Páratlan

15 rész

Pierre
November 5

Az év utolsó előtti versenye. Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a szezonnak. Ismételten nem lettem világbajnok. A világbajnoki tabella második helyére viszont még van esélyem, csakhogy az egyik legnagyobb riválisommal kell megvívnom, aki egyben a legjobb barátom is; Charlesel. Mindig is egészséges küzdelem ment köztünk, s sose voltak összetűzéseink.

Pár pilótával a verseny kezdete előtt beszélgettünk. Charlest kerestem, de nem tudom, hogy hova tűnhetett. Habár szerintem Mirával volt, mert őt sem találtam. Nekem egy kicsit furák mostanában. Mintha történt volna valami... bár nem hiszem, mert abba engem is beavattak volna. Az tény, hogy gátlásmentesebbek egymással, s nagyon jól elszórakoznak, de megesik az ilyen. Úgy értem, hogy velem is volt már biztos ilyen Mira, csak azt nem vettem észre, hisz nem külső szemmel néztem. Ezért nem is izgulok.

Már a rajtrácsoknál álltunk, egyelőre még autón kívül. S ekkor kiszúrtam Charlest, aki az egyik szerelővel beszélt pont a másik oldalon.

- Max, amúgy nagyon jó bulit tartottál múlt hétvégén. - dícsérte meg Nyck.

- Ah köszi. Ott nem is aludtam. - nevetett. Hát ez elég fura, mert megvoltam győződve róla, hogy rá és a barátnőjére nyitottam. Csak a csaj hosszú sötét haját szúrta ki a szemem. Mondjuk alvás nélkül is lehet szexelni.

- Jaj, bocsánatot is akartam kérni, hogy rátok nyitottam, miközben ti épp Kellyvel...

- Mi? Ó nem... - esett le neki, hogy mire célzok. - Haver, nagyon benyomtam, de azon a bulin fix nem szexeltem. Piros napokon Kelly nem engedi... - nevettek össze, de nekem lefagyott a mosoly az arcomról. Egy gondolat elkezdett összeállni a fejembe. De kinek is van még hosszú sötét haja?

- Amúgy én is jó későn mentem el. Valahogy, Mira és Charles után. - elmélkedett Albon. Jaj na ne... Hogy mi? Mira és Charles reggelig ott voltak? Együtt? Mi? De komolyan mi a fasz? Nem... az nem lehet, hogy ezek ketten... Neeeem... kizárt!

Charles fele pillantottam, aki nézett a paddock fele, s szemérmetlenül mosolygott. Tekintete után koslattam, s egy ismerős emberbe botlott. Mira állt a teraszon, s ő is mosolygott épp úgy, ahogy Charles. Kár védenem őket, ez letagadhatatlan... Gyerekkoruk óta ismerem mindkettőt, sőt mondhatnám úgy is, hogy a legjobban ismerem mindkettőt. S amit más nem lát, azt én látom. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, s lefagyva bambultam. Egyszerűen nem tudom elhinni. Felfoghatatlan. Mégis, hogy a faszba képzelték ezt? És a legszebb, hogy még el is akarták titkolni. Tehát nem hibának titulálják. Nem tagadom, nem csak simán bosszant, de belülről is felemészt, hisz Mirabella nekem még csak egy csókot sem engedett.

- Héj haver! Sok sikert! - nyújtotta a kezét a hirtelen előttem termett Leclerc. - Pierre! Minden rendbe? - vette észre, hogy szinte létezésemről nem tudok.

- Ja. - hagytam ott, hogy beszálljak az autómba, ami a második helyről rajtolhatott.

Miután kialudtak a vörösen izzó lámpák, kezdetét is vette a verseny, ami nálam egy kicsit többről is szólt, különösen a mögöttem levő piros autó versenyzője miatt. És most nem a világbajnokságról beszélek, nem ez sokkal személyesebb ügy.

Nem gondolkoztam, mikor a legelső kanyarban, a mögülem támadó Leclercet leszorítottam durván a pályáról. Tényleg durva voltam, de a fejem majd felrobbant, a vérrel pedig pezsgett a dühtől. Charles neki ment egy gumifalnak, s nem is tudta tovább folytatni a versenyt. Azonnal elrendelték Safety Car-t.

- Ez meg mi a jó fene volt Pierre? - üvöltötte a csapatom a rádiómba. Válaszra se méltattam őket. Tudtam, hogy ez büntetéssel fog járni, de nem izgatott.

- Gyere ki! Megnézzük, hogy mi baja lett az autódnak! - mondta a mérnököm. Atom lassan oda értünk a boxutcához, s szinte mindenki kihasználta az ingyen kerékcserét.

- Jól van. Toljuk be! - mondta a mérnököm miután szemügyre vették a sérült autóm. Számoltam ezzel, hogy kiesek, de nem nagyon érdekelt ez sem.

Miután betoltak, kiszálltam az autóból, s senkivel sem foglalkozva elsétáltam a folyosóra, ami a pilóták öltözőjéhez vezetett.

- Ez meg mi a franc volt Pierre? - lökött meg hátulról Charles. Na, nehogy már, még ő legyen megsértődve.

- Tudod mit? Bazdmeg! - húztam be neki egyet teljes dühből.

- Héj fiúk! Azonnal hagyjátok abba! - ért ide a két lábon járó, fekete angyalka, avagy Mirabella Hubert. - Jól vagy? - kérdezte Charlest-től.

- Jellemző... - forgattam meg cinikusan a szemem.

- Neked meg mi bajod van? - állt belém Mira is.

- Ti dugatatok... - nem köntörfalaztam tovább, csak kimondtam, ami tényleg bántott.

- Te elmondtad neki? - bámult a lány a piros ruhásra.

- Mi? Nem!

- Tehát nem is tagadjátok... - nevettem szarkasztikusan.

- Pierre... - nyúlt felém Mirabell.

- Ne! - húzódtam el. - Hányingerem van tőletek! Baszódjatok meg mindketten! - hátat fordítva otthagytam őket.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess