𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )

TIZENKETTEDIK FEJEZET: Kérdőjelek

Ez biztosan valami rohadt nagy átverés show! – fordult meg a fejemben egyből ez a gondolat.

A kezemben szorongatott újság kicsúszott az ujjaim közül, amikor a Tomlinson fiú elvette azt. Miután ő is áttanulmányozta, láttam az arcán a pillanatnyi értetlenséget.

━ Ez lehetetlen! – mondta végül a homlokát ráncolva és felnézett rám. – Harry, mi ez?

Bárcsak tudtam volna a választ!

━ Vagy Vissza a jövőbent játszunk, vagy valaki kurvára egy Truman showba varázsolt minket... – böktem ki még mindig sokkosan beletúrva a hajamba. Az agytekervényeim olyan sebesen jártak, hogy nem tudtam reális választ adni. – Vagy beadtak nekünk valamit és az Eredet egy elbaszottabb változatát éljük át. – mondtam ki továbbra is a hülye ötleteimet. Talán azért, hogy oldjam a gyomromban keletkezett bombát, ami bármikor felrobbanhatott.

━ Mi a fenéről beszélsz? – kérdezte értetlenül mire csak megráztam a fejemet.

━ Több filmet kellene nézned! – jegyeztem meg, majd nemes egyszerűséggel elindultam a park mellett sorakozó üzletsorok felé, amik a lakások aljában voltak. Louis persze sebtében követett.

━ Állj már meg! Mégis hova mész? Mi történt a várossal? – bombázott meg kérdéseivel, de igazából én sem tudtam több magyarázattal szolgálni, mint ami a szemünk elé tárult.

1986. Lehetetlen!
Ha nem néztem volna annyi filmet, amennyit, vagy nem olvastam volna mind erről most valószínűleg ugyanolyan tudatlanul állnék ehhez az egészhez, mint a fiú.

A cégérek mind ugyanazt a hangulatot adták. Éljen a nyolcvanas évek!
Színek káprázata, jó vastag dőlt betűk. Az emberek stílusa szinte üvöltött arról, mintha most jöttek volna egy Queen koncertről vagy éppen egy konszolidáltabb munkába tartottak volna. A kölykökön McFly-os mellények voltak.
Mikor is jött ki a film? 1985-ben, hát persze!

━ Harry! – kapta el a kezemet Louis. Felé fordulva már éppen szóltam volna neki, hogy engedjen el, de aztán megláttam a szemében az őszinte félelmet és kétségbeesést. – Mi folyik itt? – kérdezte rekedten.

Hogyan is tálalhattam volna finoman a dolgot?

━ Nem tudom hogyan, de azt hiszem valahogy visszakerültünk a múltba. – feleltem egyszerűen. Rövid ideig csak nézett rám, aztán zavartan elnevette magát.

━ Oké... Abbahagyhatod bármilyen szívatás is ez!

Pontosan úgy néztem rá, hogy egyből ráébredt: Nem, én rohadtul nem szívattam őt.

━ Várj! Tényleg azt mondod, hogy... harminchat évet jöttünk vissza? Mégis hogyan?! Ez lehetetlen!

Egészen eddig én is így hittem. – gondoltam magamban. Ám más nem adott magyarázatot. Hányszor is képzeltem már el, hogy valahogyan rájövök az időutazás csínjára és visszamegyek az időben, hogy én is ezekben az években élhessek! Én nem a 21. századba való voltam, nekem jóval előbb kellett volna születnem.

Bár volt előnye mindannak, hogy szerettem minden ilyen filmet és történetet. Legalább engem nem vágott hátba, hogy ilyesmikre gondoljak teljes komolysággal.

━ Fogalmam sincs hogyan vagy miért, de nem tudok más magyarázatot adni. Az összes dolog kérdőjeleket hagy maga után... De látod ezt itt! – mutattam magunk köré. – Minek neveznéd ezt, ha nem időutazásnak?

Elhallgatott és csak lesütötte a szemeit. Valószínűleg bolondnak nézett és nem hitt nekem. De ez aligha segített a helyzetünkön.

━ Miért csinálod ezt velem? – kérdezte csendesen. Megforgattam a szemeimet. – Beadtál nekem valami drogot? – pillantott fel rám. – Én esküszöm nem akartam neked soha rosszat... Brian erőszakolta rám a dolgot! És tényleg igaz volt minden, amit mondtam...