3 rész

1.1K 68 2
                                    

Mirabella
Augusztus 25

Az edzőmmel leültünk a kanapéra, ahol vártuk a pontjaimat, s az arcunkba nyomták a kamerákat, melyek kivetítettek minket, hogy mindenki láthasson. Ezért igyekeztem némi mosolyt magamra erőltetni.

A pontjaim kikerültek az előttünk levő monitorra. Egész életem alatt nem kaptam ilyen magas pontszámot, mint most. Hát, azért mégis van némi előnye ennek a fájdalomnak.

- Büszke vagyok rád. Gratulálok Mira! - ölelt át az edzőm. Hát, ennyire kedves még sosem volt, úgyhogy el is hiszem, hogy örül.

- Megcsináltad! - sétáltak felém a fiúk. Elérzékenyülve felálltam, s feléjük siettem, majd nagyra kitárva a karom mindkettejük nyakába beleugrottam.

- Mi a baj Mirabell? - vették észre a könnyeim, miután eltávolodtunk.

- Semmi! Semmi. Csak... - haboztam. - ekkora pontszámt még sosem kaptam.

- Szavad ne feledd! Anya hív. - lépett arrébb Charles, hogy telefonáljon.

- Mi van veled Mirmur?- kérdezte Pierre.

- Még mindig nem szeretem ezt a nevet.

- Ne tereld a témát! Mond el mi a baj!

- Nincs bajom Pierre. - láttam, hogy nem hiszi el, ezért közelebb léptem hozzá, s felnéztem a szemeibe. Megérintettem a vállait, s lassan és finoman végig húztam rajtuk a kezem. - Komolyan! - hazudtam bele egyenesen a szemébe. De nem akarom még ezt elmondani senkinek sem. Először megemésztem én magam, majd eldöntöm, hogy mi legyen velünk Matt-el.

Augusztus 31

Hihetetlen, hogy már három éve, hogy pontosan ezen a helyen életét vesztette az öcsém. Tonio-val mindig is jó kapcsoltam volt, és ez nem csak aféle iker dolog volt.

Mint minden évben, most is tartottak neki megemlékezést az időmérő előtt. Mindig görcsölt a futamok előtt a gyomrom, de ezen a pályán történtek óta enyhíthetetlenül kiakar esni a gyomrom, a szívemmel együtt.

Éjszaka van. De én sajnos nem bírok aludni. Mondjuk hogyan is bírnék? Ez lehet furán hangzik, de szoktam látni olykor-olykor a bátyámat. És ebben a városban aztán meg főleg. Nem is hagytak aludni a gondolataim. És, most nem a Matt-es problémámról beszélek. Persze az is aggaszt, hogy még mindig nem tudtam dönteni, de nekem ehhez több idő kell, mint gondoltam.

- Talán, ha aznap itt vagyok, akkor még most is élnél. - mondtam a kanyarban hagyott virágcsokroknak. Sírásom elkerülhetetlen volt. Kellemes szellő fújta meg a csupaszon hagyott lábaimat. Az emlékére állított hely előtt kuporogtam, s csak néztem a virágok tengereit. Minden évben hoz ki pár pilóta Charlesen és Pierren kívül is.

- Semmin nem változtatott volna, ha itt vagy. - jött egy ismerősen csengő férfi hang mögülem. Pontosan tudtam, hogy Pierre az, de azért megijesztett a jelenléte.

- Megijesztettél! - mondtam kicsit mérgesebben. Lekuporodott szorosan mellém, s fejét a vállamra hajtotta.

- Komolyan Mira. Semmit sem tudtál volna tenni. Ez egy baleset volt. Sosem volt életveszélytelen ez a sport.

- Tudom. Én... én ... csak. Én csak... - dadogtam össze vissza. Igyekeztem azóta megerősödni, de nem ment. Egyszerűen túl fájdalmas volt a testvéremre gondolni.

- Mira... - kapta fel a fejét a zokogásomra a srác. Kezébe vette aprócska fejem, s mélyen belenézett a szemembe.

- Tudom. Tudom. - kezdtem letörölgetni a könnyeim. - Csak annyira jó lett volna, ha látja a versenyeim. Vagy csak szimplán a mindennapjaim.

- De hát látja is! Azt hiszed, hogy egy pillanatra is levenné rólad a szemét, és ránk hagyna? - nevettetett meg. Pierre mindig tudta, hogyan cselekedjen minden helyzetben helyesen. Ez az egyik legjobb tulajdonsága, a törődés mellett.

- Csak hiányzik.

- Nekem is! Az vigasztaljon, hogy abba halt meg, ami a szíve vágya volt. A versenyzésbe.

- Tudom. Remélem, hogy nekem is megadatik majd ez.

- Mira! - mordult rám, s kisebb "taslit" kaptam tőle.

- Mi van? Én csak optimista vagyok. - nevettem egy kicsit.

- Nem, te inkább sík hülye vagy. - poénkodott. Majd összenevettünk. Majd, most én tettem a vállára a fejem, s ő rám hajtotta az övét. - Szeretem, mikor mellettem vagy. - mondta ki lassan.

- Mindig melletted vagyok. - kuncogtam meg.

- Tudom. De, mikor testileg is. - tette a kezét az enyémhez, majd óvatosan megfogta azt.

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess

PáratlanWhere stories live. Discover now