𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )

NEGYEDIK FEJEZET: Eltűnések és szívességek

Ha jobban belegondoltam a kézzel fogható tényekbe, akkor igazából arra jutottam, hogy a völgyből mindig is tűntek el emberek.

Csak a furcsa az volt, hogy az eltűnt személyek tömkelege inkább fiatalkorú volt és középiskolás.

És valljuk be: A város lakóinak körülbelül az egynegyede, ha 0 és 20 év között mozgott. Mégis ők tűntek el.

Viszont a legérdekesebbnek mégis azt találtam, hogy nem folyamatosan, csak bizonyos időközönként. Minden évszakban az adott hónap közepe után vettük észre a hiányt.

Mindig ugyanazok a hónapok voltak:
Március, Június, Szeptember, December.

Ilyenkor a rendőrök átlépték az iskola kapuját és elözönlötték a Redbrook Gimnázium folyosóit, hogy a diákokat kihallgatva járjanak utána az eltűnéseknek.

Emlékszem tizennégy voltam, amikor először hívtak be az igazgatói irodába nyolcadik tavaszán.

Aznap azt gondoltam, hogy valószínűleg az előző napi verekedés miatt hívattak. Természetesen nem én kezdtem, csak történetesen én fejeztem be és az egyik felügyelőtanár már csak azt látta, hogy kivertem annak a gyereknek a fogát, aki heccből úgy gondolta, hogy igazán vicces lenne egy döglött békát csempésznie a táskámba.

Az ujjaimat tördelve léptem be az igazgató irodájába. Már láttam magam előtt, hogy ki fognak csapni.

Anya és apa nagyon dühösek lesznek és elkobozzák az XBOX-omat! – gondoltam akkor.

Aztán megpillantottam a két rendőrt az irodában, akik azonnal felém fordultak, ahogy meghallották, hogy az igazgató titkára beengedett. Amikor az idősebb rendőr (aki férfi volt) rám nézett, szinte abban a pillanatban teljesen összezsugorodott a gyomrom és hányingerem lett.

Tisztán emlékeztem, hogy mi volt a legelső gondolatom:

Lehet az XBOX nem is fog hiányozni a börtönben, ugyanis biztos, hogy oda fognak vinni.

Bár igazából ez egy hülye gondolat volt.
Miért csuknának le, csak mert kivertem egy fiú fogait? Feljelentettek talán emiatt?
De hát ő kezdte!

A másik rendőr egy nő volt, aki kedvesen mosolygott rám, ezért kicsit megnyugodtam. Vagyis, még mindig bennem volt, hogy lehet ez egy új módszer, hogy beszédre bírják a bűnösöket.

Az igazgató megkért, hogy foglaljak helyet. Így tettem. Aztán a rendőrnő bemutatkozott; Ashley volt a neve. A férfi csendesen álldogált, összefonta maga előtt a kezeit és nem szólt egy szót sem. Nem néztem rá, csakis a nőre összpontosítottam, aki beszélgetni kezdett velem.

„Hogy hívnak" – kérdezte.

„Harry Edward Styles. De hívjon csak Harrynek, kérem!"

„Hány éves vagy?"

„14."

„Szeretsz ide járni, Harry?"

„Igen."

„Ki a legjobb barátod?"

„Liam."

„Mit szoktatok csinálni vele?"

„XBOX-ozunk."

Először rutinkérdéseknek tűntek. Átlagos felteszem-felelsz kérdések. Semmi rossz ómen, vagy kicsapásra utaló jel, hogy most azonnal letartóztatnak.