𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )

HATODIK FEJEZET: Lehetetlen helyzetek

Van egy alapvető tévhit a drogosokkal kapcsolatban: Nem azért használnak drogot, mert az menő. Azért használnak drogot, mert könnyebb valami olyannak a függőjévé válni, amit bárkitől megkaphatnak. Könnyű azt állítani, hogy a fiatalok csak azért drogoznak, mert az szerintük annyira király dolog.

Azért drogoznak, mert képtelenek máshogy elfojtani a bánatukat. Kell valami, amivel képesek tompítani a bennük tátongó űrt.

De nyilvánvalóan nálunk is egyszerűbb volt ujjal mutogatni. Azért féltek tőlem, mert nem ismertek. Azt gondolták, hogy én is csak egy lecsúszott drogos vagyok. Kezdetben lehet, hogy tényleg ebbe az irányba haladtam, de amikor anya beteg lett, letettem erről.

Árulni egyébként is jobb bevétellel járt, mint csak venni, de nem profitálni belőle azon kívül, hogy már a húszas éveimre valószínűleg nekem kampec lett volna.

━ Késnek. – jegyezte meg mérgesen Zayn, amikor a focicsapat öltözőjében vártunk a fiúkra. Már vagy a harmadik cigarettáját szívta.

━ Ilyenkor ugye nincs edzésük? – kérdezte az ujjait tördelve Niall.

Meglehet talán tényleg nem volt túl jó ötlet magunkkal hoznunk. Zayn legalábbis osztotta ezt az érvet és amikor aznap Niall nem volt velünk, folyton ezt hallgattam tőle. Én pedig lerendeztem annyival, hogy „Fejezd be a picsogást végre és ne legyél már egy rohadt kislány!" Aztán a nap hátralevő részében nem is igazán szólt hozzám.

━ Nincs. – válaszoltam a szőke hajú fiú kérdésére. – Brian ki is nyírná őket, ha megtudná, hogy doppingot vesznek.

━ És hogy tőlünk veszik. – tette hozzá Zayn.

Niall látszólag ideges volt, ezért leült az egyik szekrénysor előtti padra, ahol a fiúk öltözni szoktak és próbálta megnyugtatni magát, hogy nem fogják kicsapni.

━ Miért utál téged ennyire? – szólalt meg rövid hallgatás után.

Összenéztem Zayn-nel, de ő csak beleszívott a cigarettájába és ismét az ajtó felé fordította a tekintetét. Niall előtt volt egy titkunk. Vagyis nem igazán mondanám annyira titoknak, inkább csak egy részlet, amit évek óta nem mondtunk el neki.

Mindenki tudta, hogy Brian Campbell ősellensége én voltam. Már persze ha az embernek lehet ősellensége. De a lényeg: Valamikor elsőben, miután megismertem Zaynt és együtt téptünk be a folyónál, pont belebotlottunk Biranbe, a Radbrook gimi újdonsült sztárfocistájába és a bandájába. Brian jó focista volt ez tény, de egyben egy oltári nagy fasz is. Nos, bár ő is csak elsős volt, viszont már akkor odavolt érte mindenki. Főleg a suli edzője.

Azt mondta, hogy vele megnyerhetik az akkori bajnokságot.

Ám, Zayn és én... Nos tettünk róla, hogy ez ne így legyen. Aznap este a folyónál belénk kötött és olyan dolgokat vágott hozzánk, amiket nem kellett volna. A bandája adta alá a lovat és kicsit elszállt vele a frissen kapott hírnév. De nem számított arra, hogy mennyire is törékeny lehet ez a hírnév.

Zayn és én drogot csempésztünk a szekrényébe. Pontosan a bajnokság napján. És mint minden meccsen, ott is volt egy doppingteszt. A szekrényt ilyenkor nem szokás átkutatni, és ezzel Zayn is tisztában volt. Ezért is hívta fel az egyik doppingtesztelő figyelmét arra, hogy mostanában eléggé elterjedt a fiúk között a szóbeszéd, hogy az öltözőben dugdossák ezeket a kis csodaszereket.

Mondanom sem kell, hogy Zayn-nek mennyire megnyerő volt a dumája és az ahogyan előadta. Még a meccs előtt átkutatták a fiúk szekrényét és bizony Biran Campbellt kizárták a játékból.