Páratlan

7 rész

Pierre
Szeptember 5

- Mi történt? - értetlenkedett mindenki. Azt hiszem, hogy én már kezdem kapizsgálni. Gondolkodtam még egy pár percig, majd letettem a kezemben levő kést, amivel a zöldséget vágtam. Se szó, se beszéd nélkül lazán kisétáltam az ajtón.

- Jöjjek? - kiabált utánam az ajtón kikukucskálva Kate.

- Nem kell. Megleszek! - sétáltam tovább a fészerhez, ahol a fát tartották.

Mira ott ült egy farönkön, kezeivel támasztotta a fejét, s potyogott a könnye. Egy pillantást se vetett rám. Csak bámult maga elé, le a földre. Leguggoltam nagyon közel az arcához. Kezeimet combjára támasztottam. S igyekeztem a figyelmébe férkőzni.

- Megcsalt, ugye? - tettem fel a kérdést, ami motoszkált a fejembe. Fájdalmasan bólintott egyet, miközben lehunyta a szemét, s sírni kezdett.

- Jól van, Mira. Semmi baj. - húztam magamhoz a lányt. - Sss... - csitítottam sírását. - Itt vagyok. Itt vagyok. - ismételgettem a karjaimban levő lánynak. Fejét lentebb nyomta, így én puszikat nyomta a hajába, miközben hátát simogattam kezeimmel.

- Csak most esett le. Ne haragudj. Az egész az én hibám! Én hívtam ide.

- Te csak jót akartál. De nem tudtad. - motyogta, miközben eltávolodott kissé tőlem.

- Miért nem mondtad? - néztem a szemeibe, amikből törölgette ujjával a könnycseppeket.

- Mert annyira megalázó. Főleg azután, hogy ti is megtettétek. Én, nem akartam vicc tárgya lenni.

- Ugyan Mirabella. Te soha nem leszel vicc. Soha! Főleg nem számomra! - beállt egy kis csönd közénk. - Sajnálom, hogy egyedül kellett keresztül menned rajta.

- Én választottam ezt. - rántotta fel vállait.

- Mostmár értem, hogy miért voltál úgy kibukva ránk. - sütöttem le a tekintetem. Eléggé égett a pofám. - Sajnálom.

- Nem tőlem kell bocsánatot kérned. - simította tenyerébe az arcom.

- Akkor most mi legyen? - néztem fel rá.

- Beszélek Matt-el. Felnőttek vagyunk, megoldjuk.

- Szakítasz vele?

- Valószínűleg igen.

- De nem tudod, igaz?

- Nem. - mondta gondterhelten.

Mirabella

Miután megtörtént a Pierres beszélgetésem kicsit jobban éreztem magam. De még a nagyja hátra volt. Matt-el beszélni, amit hamar meg is tettem. A szobámba invitáltam, hogy kettesben lehessünk.

- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem örülsz nekem. - mondta miután becsukta az ajtót maga mögött.

- Nem erről van szó. Csak... csak tudod nem lehet ezt elfelejteni. Sőt... - húztam a szám, hisz nem tudtam kimondani.

- Megbocsátani. - fejezte be helyettem szomorúan. S lesütötte a szemét.

- Nem tudom, hogy mit mondhatnék. - habogtam.

- Komolyan kidobsz nyolc évet, csak úgy? Ahelyett, hogy elfelejtenénk? - háborgott.

- Te most viccelsz? - nevettem el magam kínomban. De lefagytam. - Én dobok ki? Ha nem enyelegsz mással, hanem beéred velem, akkor nem lennénk ebben a helyzetben.

- Sajnálom Mirabella, már mondtam. Nem tudom, hogy mit tehetnék még.

- A probléma itt kezdődik, hogy szerinted ez megoldás. - tartottam egy kis szünetet. - Én mostmár tudom, hogy mit tehetnénk. És meg is teszem. - könnyeztem be, de rohadtul mérges voltam rá.

- Te szakítani akarsz? - lepődött meg.

- Ez a megoldás. Ez a helyes. - nyögtem ki meghatottan.

- Hát tégy így! Dobj ki! Dobj ki Mirabella, ha te ilyen erős, és független nő vagy.

- Most miért csinálod ezt? - kezdtem el zokogni.

- Mit?

- Miért nehezíted meg?

- Hajrá Mirabella Hubert! Menni fog! - gúnyolódott. Szerintem azért csinálta ezt, mert így azt gondolta, hogy nem tudnám megtenni.

- Rendben! - szedtem össze magam. - Befejeztük a pályafutásunkat egymással! És, ha okolni akarsz valakit, akkor okold magad! Te basztál el nyolc évet. - kezdtem mérges lenni, s kissé indulatos voltam.

- Tudod mit? - kezdett el kacagni. - Nem is csak egyszer. - vágta hozzám, hogy nem csak egyszer csalt meg. A szemem majd kiesett, s éreztem, ahogy belül teljesen összeomlok.

- Soha többé nem akarlak látni! - nyitottam ki neki az ajtót célzásképp. Egy fejrázás után kiment, majd elkezdtem kegyetlenül sírni. A földre rogytam, s most éreztem magam a leggyengébbnek.

- Héj Mira! - rontott be a szobámba, s azonnal mellém rogyott a földre. Hozzám bújt, s karjaiba zárt. A világon ez volt most a legjobb érzés. Ő.