𝐂𝐇𝐈𝐋𝐃𝐑𝐄𝐍 𝐎𝐅 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐀𝐋𝐋𝐄𝐘 ( 𝐋.𝐒 )

TIZEDIK FEJEZET: Sorsdöntő fordulatok

Meglehet az életem nem pont úgy alakult, ahogy szerettem volna.
Azt hiszem néha nincs teljesen beleszólásunk abba, hogy hogyan alakul a sorsunk. Csak megpróbálunk veszély nélkül sodródni az árral, már amennyire ez lehetséges. Főleg, amikor a folyó vize háborog egy viharos, téli éjszakán.

Nem hűlt még le annyira az idő, ezért a víz nem tudott befagyni. Bár ritka alkalomnak számított, ha a Severn folyó bármikor is befagyott. Elég széles és gyors sodrású volt.

Nem tudom, hogy azon a napon miért mentem el oda. De azt tudom, hogy a farmerzsebembe csúsztatott kezekkel és fejemen a fejhallgatómmal néztem a vizet.
A Walkmanemből éppen Elton John: Your Song című száma szólt. Szerettem ezt a dalt. Arra emlékeztetett, hogy bármi lehetséges lehetne egy másik életben. Én is bárki lehetnék, és bárkit szabadon szerethetnék.

De nem ebben a világban. Itt már nincs többé számomra hely. Anya nélkül már nem...

Ahogy a vizet néztem, régóta először ismét Liamre gondoltam. Vajon tényleg megakarta ölni magát? Meglehet tényleg a víz végzett vele és a sodrás?

Miért tűntek el a folyónál mindig a tinédzserek?
Hogyan?
Hiszen a föld csak nem nyelhette el őket az Isten szerelmére!
Mi van, ha valami földönkívüli lény vitte el őket, aki mindig itt csapott le?
Ostobaság, igaz?

Beleszívtam a cigarettámba. Az arcom egyre jobban fázott, ahogy belekapott a hideg szellő. A mellettem jobbra lévő fenyőfára néztem. Mindenki ebbe a fába véste bele a sok marhaságot, amik éppen eszükbe jutottak. Voltak benne évszámok, monogrammok és áthúzott betűk. Figurák és motívumok. Ez a fa azért volt ennyire különleges, mert mások azzá tették. Megérintettem a kezemmel a törzsét. Liammel is erre a fára másztunk, amikor itt bandáztunk. Ez a hely mindenki titka volt, amit emiatt már nem is lehetett annyira titoknak nevezni, mások mégis így hivatkoztak rá.

Anya vajon még mindig élne, ha nem hagyom ott Emmával?

Persze nem őt hibáztattam mindezért. Bármikor előfordulhatott volna, hogy rohama van. Inkább sajnáltam a lányt, hogy mindezt miattam át kellett élnie.

Én pedig cserébe mit tettem?
Jól leüvöltöttem a fejét.
Mert egy csődtömeg voltam.
Mert képtelen voltam megvédeni anyámat a jövőtől.

Talán senkitől sem várható el, hogy ennyi mindent képes legyen megtenni. Viszont én hittem benne, hogy sikerülhet. Ám minden próbálkozásom kudarcba fulladt...

Ismét szívtam a cigarettából, amikor leállt a kazetta és újra el akartam indítani, de ekkor hangokat hallottam magam mögött.

Nem számítottam rá, hogy pont ő fog idejönni, főleg a történtek után.

Levettem a fejemről a fejhallgatót és a nyakamba akasztottam. A fiún kivételes nadrág volt és téli kabát, a fején kötött sapka. Mégis csak van, amikor fázik a kis szurkoló feneke.

━ Azt mondják, hogy aki egyszer átúszik innen a másik felére, azt istenként fogják tisztelni. – törtem meg a közénk telepedő csendet, amikor mellém állva előre meredve a folyót figyelte.

━ Brian megerőszakolt. – szólalt meg hirtelen, mire megállt a kezem félúton, ahogy a számhoz akartam emelni a cigarettát. Vártam, hogy folytassa, ezért nem szólaltam meg: - Tudom miket híresztelnek rólam... De nem igazak.

━ Mikor? – ennyit voltam képes kinyögni.

━ Tavaly a gólyák köszöntő bálján... Tudom, hogy nem szabadott volna flörtölnöm vele. Hülyeség volt az egész. – rúgott bele egy kőbe a földön, ami pattogva a folyóba gurult. – Berángatott a mosdóba. Én azt hittem, hogy ő rendes. Nem akartam gyorsan haladni... - csak néztem a fiút és hallgattam a gyónását.