy ha összetalálkozik az egyik számára ismeretlen sárkánnyal, vagy csupán valaki rám támad, hogy fogom megfékezni? - hallatszott a lány hangjan nem kevés aggodalom.

Damon két kezét vállaira tette. Mélyen lánya szemébe nézett. Majd lassan leengedte szemhélyát, ami egy pillanatra elvonta szemétől a világosságot. Daeny homlokát atyja vállára hajtotta. Gyengéden megsimogatta lánya gyönyörű hófehér hahát.
Daenys visszaegyenesedd és egy lépést hátrált. Kissé kesütötte tekintetét. Majd így szólt.

- Van még valami, amiről tudnod kell, ám anyámnak kérlek ne említsd csak aggódna. - Damon bólintott. - Aemond anyám féltestvérével vívott kis párbajomnak, volt egy aprócska tétje, de mivel Aemond leterített, miután szóltál. - Daenysnek csepp düh költözött égő vörös aurájába. - És kénytelen vagyok találkozni vele, mert elhívott vacsorára.

Damont már a fekénél kerülgette a nevetés, de nem az a vidám jó ízű kacaj. Ez sokkal inkább volt megvető, felháborodó és dühhel itatott. Ezen érzelmek teljes mértékben az előbb említett Aemond felé irányultak.

- Mond atyám, mit kívánsz mit tudjak meg tőle, vagy holnapi terveikről. Vagy bármiről.

- Először is, kégy óvatos vele. Aemond kiszámíthatatlan. És tudj meg mindenről minél többet. - hirtelen elhallgatott.

Kezét szája elé emelte. Intett Daenysnek, hogy menjen arra emerről jött.

- Vigyázz Aemondal. - csak ennyit.suttigott az éppen távozó Daenysnek.

A lány besurrant a kőfal mögé, és erősen az ajtóra tapadt fülévslel. Az ajtó nyikordulását hallotta, majd lassú nyugodt léptekke jött be valaki az ajtón.