April egy aranyos kis faházban élt a völgy peremén az édesanyjával. Csak Liam azt felejtette el velünk közölni, hogy April már két éve meghalt. Volt egy olyan érzésem, hogy azért nem cserélte ki a cetlit, mert már... neki is késő volt.
Louis majdnem egy kisebb pánikrohamot kapott, amikor April anyukája nyitott nekünk ajtót és amikor közölte velünk ezt a hírt, nekünk befellegzett. Már én is tudtam, Louis pedig rosszabbul fogadta... Mivel majdnem elájult, ezért a kedves hölgy beinvitált minket a házba és teával kínált. Először nagyon szkeptikus voltam ezzel az egésszel kapcsolatban, de ennél már aligha történhetett volna rosszabb velünk.
A nappalijukban az ablak előtt egy idős hölgy ült egy régi karosszékben. Először nem tűnt fel, csak akkor, amikor leültem a díványra, hogy a hölgy vak volt.
━ Nancy néni már szinte a ház része. – mondta April anyukája.
━ Én már akkor itt éltem, amikor ezek a söpredék kis vakarcsok meg sem fogantak! – pöffentette oda horkantva, majd nemes egyszerűséggel gyújtott rá egy szál cigarettára.
━ Nancy... - mondta kicsit komorabban Mrs. Turner. – Ne viselkedj így a vendégek előtt!
━ Ja, ja... Megüt a ménkű lassan, ha csak a picsogásodat hallom! – legyintett a hölgy és elengedtem egy mosolyt. Louis pedig csak tátott szájjal figyelte a jelenetet.
━ Ne haragudjatok fiúk, mióta a férjem meghalt rám maradt a gondozása...
━ Nálad jobb vejet a föld sem kívánhatna! – jegyezte meg gúnyosan Nancy.
━ Hozom a teát...
Louis felé pillantottam, amikor Mrs. Turner magunkra hagyott minket a hölggyel. Egy kis ideig egyikünk sem szólalt meg, de végül Nancy néni szólt hozzánk:
━ Aprilt kerestétek mi? – kérdezte horkantva.
━ Részvétünk az unokája miatt. – mondta Louis.
━ Ti mások vagytok. – gondolkozott el a hölgy. A haja ezüstös színű volt, a bőre ráncos, levendula illatú. A ruhája tiszta, virágmintájú. – Eddig még senki sem jött ide... - mondta tovább és Louis kérdőn nézett rám, de csak megvontam a vállamat.
━ April jó barátai voltunk. – hazudtam, mire a nő felhorkantott.
━ Na persze! Figyelj fiam, nem most jöttem le a falvédőről, világos? Tudom, hogy nem tartoztok ide.
Azt hiszem abban a pillanatban nem csak Louis álla koppant a padlón.
━ Ezt hogy érti? – tapogatóztam finoman.
━ Milyen év van?
━ Ez valami beugratós kérdés? – kérdezte Louis.
━ Figyelj ide, nyuszikám! Te aztán ne szemtelenkedj velem, mert a sunádba talpalok!
Kínos csend. Aztán olyan hangosan felnyerítettem, hogy Louis megcsapott, hogy hallgassak el.
━ Imádom a nőt! – tettem hozzá, mire a hölgy is csak elmosolyodott. Ismét szívott a cigarettából, majd kifújta a füstöt.
━ Azért jöttetek, mert tudni akarjátok azt, hogy mi történt. Vagy tévednék?
━ Igen, asszonyom. – feleltem végül.
Minek hazudtunk volna tovább? Az az érzésem támadt, hogy Nancy az utolsó esélyünk. Legyen az bármilyen esély...
━ Már csak el kellene intéznünk, hogy a vejem ne legyen itt... - tájékoztatott minket cinkosul a nő. – Gyűlöli, ha ilyenekről mesélek, mert azt hiszi megbolondultam.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )
ФанфикSosem szerettem a völgyben élni. Az a hely maga volt a titkok hálója, melyet a lakosok gondosan szövögettek, akár csak a pókok. De túl sok választásom nem igazán volt. Bármennyire is foggal-körömmel harcoltam, a völgy mégiscsak otthonként szolgált...
