Mirabella
November 12Már egy hét telt el a veszekedésünk óta, de továbbra sem állt velem szóba Pierre. Viszont, és ez volt az, ami fájt, hogy Charles-nek megbocsátott. De nem tudtam már mit tenni. Mindent megtettem, szinte esedeztem a bocsánatáért. Nem tudom, hogy miért haragszik ennyire. Az csak egy gyerekkori, buta fogadalom volt... Egy fogadás miatt ennyire haragudni... Felfoghatatlan.
Ma versenyem van, s Charles el is jött szokásosan szurkolni. Ellenben Pierre-el. Charles is próbálja elérni nála, hogy megbocsásson, de eddig még nem járt sikerrel.
- Jól vagy? - kérdezte a legjobb barátom.
- Igen.
- Feszkósnak tűnsz. - mondatára csak lehajtottam a fejem. - Héj... - fogta meg a kezem biztatásképp. - Ne gondolj most rá! - célzott Pierre-re.
- Igazad van. - engedtem el egy erőltetett mosolyt.
- Mira! - szólt rám erélyesebben. - Menni fog!
- Köszönöm Charles. - öleltem át. Félre ne értsétek, a buli óta nem volt több köztünk, s nem is lesz soha! Ez egy szép éjszaka volt, s ennyi.
- Mutasd meg a világnak is, amit én már tudok! - paskolta meg a vállam. Nagyon fontos versenyem volt. Ha elég pontot gyűjtök, akkor fentebb léphetek, eggyel komolyabb kategóriába. Természetesen csak a szezon végén, de ez a verseny már eléggé meghatározó volt.
- Hajrá kincsecském! - ölelgetett körbe anya, majd apa, és nagyi is.
Charles
Nem örültem neki, hogy Mira ennyire feszülten versenyzik, de tenni se tudtam ellene.
Felültünk a szüleivel a lelátóra, s vártuk, hogy jégre lépjen a lány. Egy különös oknál fogva most jobban izgultam érte, mint bármikor máskor. Szeretem őt, a barátság határain belül, s soha nem akarom elveszíteni.Egyszer csak megjelent a pályán a csodaszép lány. Gyönyörű volt a testhez simuló ruhája, kiemelte az alakját. Vett egy mély levegőt, majd beállt a kezdő pozícióba. Akár le is tagadhatta volna, hogy valami feszélyezi. Eszméletlen, ahogy a korizásban eltudja nyomni a problémáit.
Tökéletesen, s precízen csinálta a koreográfiáját. Az én szememben hiba nem volt benne. Jöhet neki a komolyabb kategória.
Majd, az egyik felugrásnál minden pozitivitásom elszállt. Az ugrása nem sikerült, s hanyatt esett. A jégen csúszott még egy pár métert. Azonnal felkeltünk a szüleivel, s vártuk, hogy megmozduljon. De nem tette. Viszont ami megjelent, az egy vörös tenger volt. Szinte, ömlött a vére. Pillanatok alatt lefutottam, s nem érdekelt, hogy nem léphetek a pályára, befutottam Mirabellához. Csukott szemmel feküdt, s alig lélegzett. Felfedeztem, hogy a vér a fejéből származik. Betörte a fejét...
- Mira! - ordibáltam könnyeimmel küszködve, a sírás határán állva.
Megérkezett két mentős. Minden olyan gyorsan történt, mégis úgy éreztem, mintha egy kicseszett lassított felvételben lennék, s utáltam azt.
- Korházba kell vinnünk! - vette ki a kezemből a lányt, majd hordágyra is fektették.
- Melyikbe viszik? - kaptam észhez.
- A Szent Gotthárdba.
Kisiettem a szüleihez, majd velük együtt, közösen elindultunk a mentő után, egyenesen a korházba.
A lányt azonnal betolták a műtőbe. Ez semmi jót nem jelenthetett.- Doktornő kérem! - szólította le a műtőbe igyekező orvost, Mira apukája. - Hogy van a lányom?
- Nézze uram. A lánya egy nagyon súlyos sérülést szenvedett el. Mindent megfogok érte tenni. - nyomta el a szokásos szlogent a nő, majd be is viharzott a műtőbe.
Kint a váróban még borzalmasabban telt az idő. Mintha egy fél életet itt töltenénk. Semelyikünk nem szólt egy szót sem. Mira apukája idegesen rázta a lábát, s feje vérvörös volt. Az édesanyja a nagyijával összebújva sírt. S csak néha mukkant meg.
- Nem veszíthetem el, őt is. - mondta ki fájdalmasan a nő.
- Ajh lányom... - szorította még jobban az idős hölgy magához a saját lányát. - Nem fogod! Mirabella erős.
- Anthoine is az volt. - kezdett el még jobban sírni.
Ezzel csak rám is még jobban rám nyomta a stresszt. A folyosón fel-alá sétáltam. S zaklattam magam a rosszabbnál- rosszabb gondolataimmal. Két óra is eltelt már, mikor megjelent a doktornő, nem túl derűs arckifejezéssel.
- A lányuk állapota stabil. - s itt fellélegzett mindenki. De mekkora hiba volt, mert csak ezután jött az a "DE", amit senki életébe nem kívánok. - De ennek volt egy feltétele...
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess
YOU ARE READING
Páratlan
FanfictionMirabella Hubert & Pierre Gasly & Charles Leclerc kapcsolata egy életre szól. De tényleg csak baráti kapcsolatokról van szó? Pierre Gasly fanfiction