Páratlan

9 rész

Mirabella
Szeptember 6

- Miért nem hozzám fordultál ezzel? - mosolygott pimaszul a mellettem fekvő pasi.

- Te szórakozol? - nevettem ki. Hosszas pillanatokig csak nevettem, majd megláttam az ő komolyságát. - Oh, nem szórakozol.

- Nem. - fordította teljesen felém a fejét.

Mit csinálna Mirabella Hubert ebben a helyzetben? Mármint, az a Mira, aki nem itta le magát a sárgaföldig. Áh... mindegy is. Az a lány most nincs itt, nekem meg időm nincs egy ilyen ajánlaton gondolkozni.

Oda hajoltam megcsókolni, de még mielőtt megtettem volna, visszább hajoltam.

- Ígérd meg, hogy ettől még legjobb barátok maradunk. - néztem a szemeibe.

- Ígérem. - mosolyogva újra felé hajoltam, de eszembe jutott megint valami.

- Oh. - húztam el a fejem, s láttam, hogy ő megint mennyire csalódott. - És semmi érzelem.

- Semmi! Ha még valamit akarsz, most mondjad! - mondta feszülten. Kinevettem. Szerintem vicces volt, hogy ennyire felcsigáztam, aztán itt szórakozok vele.

- Nincs több mondanivalóm. - kuncogtam.

- Helyes. - támadott le ajkával Charles. Meglepően vad, és intenzív volt, akárcsak az este többi tevékenysége is. Alátámasztom még ebben az állapotomban, hogy tényleg ez kellett nekem.

Reggel kipihentem ébredtem, s minden csodásnak bizonyult, míg addig míg meg nem mozdultam. Olyan fájdalom nyilalt a fejembe, hogy azt hitten ott helyben meghalok. Na pontosan ezért szoktam mértékkel inni, mert nem viselem jól a másnaposságot. A fejfájásomon kívűl még valami feltűnt. Charles nem volt mellettem. Gondolom mikor felkelt átment a szobájába. Az aktusunk vége egy kicsit homályos a számomra. Várjunk csak! Aktusunk?? Basszus... Lefeküdtem Charles-al... Istenem. Soha többet nem iszom! Most, hogy nézzek a szemébe?

Sokáig gyötörtem magam, majd egy hosszú pulcsit magamra kapva lesétáltam, hogy igyak egy kávét, és bevegyek egy gyógyszert.

- Jó reggelt! Hű... de szarul nézel ki. - nevetett Lando.

- Na! - szólt rá Kate, majd rám pillantott, s enyhén megdöbbent. Szerintem már bánja, hogy kijavította Landot. - Csak, nincs a toppon.

- Így is mondhatjuk. De maradjunk Lando verziójánál. Iszonyat másnapos vagyok. - fogtam a fejem, miközben tovább sétáltam a nappaliból a konyhába. A konyhában Pierre, és Charles beszélgetett, de egyből elhallgattak, amint beléptem.

- Jó reggelt! - sütöttem le a szemem.

- Hozok fát a tűzre. - tette le kezében lévő csészét a pultra Pierre, majd ki is viharzott. Katerinara pillantottam, aki hátrahajolva a kanapén nézte végig a barátja műsorát.

- Csak aggódott érted tegnap. Kicsit mérges, de majd megbékél! - legyintett a lány. Ahogy már mondtam, tényleg nagyon jószívű.

- Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Charles, amikor közelebb léptem hozzá, ugyanis pont mellette volt a kávés kancsó.

- Szétszakad a fejem. - fogtam a fejem, s hunyorogtam. Tényleg nagyon fájt. Közben leérkezett Max és Kelly is, akik levetődtek a kanapéra, s hangos társalgásba kezdtek.

- Tessék. - nyomott a kezembe egy doboz fájdalomcsillapítót Charles.

- Köszönöm. - néztem félve a szemébe. - És azt is, hogy haza hoztál tegnap este. - ejtettem egy bizonytalan mosolyt.

- Ugyan Mira. - simította meg a vállam. - Erre valók a barátok. - mosolygott azzal a szívdöglesztő mosolyával. A többiekre néztem, s megbizonyosodtam róla, hogy nem figyelnek ránk, ezért mertem felhozni a következőt.

- Viszont az este többi részére nem nagyon emlékszem. Csak annyi van meg, hogy megbeszéltük, hogy... - nyeltem egy nagyot. - az után is - próbáltam célozgatni a hangnememmel is, és artikulációval is. - barátok maradunk. - sokáig csak értetlenül nézett rám. - Tudod... - mondtam még halkabban, mint eddig. Ne kelljen már kimondanom, hogy miután lefeküdtünk.

- Te azt hiszed lefeküdtünk? - lepődött meg Charles, s ezt kicsit hangosabban tette, mint kellett volna, mire én egyből szúrósan néztem rá, s hasba vágtam. De szerencsére a többieket továbbra sem érdekeltük.

- Halkabban már! - mondtam mérgesen. - De várj... Mi? Hiszem? - vágtam nagyon furcsa fejet.

- Ugyan már Mira. Ha megfektettelek volna, arra emlékeznél. - húzta végig az ujját az államon, majd kacsintott egyet, s elment mellőlem.

Elnézést, hogy tessék? Plussz, mi történt az előbb? Most ő flörtölt velem? De nem is az a fontos, hanem én tényleg csak álmodtam? Mondjuk ez megmagyarázná, hogy miért esett ki annyi fontos rész. Pedig annyira valósághűnek tűnt. De mindegy is. Nem ábrándozok. Legalább így eggyel kevesebb dolog miatt kell szarul éreznem magam.