Páratlan

8 rész

Mirabella
Szeptember 5

- Mirácskám! Ne csináld! - vigasztalt karjaiban Charles.

- Olyan rohadt nehéz. - bömböltem a kezeimbe.

- Tudom. Tudom. - bújt még jobban hozzám.

- De ezen is túl jutsz majd, mint mindenen. Hisz te vagy a legerősebb lány, akit ismerek Mira. - nézett azzal a csodás szemeivel, az én vörösre sírt szemeimbe.

- Annyira szeretlek. - bújtam hozzá.

- Én is szeretlek. - zárt a legszorosabban a karjaiba.

- Mi történt? - viharzott be Pierre is a szobába. - Oh, Mira. - mondta, miután felnéztem a szemeibe.

- Ne beszéljünk róla, légyszi!

- Persze. Amit csak szeretnél Mira.

- Nem megyünk el bulizni? - merült fel a kérdés bennem, aminek hangot is adtam.

- Öh... - hadakozott Pierre, s kérdően Leclerc-re nézett.

- Miért ne? - rántotta meg a vállát a ferrari pilóta.

- Szerintem, ez nem a legjobb ötlet most. - nyögte ki Pierre.

- Miért? - förmedtünk rá egyszerre a barna hajú sráccal.

- Most komolyan? Ezt szeretnéd?

- Igen, Pierre. Most ezt érzem a legjobbnak. Lehet holnap nem ezt fogom gondolni, de nem érdekel. Elegem volt az örökös pontosságból, meg szervezésből.

- Pihenni jöttünk. Biztos így is kikapcsolhatnál.

- De én bulizni akarok! Méghozzá most! - nem értettem, hogy a red bull pilóta miért nem akar beleegyezni, holott ő a legnagyobb partiarc. Ja, lehet Kate előtt nem tud csajozni, és az a baj.

- Bulizunk? Jól hallom? - lépett be a szobába Norris.

- Naná! - mosolyogtam rá. - Látod. Nem mindenki ünneprontó. - mondtam Pierrenek.

Már csak annyit hallottam, hogy lent a nappaliban a többieknek újságolja Lando, hogy este bulizunk. És ahogy hallottam, díjazták az ötletet. Hát innen már nincs vissza út, kedves nyugdíjas Gasly papa.

- De te maradhatsz itthon. - nevettünk össze Charlessel.

- Nagyon viccesek vagytok. - gúnyolódott a pilóta, majd felkelt, s kisétált a szobámból.

- Még ruhát kell választanom! És lekell tusolnom! - akadtam ki, hogy mennyi feladatom van még. - Kezd te a tusolást, addig én kiválasztom a ruhám. - mondanám, hogy ajánlottam fel a lehetőséget Leclercnek, de sokkal inkább utasítottam. Egyszerűen nem volt választása.

- Jó! Tíz perc kell. - kelt fel, s már indult is a dolgára.

A lányokkal nagy nehezen eldöntöttük mind a hárman, hogy mit veszünk fel. Kelly szerint nem voltak elég kihívóak az én ruháim, ezért kölcsönadta az egyik ruháját. A szoknya amúgy is mini volt, de folyamat felcsúszott. A felső része pedig átlátszó volt, mely alá csak egy fekete melltartót vettem. Ha egy utca sarkon így állnék, én is felszedném magam.

Már sokkal több, mint tíz perc eltelt, mikor úgy döntöttem, hogy mostmár én is lezuhanyzom. A Charles-el közös fürdőnkbe léptem be, mikor majd kiesett a szemem. Charles pucéran állt előttem.

- Baszki! - tette középre a kezeit, s igyekezett takarni amit csak lehet. Ha nem akartam volna, akkor se tudtam volna nem megbámulni. De azért elkaptam a fejem.

- Azt mondtad csak tíz perc kell! - üvöltöttem a nevetéstől, miközben már hátat fordítottam, s a szememet is eltakartam. Számomra sokkal inkább volt vicces, mint kínos ez a pillanat.

- De nem jöttél! Én meg visszaszaladtam a cuccomért! - nevetett enyhén ő is. - Már ki is mentem! - csapta be a szobája ajtaját. Való igaz volt, mikor kinyitottam a szemem, már ott sem volt.

Pár órával, és annál több felessel később már a pulton is táncoltam. Pierre nem díjazta ezt az énem, viszont mindenki más örült, hogy elengedtem végre magam. A srác egyszerűen nem tudta magát elengedni. Ezért gyorsan meg is lógtam a felügyelete alól Charles-el karöltve. Ő volt az én cinkostársam. Nagyon bevoltam rúgva, de azért tudtam magamról.

Egyszer csak, valami helyes, magas pasival táncoltam. Aztán már mást is csináltunk... Charles végig mosolyogta, de nem aggódott. Tudta, hogy ha baj van, úgy is szólok. Na Pierre-nek is így kellene viselkednie. A helyes srác, már az igen rövid szoknyám alá vezette a kezét. Nem tagadom, nagyon felizgatott, s abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy akarok egy kalandot. Szóltam Charlesnek, hogy felmegyek a sráchoz. Miután meggyőződött róla, hogy nem vagyok teljesen tehetetlen el is engedett.

Charles

Miután Mira lelépett azzal a sráccal, megkerestem az én társaságom. Nagy nehezen meg is lettek, és mindenki élvezte a hatalmas bulit, kivéve egy arc nem. Pierre.

- Mira hol van? - kiabálta túl a zenét a haverom.

- Elment egy pasival.

- Ezaz! Na végre! - örültek meg a lányok.

- Mi van? - akadt ki Pierre. - Te csak szórakozol velem, ugye?

- Nem! Miért?

- Hagytad elmenni részegen , egy random sráccal? És, ha valami baja esik?

- Kicsim! - szólt rá a barátnője is. - Meglesz ő!

- Ja. Nagylány, tud magára vigyázni! - vágtam oda kissé bunkón.

A többiek már rég haza értek, mikor végre én is haza sétáltam. Épp, mikor a szobám fele vettem volna az irányt, érkezett egy üzenet Mirabellától. Amiben egy cím állt, és, hogy menjek el érte. Nem a legjobb ötleteim közé tartozik, hogy ilyen állapotban vezetek, de a szükség nagy úr. Mira még mindig spicces volt, és elmesélte, hogy nem tudott lefeküdni a csávóval.

- Nem alszol itt? - kérlelt a lány, miután felsegítettem a szobájába, egyenesen az ágyába.

- Na húzódj arrébb! - először meglepődött, majd elmosolyodott, s helyet szorított. Levettem a pólóm, s befeküdtem mellé.

- Miért ilyen nehéz? Én csak egy búfelejtő szexet akartam. - akadt ki.

- Oh. Ebben én is tudok segíteni...

Hogy tetszik nektek ez a könyv? Azon kívűl, hogy mindig a legjobb résznél hagyom abba?😆❤️