Nem tudom, hogy mi a fene ütött belém, valamint Pierre-be. De különösen belém. Szinte teszem-veszem magam neki. Mint egy kiéhezett kis picsa. Ezt bizonyítja az is, hogy mikor az éjszaka közepén felkeltem, a karjaiban voltam, s fenekemet direkt neki nyomtam. Sokszor voltunk már közel egymáshoz, de ennyire intim helyzetbe még sosem. Mi van velem? Nem tehetem ezt.
Zavargó fejjel sétáltam ki az erkélyre. Muszáj volt csillapítanom háborgó gondolataim. Hiába fagytam meg majdnem a spagetti pántos hálóruhámba, jól esett a hűs levegő. Lángoló bőröm már is csillapondi kezdett. A korlátra támaszkodtam, s csodáltam a borvidékre eső kilátást. A csillagos ég, s pár hangulatos lámpa megvilágította a dimbes-dombos tájat.
- Hát itt vagy. - szólalt meg a hátam mögül Pierre. Nem fordultam meg, csak fejem fordítottam irányába.
- Megfázol! - kezdte el hátam simogatni. Érintése újra felperzselte bőröm. Vérem forrni kezdett, s újra azt az érzést éreztem.
- Ne! Kérlek ne! - vettem le kezeit magamról.
- Mi a baj? - lepődött meg.
- Csak nem bírok aludni. - tudtam, hogy nem ez érdekelte, de nem akarom arról beszélni neki.
- Gyötrő gondolatok?
- Inkább hevesek.
- Ismerős. - hajtotta le a fejét. Meglepett, hogy neki is ilyen problémája van.
- Mira...
- Pierre... - mondtuk egyszerre egymás nevét.
- Bocsi. Mondd csak! - udvariaskodott.
- Nem! Mondd te! - vett egy mély levegőt, majd lassan közelebb sétált.
- Ne csillapítsuk a problémánkat? - húzta gyengéden végig az ujját a karomon.
Közeledni kezdett felém, ezért én hátrébb léptem, de csak a korlátig tudtam menni. A derekamra tette a kezét, mire én átkaroltam a nyakát. A combom alá nyúlt, majd felkapott, s a korlát vastag peremére tett. Nem féltem, hogy leesek. Tudom, hogy mellette sosem kell félnem semmitől.
Közelebb került a testünk, amennyire csak lehetséges volt. Míg így is magasabb volt, de csak egy kevéssel. Lassan lehajolt, s alig választotta el egy hajszálnyi az ajkunkat. Majd elhajoltam, s megráztam zavarosan a fejem.
- Nem megy. Felejtsük el. - ugrottam le a korlátról, s besétáltam az ajtón, vissza a szobába.
Begubóztam, s elfordultam a másik irányba, hogy véletlen se lássam a fiút, amikor bejön az ajtón. Hamarosan be is jött, s befeküdt mellém. Tettettem, hogy alszok, hisz semmi kedvem nem volt most egy kínos beszélgetéshez.
- Fent vagy még? - kérdezte, de én nem válaszoltam. - Sajnálom Mira, nem akartalak megbántani.
Nem mondtam semmit, csak nyitott szemmel bámultam ki az ablakon. Azt hihette, hogy alszom, de szerintem ő is tudta, hogy nem. Éppen ezért is kért bocsánatot. Miért ilyen jó ember?
Október 27
Ma egy közös régi barátunk tartja a születésnapját. Közösen mentünk a buliba. Pierre-vel azóta nem volt hasonló helyeztünk, és hálaistennek nem is rontotta el az az este a barátságunk.
@mirabellahubert
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
tagged pierregasly, charles_leclerc liked by katerinaberezhna, f1 and 237.851 others. mirabellahubert Kedvenc triód🫶🏼
pierregasly ❤️
charles_leclerc Kis család❤️
pierregaslyfan Vajon, mikor jön össze Pierre-vel? charlesismylove Charles-el fog!😎
katerinaberezhna Csinos vagy, mint mindig😍😍 mirabellahubert Hiányzol mon amour🥺🍒 user.654 Ja gondolom... így legalább elveheted a paliját
Szokásosan nem terveztem elveszíteni a mértéket, de ez a sok rosszindulatú komment nagyon felmérgelt. Ezért piába fojtottam dühöm. Csak ittunk, és ittunk, megállás nélkül. Nem volt kontroll. Hármunk közül talán Pierre volt a legjózanabb, de ő se volt a fény az éjszakában.
Hajnalban egyszer csak úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni, s kerestem egy üres szobát. A szobának volt egy külön mosdója is, ahova belépve egy kicsit rendbe szedtem magam. De amint kiléptem, vissza a szobába társaságom akadt.
- Hát te? - kérdeztem a dőlöngélő embert. Várjunk csak, ő forog, vagy én? ________________________ instagram: stooriesbylaura tiktok: wattpad.stooriess
