𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )

NYOLCADIK FEJEZET: Az üveg bosszúja

A havat vér borította. Frissnek tűnt, ám ahogy a fehérségbe olvadt egyre erősebb volt a színe. A fiú lassan emelkedett fel, a ruháját is a vörös szín áztatta. Könnyes szemekkel nézett rám. Tekintetében fájdalom volt.
Annyit mondott: Most már boldog vagy?

Riadtan keltem fel. A ruhám a testemhez tapadt és alig kaptam levegőt. Teljesen kivert a víz, a homlokom pedig lángolt. Sokszor gyötörtek lázálmok. Olykor a vécé fölé görnyedve hánytam egy rosszabb után. De meglehet mindez akkor azért ütött szíven ennyire, mert a buli nem sikerült valami fényesen...

December első hétvégéjén rendezte meg Dybell Johnson a házibuliját, ami mondjuk úgy, hogy nem aratott mindenki körében nagy sikert.

Ám lehet túlságosan előre szaladtam... Ugyanis több mindent történt ott, mint amit képes lettem volna feldolgozni.
Túl sok minden történt...

[ 12 órával ezelőtt ]

━ Hol voltál? - kérdezte tőlem Zayn, amikor besétáltam Dybellék ajtaján. Már javában folyt a buli és nem kicsit késtem. Annyira nem zavart, mivel nem is szerettem volna jelen lenni, csakis azért jöttem, hogy eladjak. Sürgősen kellett a pénz. Már így is tartoztam Oliviának a két heti bérével.

━ Dolgoztam. - válaszoltam egyszerűen, majd kivettem a kezéből a sört és eltulajdonítottam. Nem igazán tetszett neki, de nem kötött belém.

━ Emma már várt! - jegyezte meg a fülembe súgva a szavakat, amikor elléptem mellette. Nem igazán értettem, hogy mit akart ezzel, ám amikor megpillantottam a táncoló tömegben a lányt, már minden világossá vált.

Emma természetes szépség volt. Nem kellett sminket vagy bármi mást viselnie ahhoz, hogy bármelyik fiú térden csússzon a kegyeiért. De valamiért... Mégis azt az egyetlen balekot kedvelte meg, aki nem tudta viszonozni a lány érzéseit. Az a balek pedig pontosan én voltam.

Amikor észrevett boldogan lépett felém és nem tudtam nem végig nézni a ruháján. Nyolcvanasévekbeli stílust választott. Fekete bőr toppot és szintén egy azonos színű bőrnadrágot, ami nem kicsit emelte ki a tökéletes fenekét.

Attól, mert nem fűztek hozzá szerelmi szálak, szemem még volt. De másokkal ellentétben nem akartam kihasználni. Jelentsen is ez neki bármekkora fájdalmat.

Vörös rúzs viselt és begöndörítette a haját.

━ Késtél! - jegyezte meg. - Na felkérsz végre táncolni, vagy mi lesz?

Halványan elmosolyodtam a szavai hallatán. Tudtam, hogy már ivott, különben nem mert volna ilyen stílusban beszélni velem. Megragadta a kezemet és behúzott a tömegbe.

Ennyi talán még belefér. - gondoltam magamban.

Nekem háttal kezdett el táncolni, miközben folyamatosan nekem nyomakodott a teste minden kis porcikájával. A kezeim a derekára csúsztak és úgy táncoltam mögötte a zenére. Kicsit kikapcsolt, ez tény. Emma mosolygott, ahogy hátra hajtva a fejét a vállamon pihentette. Én is mosolyogtam. Táncoltunk és nem foglalkoztunk semmivel. Ám, mikor egy pillanatra elnéztem, szinte azonnal elmúlott ez az egész idilli helyzet. Ugyanis szembenéztem a jégkék szemekkel, amik azóta az este óta folyamatosan kísértettek.

Felszegett állal fordította el a tekintetét rólam, majd követte a barátnőit a tömegbe. A szemeimmel még próbáltam elcsípni, hogy merre mehetett, de ekkor hirtelen megragadták az arcomat és ajkak simultak a számra. Emma kérdés nélkül csókolt meg, viszont azonnal abbahagyta, amikor észrevette, hogy én nem csókoltam vissza. Éppen megakartam volna szólalni, de hirtelen elrohant.